Megvallom, nem értek sem a politikához, sem a közgazdasághoz, de még a sporthoz sem. Éppen ezért ezekbe a kérdésekbe nem is nagyon böfikézek bele. Mert hát minek? Olvasgatok, tanulgatok, nézegetek. Úgyis megmondja helyettem a belvárosi hipszter kölyök két füves cigi, vagy a tűsarkon botorkáló kisribanc két szopás között, hogy mi a tuti. Mert ő tudja a frankót.
Nem, én nem tudom megmondani, hogy mennyibe fog kerülni 5-7-10 év múlva egy kiló kenyér, egy zsemle, egy kórházi ágy fenntartása, a gyerekeink iskoláztatása. Lövésem sincs, mivel jár egy olimpia megrendezése, és mennyibe kerül utána a létesítmények fenntartása. Azt sem tudom felmérni, hogy a beruházások milyen előnyöket hoznának a számunkra, és mi lehet a hátrányuk. Ebben sem vagyok szakember.
Én csak azt láttam, hogy olimpikonjaink szép eredményeket érnek el minden negyedik évben. Meg azt láttam, hogy a fociválogatott EB szereplése fiesta hangulatot teremtett az országban, és pártállástól, identitástól, vallástól függetlenül összeborultak az emberek az utcán. Mert kellenek a sikerek, és kell, hogy ha titkon is, de meg tudjunk könnyezni egy-egy magyar győzelmet vagy eredményt. Mert azt láttam, hogy kell egy kis pozitívum, kell egy aprócska örömbomba, hogy túlélje az emberek lelke a sok megmondóembert.
Meg azt is láttam, hogy anno egy nyüves kutyakiállítás miatt a főváros közlekedése három napra összeomlott. Hogy aki tudott, inkább szabadságot vett ki, és fél Európa minket szidott. És igen, ilyenkor kissé én is elbizonytalanodom. Vajon tényleg, mi lenne a jó?
De véleményt formálni már egyáltalán nem merek. Nem merek, pedig jogom tán lenne rá. Merthogy van valamiféle szólás-, meg véleményszabadság, vagy mifene. Persze akik hallottak már róla, azok inkább csak magukra vonatkoztatják. Ha már élni mer ezen jogával, rögtön megkapja a dobozát.
Látom, hogy ez a kicsinyke ország nem tízmillió magyar hazája lesz lassanként (tudom, tudom, elvándorlás, stb. stb. és csak nyolc vagy hét, vagy már ki is ürült, hahó, van itt még valaki???), hanem tízmillió (akkor is tíz, na) politikai, közgazdasági és sportszakértőé. Mert itt mindenki mindent tökéletesen tud. Sőt, nem csak tud, de okít és véleményt formál. Ha máshol nem, hát a maga kis facebookos szemétdombján. Vagy baromfiudvarában.
És lettünk hazája már jó ideje a politikai ribancoknak és kalandoroknak, apró, kicsi - ki érti, miért, magát balliberálisnak tituláló - dzsigolócskáknak, akik gátlások és szégyenérzet nélkül köpik szemen saját magukat, hazudtolják meg saját korábbi véleményüket (igen, akár az olimpia kapcsán is).
Mert látom, hogy ami tegnap még jó volt, ma már szar, hiszen nem ők lophatnak és csalhatnak általa. Mert látom, hogy itt minden a pénzről szól, és mindegy mennyi tejet ad a szomszéd tehene, dögöljön meg, ha nem ők adhatják el. Mert látom, hogy mindegy, ki, hiszen ha nem ők, akkor csak szar lehet. Mert látom, hogy a sok szakértő facebook huszár úgyis megmondja a tutit, és megmagyarázza, hogy a kicsi nem számít. Hogy szar az olimpia, mert sokba kerül, de jó a Maccabi, mert az csak kétmilliárdot ránt ki a közpénzből. De sokat hoz ám, nem úgy, mint az olimpia. Ami csak addig lett volna jó, amíg láttak reményt arra, hogy hatalomra kerülnek. Hogy ők ülhetnek a bársonyszékekben és a kassza közelében, amikor dübörög a projekt. Mikor ott vannak, nehéz ám előre tervezni, de ha nem ők ülnek, akkor rögtön tudják mennyi lesz akkor, majd, sokára egy zsemle ára. Forintra, fillérre, előre. A tévés jósda sztárjai pedig pillázva szemlélik a jövendöléseket, és nem értik, hogy nem lett még egyik sem lottómilliárdos.
És egyébként is, erről minek szavazni. Mert kétmilliárd smafu, abból nem épülhet óvoda, nem lehetne jobb a kaja a kórházban. És egyébként is én vagyok a rasszistafasisztanácik. Ja, az antiszemita kimaradt. Pedig tényleg nem zavarna sem katolikus, sem muszlim, sem zsidó, de még homokos olimpia sem (amúgy olyan már volt itt pár éve), vagy mifene. Csak én, a ronda rasszistafasisztanácikurva szeretném tudni, hogy miért van ez az "amit szabad Jupiternek, nem szabad a kisökörnek" fílingem, és miért nem fáj ezeknek a kétmilliárd, meg az összes többi, csak és kizárólag az, ami pár éve még a remények tárháza és örömeik, sikereik forrása volt. Tán csak mert álmaikban lehetett volna?
Mert kicsit olyan ez nekem, mint anno a migráns-simogatás. Amíg ott volt a pénz az adományokból, no meg innen-onnan-amonnan, addig fújmocskosrendőr, aki utálja a migránst. Rohadt ACAB, csúnyán nézett a koszosra. Aztán mikor már nem jöttek, de volt kerítés, meg határvédelem, akkor lássunk el zsarut a befolyó pénzekből. Végül is szép virág a napraforgó....
És nem formálok véleményt, mert látom, jönnek a választások, alakulnak hát sorra a törpepártocskák, akik a haveri körből összesíbolt papírkák révén majd jól felvehetik az adónkból összerakott kampánypénzt. És nem formálok véleményt róluk sem, mert tudom, hogy tudják, hogy nem kerülnek be, ám a jó előre bekészített stróman úgyis eltünteti a pénzt, mire vissza kellene fizetni.
És nem formálok véleményt, csak nézem a gyarapodó kis pártokat, és közben azon gondolkodom, hogy a jópofa nevű kétfarkúaknak honnan a frászból van pénze óriásplakát kampányra, és vajon ezt a pénzt amúgy miért nem az általuk reklamált problémák megoldására fordítják.
És nem formálok véleményt, mert ha nekem valami nem tetszik, akkor megoldom. Ha valami nekem kell, akkor megveszem. Nem plakátot nyomok a pénzemből, hogy tarháljak pénzt a megoldásra. Bár ez biztos nem logikus.
Úgyhogy nincs véleményem. Ez sem vélemény. Egyszerűen csak a sok rém szakértő, hozzáértő és nagyon okos facebook huszár, a sok rém okos, szakértő és hozzáértő, csak néha saját magát két fillérért is eladó politikai ribanc és dzsigoló módjára ideböfögtem a gondolataimat. És örülök, hogy nem értek semmihez, csak két ismert sor jut eszembe: "Lenni vagy nem lenni, ez itt a kérdés". No és persze a "Lé(t) a tét". Nemdebár?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése