Agyf@szom

Lenni vagy nem lenni: az itt a kérdés. Mert ha hülyén is hangzik, itt a lét a tét, és ez bizony nem szirupos reality show.  Ősszel még azt mondtuk reménykedve: winter is coming. A sok kicsi birka pedig hitte, a tél és a klassz törvények minden problémát megoldanak, menekült hát a képernyők elé, és nézte vadul a Trónok harca ármányos küzdelmeit. Mert jó a film, csak vedd észre: ez itt a valóság. Winter is coming, de tél után újra tavasz, és megint nyár jön. A tévében trónok, az utcákon és Európa városaiban kultúrák vívják vad harcukat. Ez a harc néha véres, máskor csendes, ám igen alantas, intrikus, aljas. Ebben a harcban vesztes mindenki, mert a tél ellen a nyarak érkeztével sosem nyerhet. Hát rossz hírem van, barátaim, a tél után gyorsan újra itt a nyár, és újra telik a határ. A törvény jó, de jó törvénnyel csak törvénytisztelő polgárt szoríthatsz sarokba, betartatni csak vele szemben lehet. Aki fegyverhez, vérhez és erőszakhoz szokott, az pofán röhög, majd

Vasárnap volt anyák napja. És igen, néha én is gondolok anyátokra. Az utóbbi időben hol gyakrabban, hol ritkábban, de elég rendszeresen. Mondjuk olyankor, amikor azt hallom, hogy gyerekek éheznek az országban, szerteszéjjel, magyarok is szép számban. Amikor látom, mit esznek az ovisok, miközben nálatok roskad az asztal a libamájtól. Meg olyankor, amikor azt látom, hogy a migránsnak kinyaljátok a seggét, de a magyar hajléktalanba belerúgtok, ha enni kér. Amikor a márkás téli kabátot és bakancsot egy négernek adtátok, és nem a fázó, reszkető magyar családnak. És csuklik még szegény olyankor is, amikor 2016-ban Budaházy Gyurira 20 év fegyházat kérnek, a kedvezményes szabadulás lehetősége nélkül, de egy Biszku-féle csökevény busás nyugdíjjal, kényeztetve, soha felelősségre nem vonva, szeretetotthonban aludta át magát – remélhetőleg – a pokolba. Aztán les csak anyátok, nem csak anyák napján, amikor azt olvasom, hogy újabb stadion épül, meg palota a királynak,

Most komoly, hogy így április derekán mini Pride-ot rendez pár elmeroggyant a főváros közepén? És komoly, hogy a szezont a fazonnal összekeverve, migránssimogatásnak álcázva még színesebbé akarják tenni a főváros legszínesebb kerületét? A vasárnapi Népszínház utcai vonulás több volt, mint gyomorforgató. Vad dobszó, némi klezmeres muzsika, pár sárga és fekete arc, no és temérdek szivárványos mindenféle a sok, buzivonulásról ismert arc kezében. Mert ők a tolerancia bajnokai. Ők a szeressünk mindenkit gyermekei. Mert ők valóban mindenkit szeretnek, csak ne legyen fehér, és főleg ne legyen magyar. Én pedig elgondolkoztam azon, mi is a rasszizmus jelentése a számomra. Nos, én azt gondolom, hogy az élet igen egyszerű. Egyszerű lenne, ha ti, mocskos rasszista  szivárványosok nem bonyolítanátok túl. Ha nekem minden igényem ki van elégítve, tudok enni, és van fedél a fejem felett, akkor tudok tovább lépni, és gondoskodom a családomról, mert ők a legfontosabbak. Ha a csa