Agyf@szom

Aki csürhülni megy, ne kezdjen el sírni, ha pofán basszák. Vonatkozik ez a kocsmára és a tüntikékre is. Aki beáll az első sorba, hogy szép portrékat fotózhasson a csini rendőrbácsikról, ne csodálkozzon, ha pot yog a könnye a könnygáztól. Sőt, egyre ritkább, hogy attól szokott. Ott, az első sorban előfordul, hogy könnyeket csal a szembe a lábra taposó bakancs, az, amikor a hátrébb álló párszáz ember a rendőrpajzsnak tol, a vesédbe könyököl, vagy ha nekilöknek valami keménynek. Mondjuk egy cuki szuszpenzornak.   Ilyenkor vérezhet az orr, púp nőhet a fejen, és igen, vörösödhet a szem a paprika spraytől. Szóval, akkor mi a kérdés? Szokni kell, gyerekek, mostanában a csürhülés a divat. A négyes-hatoson, a kocsmában, de legfőképpen a tüntikéken. Előbbin az IQ bajnokok üvöltő zenéje és genetikailag hangos kórusa szól, a kocsmában a borgőzös, ám komoly vita, emitt meg a sok okos, jól kitalált szlogen. Szóval a csürhülés a divat, főleg azokon a tüntikéken, amelyek a netadó óta egyre szervezetl

Szar alak vagyok. Legalábbis a devizahitelesek Damm Andreája szerint. Szar alak vagyok, mert azt mertem mondani, senki nem fogott fegyvert senki fejéhez, hogy hitelt vegyen fel. No persze nem nevesített a hölgy az uszkve három száz tüntikéző előtt, de kimondta. Ahogy azt is, hogy én, akinek nincs hitele, létemet és munkahelyemet a devizahitelesek nyomorának köszönhetem. Hogy miért? Mert szerinte a kis- és középvállalkozások mind-mind devizahitelből fejlődtek, és nekem ezért lehet munkahelyem. Az már mellékes, hogy a főnököm sem vett fel sose devizahitelt, de biztos ő is más hitelesek nyomorának köszönheti kicsi cége létét. Sőt, azt is elmondta, teljesen normális dolog, hogy a kényelmesebb lakás, kényelmesebb kocsi, kényelmesebb élet iránti igényt az emberek hitelből, adott esetben devizahitelből elégítik, elégítették ki az emberek. Végül is igaz, szalonkocsi, ájfone és plazma tévé nélkül nem élet az élet. Nos, lehet megkövezni, törölni, lefikázni, kiutálni, stb. Ám mivel megszólítva é

Nagynemzeti tarhálás. Mostanság már jó ideje ez a divat. A nemzeti identitás ugyanis gyakorta szegénységgel párosul, épp ezért radikalizálódott jónép. Régen még futotta dizsire, viszkire, cuccra, majd ahogy kopott az áll a, már csak jófajta, ám olcsóbb össznemzeti bulira. Szegényedett, radikalizálódott, aztán ha már kongott a kassza, hát tarhált egy cseppet. Kinek erre, kinek arra kellett. Volt, van, aki bírság befizetésére, van, aki másnak a nevében, de csak úgy, hogy jusson és maradjon is. Akad, akinek rezsiszámlára kell, másnak a laptop hiányzik. A lényeg mindig az, hogy maradjon. Mert jó, ha marad. Néha spanyol útra, máskor földre, paripára, imára. Dobozos, befőttesüveges, kalapos biznisz itt és ott is. Gyűjt és tarhál mindenki, valakinek, valamire. Azt, hogy kinek és mire, sokszor csak a jó ég tudja. No és persze van elszámolás is! Mindig. Néha? Hol a befőttesüvegből, hol a papírdobozból kerülnek elő az érmék és a bankjegyek, és senkinek fel sem tűnik, ha néhány közülük a zsebb

Baktatunk hazafele a térről, rugdosva üres sörös dobozokat, borosüvegeket. Hömpölyög a szemét a szép tér kövén - ennyi maradt. Volt ismét tüntike, beszédekkel, önmegvalósító táblákkal, sok-sok emberrel, no és persze adományos  dobozzal. Ám mivel nem tudhatták, mennyi lesz az annyi, hát vécéket nem rendeltek. A hátizsákból előkerülő dobozok és palackok a földön végezték, árnyékszék híján a bokrokat, szobrokat locsolta bőszen a sörrel átitatott ifjú nemzedék, Demszkyvel ellentétben ingyen. Volt közfelháborodás napja, hát jól fel is háborodtak sokan. Mindenki máson. Meghatározott ok és cél nem volt, kinek mi fájt, hát az ellen demonstrált. Táblaerdő a játszadozó gyerekek és a babakocsik felett, piknik a téren, ugrálás, mert aki nem ugrál, az büdös Orbán. Rothadt a narancs, és persze "nem hagyjuk". Hogy mit, az kit érdekel? Rothadt a narancs, és Norvégia a fasza. Jöjjön hát a Ria-ria-Norvégia. Bájalekszes hímnőstények, domina asszonykák, "aki Orbán, mondjon le". Ott mar

Elegáns, újlipótvárosi idősödő hölgyek, csokornyakkendőben kutyát sétáltató fiatalember, betépett fejű, szakállas-bozontos egyetemista, a tömeg előtt forgolódó, sikongató tiniket szállító fehér limuzin. Háttérben az And rássy út fényei és méregdrága üzletei. Mintha valamiféle harmadrangú amerikai film forgatásába csöppent volna az ember. Az egyik idős hölgy felkapja a fejét, és azt mondja barátnőjének: ""Ez tetszik, ezt átvesszük!". Majd elkezdi skandálni, hogy "Orbán takarodj". Ők ugyanis esti program gyanánt tüntettek. Merthogy tüntetni kell. Kicsit olyan volt, mint egy időutazás. Régen, még gyerekkoromban hétfőn nem volt tévéadás. Olyankor az emberek alternatív programokat szerveztek: sétálni mentek, összeültek a családok és beszélgettek, kártyáztak, társasoztak, vagy jobb híján kocsmázni mentek. Ma, ha szar a tévéadás vagy már unalmas a bridzs parti, tüntetni járnak. Ez a trendi. Szombaton a korrupció és a jogtalanságok ellen, ami így hirtelen, uszkve húsz

Városnéző körsétát tartott tegnap a magyar Anonymus csoport. Vártak vagy ezernyi embert, hiszen ennyien jelezték részvételi szándékukat a facebookon, ám végül úgy megunták a so k-sok tüntikét, hogy el se jöttek. Az a száz ember, aki ott volt, lelkesen várta, mi lesz. Néhány törzsszurkoló, izé, törzstüntető aggastyán megjelent, nézegette a netről kinyomtatott maszkot és várta a csodát. Amúgy igazuk van, teljesen egészséges ez a sok esti körséta a levegőn. Kisnyögdíjból nem futja wellness-re, meg fitneszre, hát itt letudják. Voltak beszédek is, már a Gellért téren kezdődtek. A hangosbeszélő recsegett, érteni egy szót sem lehetett, de előkerült egy mikrofon. Az csak halk volt. A sok profi számítógépes guru egy tisztességes hangosítást nem tudott összehozni. Vagy nem is volt ott egy hacker sem? Gyanítom, ők otthon maradtak. Azért volt megélhetési nemzeti mutyiárus, aki felmérve a terepet rájött, a liberális egyetemista bulin nincs sok keresnivalója nemzeti trikolórra, karddal turullal, de

Nem vagyok paranoiás és nem hiszek az összeesküvés-elméletekben. Na jó, egy kicsit igen, de ez még nem a patológiás eset. Van azonban pár dolog, ami összepakolva pici és szőke agyamban, elgondolkodtatott. Építettek egy négyes metrót. Csak amúgy szocisan, elkúrták, nem kicsit, de nagyon. Beázik, már induláskor füstölt a mozgólépcső, rövidebb lett, mint tervez ték, na és persze sokkal, de sokkal többe került. Vannak azonban érdekes kérdések is, olyanok például, hogy miért kellett egy megálló a Keleti után a II. János Pál pápa térre is. A környéket nem ismerők kedvéért elmondom: gyalog, lassú tempóban sem több, mint tíz perc séta az út a két hely között. De hát…ugye ott volt sok-sok pici és nem pici alagutacska, a régi, azóta már elkótyavetyélt MSZMP székház alatt, egészen a Gázművekig. Az alagutacskákban lehettek is akár dokumentumok, meg sok egyéb csontváz sok szekrényben, ezt már annyian elmondták, miért ne hinnénk? De lehet, hogy csak felesleges, túl sokak által ismert alagutacskák

Tudtuk mi azt, hogy megunják és hazamennek. Megunta Orbán is, hogy csürhe menetel szép városa utcáin, hömpölygő koszt, üres sörösdobozokat, eldobált cigicsikkeket hagyva maga után. Megunta tán a tömény fűszagot is, ami elárasztotta a Parlament környékét, bejelentette hát, egyelőre nem lesz netadó. Vagy ha lesz is, másként. Hazajött a hideg Svájcból és adott is, meg nem is. A célt elérte, a nép lenyugodott, lehet szabadon letölteni pornót, ingyen filmet, zenét, nem kell érte többet fizetni. Lehet nyomkodni a mobilokat és szelfizni doszt mindenütt, nem kerül most többe. Persze azért a két tüntetés szervezőinek zsebében még sok pénz maradt a kétnapos gyűjtésből, valahogy el kell tüntetni - legalábbis papíron - a bevételt. Szerveztek hát ünneplő tüntetést. Meg gyűjtést, hátha nem lesz elég alapon. Bár az "ünneplő tüntetés" szókapcsolat jelentését nem igazán értem, mert vagy ünneplek, vagy tüntetek, de hát lelkük rajta, ők már ezt is feltalálták. Mindenszentek napja előtt ők ünne

Hiszek egy Orbánban, hiszek egy Gyurcsányban, hiszek egy Vonában....Hit kell az embereknek. A hosszú évek alatt tomboló cucialista rendszer alatt elveszett az Isten-hit. Lenevelték róla az emberek nagy részét. Minden más vallás is népszerűtlenné vált, nem kell Buddha, nem kellenek az ősi vallások sem. Nem elég megengedők, nem elég nyitottak a szép, új világ kapuinak kinyílására. Ho gyan nevelték volna hát a hitetlen szülők csemetéiket bármilyen hitre? De mi a hit? Te tudod? Mit jelent ez a szó? Megsúgom. Egy görög szó az "eredetije", a pisztisz. Ennek jelentése nem más, mint erős meggyőződés, bizalom. Hitet kell hát adni az Isten adta népnek, ha már az istenekbe vetett hit elveszett. Hitet kell teremteni, tűzzel-vassal, népsanyargatással, húzd-meg-ereszed-meg játékkal. Lett hát a húsz év alatt sok új hit. És a sok új hit teremtett magának hitvallást. Olyat, amit még az Istenben hívő emberek torkán is le tudnak tolni, hadd higgyenek sajátjuk mellett egy másikban is. Magukat I

Tegnap óta én már mindent elhiszek. Elhiszem, hogy tüntetni úgy kell, ahogyan ők csinálták. Békés birkamenetben gajdolva, majd megunva és hazamenve. Elhiszem, hogy ez az igazi tüntetés, hogy ez már bizony nem tüntike,  csak nagyban. Szeressük egymást gyerekek, hiszen egy a cél. Elhiszem azt is, hogy egy volt mszp-s képviselőcske már képes teljesen pártfüggetlenül gondolkodni, még úgy is, hogy mindeközben pártoldalakat felügyel és szerkeszt a neten. Elhiszem azt is, hogy egymaga képes megszervezni és levezényelni ekkora rendezvényt, sőt, megfinanszírozni is meg tudja, kizárólag barátai és HaHatázó, bocs, hahotázó társai segítségével. Sőt, Mécs Imre, Demszky, Gulyás és a többi is teljesen pártfüggetlenül, magánemberként volt ott és pózolt a kamerák előtt. Azt is elhiszem, hogy sem sorosgyuribásis, se amerikai anarchista támogatás nincs a dolgok mögött, mert miért is lenne? Az anarchista balos zászlók is teljesen véletlenül voltak ott, néhány eltéved birka hibájából. Sőt, teljes mérték

Egész jól indult a nap. Nem volt túl hideg, barátok közt voltam (na nem retekklubosan), volt forralt bor, szóval mi baj lehetett volna. Sőt, a Fradi tábor bevonulása láttán megborzongtam, olyan szépek voltak a fiúk-lányo k, és tetszett az a rendezettség, ahogy a két-három népes tábor bevonult a térre. Az már elgondolkodtatott, hogy a rendezvény jócskán lerövidült, az elriasztott és megfenyegetett szónokok távolmaradása miatt. Még inkább az vert szöget a fejembe, hogy rejtélyes módon a párszázezres képviselői fizetésbe nem fér bele, hogy vasárnap valaki átvegyen egy petíciót az amúgy hétköznap dolgozó, és demonstrálni rá nem érő szurkolóktól. De egészében véve jó volt, jól éreztem magam, és akinek láttán amúgy rögtön rúgásra bizseredik a lábam, most még arra sem indultam rá. Nem érdekelt, hogy hason talált egy petárdadarab, mert szép volt a sok tűzijáték, élveztem a fényt, a barátokat, ismerősöket. Utána indult azonban a hiszti. Néhány, a fenekével nem bíró már szervezkedett, rendezked

Na kérem szépen. Azt ugye tudjuk, hogy minden embernek szüksége van arra, hogy valamilyen közösséghez tartozzon. A közösséghez tartozás alapeleme az ember szocializációjának. Ugye a régi rendszerben a közösségi érdek volt az elsődleges, mely a módszerváltással eltolódott az individualizmus irányába. Ennek okán a szocializációs szerep is átalakult. A klasszikus közösségi érzésre nevelés a család és  a baráti társaságok feladata maradt. Más. Ugyebár a közösség sokféle lehet. Sőt, életünk során, de egy-egy adott életszakaszban is többféle közösséghez tartozunk, akár egyszerre is. Leegyszerűsítve: van az iskola és vannak a barátok, meg az edzőtársak. Ennyi közösséghez tartozni csak alkalmazkodással lehet. Már pedig ez az individualizmus korában nem divat. Megint más. Tudjuk, hogy az életkörülmények romlásával az ember radikalizálódik. (jelzem, tessék utána nézni e szó eredeti értelmének!). Mindenképp valamilyen szélsőség irányába tolódik, és ott próbál közösségi élményt találni. Pontosan