Agyf@szom

Aki csürhülni megy, ne kezdjen el sírni, ha pofán basszák. Vonatkozik ez a kocsmára és a tüntikékre is. Aki beáll az első sorba, hogy szép portrékat fotózhasson a csini rendőrbácsikról, ne csodálkozzon, ha pot yog a könnye a könnygáztól. Sőt, egyre ritkább, hogy attól szokott. Ott, az első sorban előfordul, hogy könnyeket csal a szembe a lábra taposó bakancs, az, amikor a hátrébb álló párszáz ember a rendőrpajzsnak tol, a vesédbe könyököl, vagy ha nekilöknek valami keménynek. Mondjuk egy cuki szuszpenzornak.   Ilyenkor vérezhet az orr, púp nőhet a fejen, és igen, vörösödhet a szem a paprika spraytől. Szóval, akkor mi a kérdés? Szokni kell, gyerekek, mostanában a csürhülés a divat. A négyes-hatoson, a kocsmában, de legfőképpen a tüntikéken. Előbbin az IQ bajnokok üvöltő zenéje és genetikailag hangos kórusa szól, a kocsmában a borgőzös, ám komoly vita, emitt meg a sok okos, jól kitalált szlogen. Szóval a csürhülés a divat, főleg azokon a tüntikéken, amelyek a netadó óta egyre szervezetl

Szar alak vagyok. Legalábbis a devizahitelesek Damm Andreája szerint. Szar alak vagyok, mert azt mertem mondani, senki nem fogott fegyvert senki fejéhez, hogy hitelt vegyen fel. No persze nem nevesített a hölgy az uszkve három száz tüntikéző előtt, de kimondta. Ahogy azt is, hogy én, akinek nincs hitele, létemet és munkahelyemet a devizahitelesek nyomorának köszönhetem. Hogy miért? Mert szerinte a kis- és középvállalkozások mind-mind devizahitelből fejlődtek, és nekem ezért lehet munkahelyem. Az már mellékes, hogy a főnököm sem vett fel sose devizahitelt, de biztos ő is más hitelesek nyomorának köszönheti kicsi cége létét. Sőt, azt is elmondta, teljesen normális dolog, hogy a kényelmesebb lakás, kényelmesebb kocsi, kényelmesebb élet iránti igényt az emberek hitelből, adott esetben devizahitelből elégítik, elégítették ki az emberek. Végül is igaz, szalonkocsi, ájfone és plazma tévé nélkül nem élet az élet. Nos, lehet megkövezni, törölni, lefikázni, kiutálni, stb. Ám mivel megszólítva é