Agyf@szom

A harmadik nem. A gendersemlegesség újkori divatja. Már ez kell, ez az elfogadható és az elfogadandó. Ezt harsogja a világ elitje, és erre szólít imájában a pápa. A hangos és agresszív kisebbség szépen és lassan, évek alatt, de letolta a torkunkon a keserű pirulát. Színes, csiricsáré ruhákba burkolva, hangosan kiabálva, elmebeteg nagyok támogatásával, bősz rendőri támogatással védve pucér seggüket megették reggelire az ellenkezők évről évre fogyatkozó táborát. Elfogyott az ellen és győzött az üvöltve vonagló kisebbség. Ma reggel újabb pofont kapott a világ. Harsogták a hírportálok, hogy a kanadai miniszterelnök, Justin Trudeau az első olyan hivatalban lévő kanadai kormányfő, aki részt vett a torontói melegfelvonuláson, szivárványos zászlót lengetve menetelt. Nagy, szép és erős ország. Micsoda jövő elé nézünk, ha ennek az országnak az első embere a magamutogató buzik között masírozik. Nálunk sem túl rózsás a helyzet. Épp a napokban tartották a nagy kelet-európai Prid

Folyton kérdezgeti a facebook, hogy mi jár a fejemben. De hát annyi minden, hogy azt ugyan hogyan írnám oda? Mert az jár a fejemben, hogy lassan itt a július, de sehol nem látom, hogy idén lenne Bajtársiasság Napja. Ugye, az a fránya hét év, akárcsak egy házasságnál…. A hetedik év, amikor már elmúlt a nagy lángolás, amikor már a megszokás unalmába süppedés dominál. Amikor már jó az asszonyon az elnyűtt és foltos mackónadrág, persze a legjobb, ha az is szürke. Most éppen Király-szürke. Célegyenesben a perek, zsebekben lassan a jogosan járó kártérítések, és ezzel párhuzamosan kihal a bajtársiasság érzése. A rendezvény pedig érdektelenség okán talán el is marad. Pár éve még tömegek, menet és egység. Tavaly néhány tucatnyi ember, pár szónok és szép szavak. A hatalmi harcok, az egyéni érdek felülírt mindent, és a hetedik évre már csak alig maroknyi ember maradt. Aztán az is jár a fejemben, hogy persze lesz megint buzivonulás. Elnézést, melegfelvonulás, mert hát ugye

„Haggyá mán a magyarokkal! Mit érdekelnek, hatvanezrem múlik a portugálokon!” – üvöltötte a fülünkbe a romacsávó, miközben pulyájával a Mekiben sorban állva a vállunk felett leste a tableten nézett meccset. Akkor érkeztem a Belvárosból, ahol megállt az élet. Megállt a villamos- és autóforgalom, megállt a hétköznapok monoton élete. Ahol az amerikai és német fiatalok velünk együtt ünnepeltek, mert átragadt rájuk az öröm. Órákon át csak szédelegtem az emberek között, és potyogtak a könnyeim. Ismeretlenek mosolyogtak rám, odajöttek, megöleltek, mert egy emberként örült mindenki. Ment az éneklés, a tánc, az ugrálás, skandált öreg és fiatal. Tombolt az utca, a villamosvezető mosolyogva leste az ünneplő és boldog embereket. A rendőrautó elhaladva ütemre fújta a dudát, hiszen ő is „csak” magyar, és még a boltos is mosolyogva számolt a skandáló fiataloknak, akiktől zengett a sarki bolt. Mert jó a magyar csapat, és jó magyarnak lenni. Jó a magyar csapat, mert nem csak tize

„A Rejtő regényekből is ismert Marseilles elveszett. Lyon ketté van vágva, aki kimegy most az EB-re, az gazdagon megtapasztalja mind a két városban, mi is az a multikulturalizmus. Vigyázzanak, mert veszélyes! Ott más kultúra van. Ezek az emberek, azaz a bevándorlók és azok leszármazottai a gettó-kultúra szerint élnek. Nagyon mások, mint az itteni nehézfiúk, vagy azok, akik játsszák a keményet az utcán. Tudom, hogy vidéken vannak keményebb esetek, de a pesti gettónak nevezett nyolcadik kerület nekem egy vicc. Mikor Párizsból ideköltöztem, a nyolcadik kerületben találtam lakást. Nem tudtam semmit a kerületről, de Párizs után nekem megkönnyebbülés volt ott élni.” Ezt mesélte nekem Almássy Feri, a Franciaország helyett a magyar életet választó kettős identitású fiatalember. Egy élmény volt vele a beszélgetés, sok-sok tanulsággal.  • Ki vagy te és hogyan kerültél ide hozzánk? Francia vagy pedig magyar az identitásod? Hol vagy igazán otthon? • Almássy Ferenc vagyok

3 Értesítések Fiókbeállítások Ajánlott oldalak Összes megtekintése Ajánlott oldalak Démon Kata Katalin és további 6 ismerős öd kedveli őt. „A kormány fog megbukni " – mondta tegnap az egyik szónok. Kétszer is. Mert ők eldöntötték, hogy elégtelent érdemel a kormány. Persze kizárólag pedagógusilag értelmezve a mondatot, kicsit sem politikailag. Mert nincs ám itt semmi politika a dologban. Tegnap lezavartak megint egy pedagógustüntetést, úgy a tanévzáró okán. Fontosnak érezték, hogy bizonyítványt osszanak nem csak a senyvedő és szenvedő diákoknak, de a kormánynak is. Egy újabb tüntetés, a sokadik, alig média-visszhang. Minek róla tudósítani? Úgyis jön a nyár, haverok, buli és fanta-fíling. De gondolatok azért lehetnek. Voltak is... Nem voltak balliberális aktivisták tömegesen, és nem vonult vad zászlólengetéssel a Szolidaritás. Nem állt a menet élére és nem beszélt a kelleténél egy számmal ki