Agyf@szom

Azt mondta egy barátom: a déli határnál már nyugalom van. Hát fogjuk rá, végül is kívülről úgy látszik. Már nem grasszálnak a migránsok a határ menti falvakban, városokban. Nem alszanak az utcákon, nem hagyják szét a szemetüket, és nem a falutábla mellé végzik szükségüket. És viszonylagos a béke a határ túloldalán is. A szerbek felszámolták Magyarkanizsán a tábort. A horvát részen, Pélmonostoron is kiürült az ottani depó, már nem alszanak migránsok a főút házai előtt, és nem vonul a fekete sereg a szép horvát falvakon át. Igen, idilli a kép. Horvát túránkon pedig kiderült, tényleg csak kívülről látszik így a dolog. Mert Beremendnél bizony horvát buszok tucatjai öntik a migránsokat a magyar határra, és Barcsnál sem más a helyzet. Na de honnan jönnek? Hol rejtegetik őket déli szomszédaink?  Elmentünk Opatovacba. Az úton 15 busz jött felénk konvojban, köztük több emeletes, és mind dugig rakva barna és fekete arcokkal. Arcok az ablakra szorítva, és nézik, milyen

Önkéntes taxisok siettek a határra, hogy az ott szolgálatot teljesítő katonák és rendőrök számára összegyűjtött taxis adományokat átadják. A célra több százezer forint jött össze, a lelkes csapatot a Hunhír.info munkatársa is elkísérte Beremendre, a horvát-magyar határszélre.  Az emberek utálják a taxisokat. Vagy éppen szeretik. A taxisok meg utálják a rendőröket. Még véletlenül sem szeretik. Aztán tegnap mégis történt valami. Mert ahogy nem minden taxis forintkergető b*zi (volt férjem szavaival élve), úgy nem minden rendőr a taxisokra vadászó bírságoló gép. Sőt. A déli határon, a katonák mellett és velük együtt dolgozó rendőrök most tutira nem. A taxis pedig híreket is hallgat. Meg az utasok is mesélnek. Ezért aztán a taxis sok mindent tud, lát és hall, még ha nem is mindig mondja. Aztán gondol egyet és összerántja pár haverját, hogy jót tegyen. Nem nagy hírveréssel, nem médiahisztivel és Facebook-oldallal, csak amúgy a maga módján. Segíteni akartak és

  A Kossuth térre érkezve azt gondoltuk, kedélyes nyugdíjas találkozóba csöppentünk, nem pedig egy bejelentett tüntetésre érkeztünk. Egyetlen tény zavarta csak meg a kedélyes délutáni képet: a sok-sok párt stand, és a temérdek papírzászlócska, DK-logóval. Szóval mégis lesz itt tüntike! Rogán ma a Parlamentben abbéli véleményének adott hangot, hogy Gyurcsány Ferenc igen előrelátó volt, mikor bezáratta az OPNI-t. Nos, úgy tűnik, igaza volt, mert Fletó – persze a vörös démon Vadai hathatós segítségével – a környék nyugdíjas klubjait Budapestre hozatta egy röpke délutáni performansz erejéig.      Bár fennen hirdették kabátjaikra ragasztott matricáikkal, hogy meg kell fogni egymás kezét, a Parlament előtt és az oldalánál állók még véletlenül sem kapaszkodtak szomszédaik mancsába. Sokkal inkább kedélyesen fogták kis laminált papírjukat, tartották a színes zászlókat és cseverésztek egymással, akárha a Gerbeaud teraszán ücsörögnének. Féltünk is, hogy megfá

Osama Abdel-Muhsen Alghadab nem bocsát meg László Petrának. Szíve joga. Nem keresztény, nem ismeri a tanítást: „bocsáss meg az ellenünk vétkezőknek”. Ő másban hisz, és másként él, számára a hitetlen értéktelen. Én pedig nem bocsátom meg neki azt, hogy betört az országomba. Azt, hogy nem kopogtatott az ajtón, hanem áttörve az ablakot ránk rontott. De azt sem, ahogy társaival együtt követelt, elvárt, amolyan „nekünkmindenjármertmenekültekvagyunk” alapon. Nem bocsátom meg neki, hogy Szerbia magyar lakta falvaiból, városaiból kuplerájt csináltak. És nem bocsátom meg azt sem, hogy szeméttelepet gyártottak ebből a meseszép országból. Nem bocsátom meg a Keleti pályaudvart, amelyet magyar családok hetekig elkerültek. Nem bocsátom meg neki Röszkét, amely jó pár napig überelte a legkeményebb cigánytelepet is. Röszkét, amely Ásotthalom és a Keleti után a migráns-válság újabb ikonikus helye lett. Röszkét, ahová még a határzár előtt elmentünk. Horgosról indultunk. A vasúti sín mel

Reggel még örültünk, hogy pénteki kezdeményezésünk és szombati akciónk sikere után Zsaruellátó csoport alakult. Most már tudjuk, hogy a sok jó szándékú ember közé a MIgration Aid aktivistái épültek be. No nem a "nagy nevek", még véletlenül sem. De a határzár közeledtével, a migránsok csökkenésével kell a lehetőség nekik is az utánpótlásra, így találtak maguknak új játszóteret. Csak remélni tudjuk, hogy a kamra mellett azért a rendőröknek is jut, és nem a migránsokhoz kerül a sok étel. Mert mindig van az a pénz.... És hogy erre miért röppentünk rá? Mert egy olvasónk berakta posztunkat a csoportba, ahol pár liberális kifogásolta, és adminért rikácsolt. A kifogás oka pedig annyi volt, hogy a migránsok nem is dobálják el az ételt. Nos, a képek nem ezt mutatják. Szóval akkor nézzétek a lenti fotókat! A tagok összecsengése nem kíván magyarázatot. A szivárványos úr képéhez annyit: az Aurora klub (nem a zenekar!) ismert liberális klub, maga az úr, akinek ez a munkah

Gyűjtünk tovább! Megyünk megint! Keressetek! Tegnap "zsaruellátót" játszottunk. Röszkére barátainknak köszönhetően nagy csomagnyi müzliszeletet, gyümölcsöt vittünk le, kizárólag az ott szolgálatot teljesítő rendőrök és katonák számára. Mert nekik nem jut a sok eldobált, összetaposott, bontatlan finomságból. Nem jár banán, Mars csoki, kilós kenyér - amit mind a kukoricásba, a sínekre hajítva talál tunk. Nem jut a konzervekből, amik szanaszéjjel hevernek bontatlan állapotban. Persze nem nyilvánosan adtuk át, hiszen a vércse-média les és figyel. De ahol és akinek sikerült apróságainkkal megköszönni, hogy ott valóban minket védenek és szolgálnak és védenek, legyenek akár katonák, akár rendőrök, azok hálásan fogadták a köszönet-ajándékokat. Mint a gyerekek, úgy válogatták az életerős, de éhes és nagyon fáradt férfiak a finom falatokat. Ezúton is köszönet a kitartásukért, és azért, hogy ott a határnál védik a fotelforradalmárok és még mindig az ACAB-nál leragadt i