Agyf@szom

Az a baj, hogy ez a Pumukli-Pukli még pojácának is szar. Nem tudom, tanárnak milyen lehet, de gyanítom, amolyan semmilyen. Az a típus, akinek még a nevére sem emlékeznek az érettségi után, hát bebiztosítja gyorsan öröknek vélt halhatatlanságát a média által. És ez a pojáca megint hisztizett egy kört, csak úgy, a fékezett habzású, de azért üvöltve lekommunikált fenyegetőzése okán. Igazán elkaphatná már valaki egy körre, mert úgy látszik, nyomja az agyát a kielégületlenség. Vizionál maga mögé tömegeket, lehet, hogy rémálmából felriadva már a Nagy Vezírnek hiszi magát. Aztán leszáll a rózsaszín felhőről, lelépdel iskolája lépcsőin, és szembesül a csipet, és egyre csipetebb csapattal.   Pár tucat megfelelési kényszeres szülő, néhány lógásra vágyó diák…. ennyi a vezír csordája, melynek még ízlik a mögötte loholva legelhető szaros fű. Merthogy ha sztrájkol a vasutas, az gáz. Akkor nem jutok el ából bébe, és hiába vár a kedves. Ha sztrájkol a nővérke, parázik a beteg, ki köti

Mindig van egy első, és hát egy csecsemőnek minden új a nap alatt. Azt mondják, először fenyegette meg az Iszlám Állam kicsiny országunkat. Zeng is tőle rendesen a média, kommenteli a facebookon a hatásvadász cikkeket boldog és boldogtalan a nagy rettegésben. Átveszi szépen az összes hatásvadász habiszti oldal, az ember pedig már nem is tudja, mit is kell most tennie. Félni vagy nem félni – ez itt a kérdés.  Mondjuk, a szaros füvet legelő bégetők látványos rettegésén már nem tudok csodálkozni…. Megvan itt már a menetrend, mikor kell és illik rettegős és mikor habzó szájú mondatokat odabiggyeszteni a cikk alá. Mikor van itt a siránkozás, és mikor az ima ideje. Előre tudja már az ember, mire számíthat egy-egy firkálmány alatt. Ám azért szeretném figyelmeztetni a nagy hírt felkapókat, hogy tavaly keringett már egy térkép is, persze szigorúan első alkalommal említve, illetve feltüntetve rajta hazánkat is, mint a nagy állam részét. Valahogy azóta az „első” igencsak feledésbe merü

Krisztus keresztre feszítéséről, Krisztus szenvedéséről Európa most alaposan megemlékezik. Félelembe és rettegésbe öltöztették az ünnepet, páncéllal védik a kontinenst az újabb keresztre feszítéstől. „Vágyva vágytam arra, hogy szenvedésem előtt megegyem veletek ezt a húsvéti vacsorát.” – mondta Jézus az utolsó vacsorán. Most Európa eszi tán utolsó vacsoráját, arcán ünnepi mosollyal, hogy vége a böjtnek. De a szívében mindenkinek félelem van, és hazudik az, aki azt mondja, nem fél. Ordít a liberális sajtó: NE FÉLJ! Azt akarja, ne légy ember, ne érezz, csak cselekedj, de leginkább gyarapíts.  Mert aki ember, az fél. Fél az idegentől, ismeretlentől, ha az ártani jön, mert félti az övéit, a szeretteit. Retteg, és készül, hogy ellene feszüljön. Ők pedig azt akarják, ne féljünk, és ne nézzünk szembe azzal, amit már a fél világ kimondott: itt, kérem, háború folyik. Európa már háborús színtér, csak minden olyan más, mint a filmeken. Nem lőnek tankokkal, nincsenek lövész

AVAGY: "És mikor imádkozol, ne légy olyan, mint a képmutatók…" Egész Európán végigsöpört ma reggel a félelem. Stockholmtól Madridig, Brüsszeltől Budapestig retteg Európa, mert valamiféle elmebeteg ideológia, félreértelmezett humánum miatt terroristák ezrei szivárogtak a vén kontinensre tavaly és idén. Európa retteg, a terroristák pedig tapsolnak, mert tervük sikerült. A húsvét, a feltámadás ünnepének közeledtével gondoskodtak arról, hogy a túlélők újjászületésüket sírva, rettegve és félelemben ünnepelhessék. Én csak arra lennék kíváncsi, hogy azok a babababák és zsohárzsuzsák, akik tavaly könnyes szemmel simogatták a terroristákat, akiket később Keletitől Salah Abdeslam szuper autójával fuvarozott robbantani, most mit csinálnak, mit mondanak, mit gondolnak. Vajon amikor ránéznek a párizsi merényletek helyszíne után most a brüsszeli áldozatok holttestére, a vérző sebesültekre, újfent megveregetik saját vállukat? Netalán lelki szemeik előtt megjelennek az arco

Hát, kérem szépen, a tegnapi, ünnepléssel keveredő tüntetős-ellentüntetős káoszról nem csak csonttá fagyott és ronggyá ázott lényem okán nem voltam képes előbb leírni gondolataimat. A késedelem oka pusztán annyi, hogy retinám kisülése mellett agyi szenzoraim is kiégtek a totális káosz hallatán-láttán. Mert hát Nyakó István megaszonta: követelni jöttünk, nem ünnepelni. Követelt hát pár tucat csoportocska, szétszórva a város különböző pontjain, taposva az ünnepelni vágyók tyúkszemeit. Na de kezdjük a reggelnél. Bár nem terveztem a pár tucatnyi hisztérikát számláló Büki-csoport heppeningjét meglátogatni, de kidobott reggel az ágy. Épp hajszállal késtem le a Fideszes öregurak előállítását. Na de le nem maradtam semmiről, a videókon visszanézhettem, hogy a rendszert hőn utálók hogyan drukkolnak a rendszert kiszolgáló rendőröknek a rendszerpártiak bilincseléshez. Ám a nagy performanszt ígérő, alig százötven főre duzzadó, magát ellentüntetőnek aposztrofáló csürhe ezt is tudta übere

Ez az alig kétmilliós kis ország, mely csak 25 éve él és létezik, kivívta magának egész Európa tiszteletét. Míg a kontinens kiárusítói és elárulói fenn, az EP bársonyszékeiben azon matekoztak, vajon mennyit kapjon Törökország, és mit adjanak a görögöknek, szépen és csendben pontot tett a sáskajárás végére. Megmutatták, hogy nem szájkarate, csak akarat és tettek kellenek. Egy nem uniós ország védi hátával és katonáival szerb társaik és az egész unió nyugalmát. Katonáik és rendőreik viselték a kődobálást, ma pedig igazi példát mutattak gerincességből. Végre valakinek volt vér a pucájában nem csak az áttörő migránsokat, de a velük vonulgató simogatókat, lázítókat, sőt, médiakulikat is lesittelni. Mit lesittelni, szépen kiutasítani az országból. Mert hát ha egy migránstól nem is várhatjuk el a törvények tiszteletét, hiszen Merkel mama felhatalmazta őket a törvénysértésekre, azért az Európában, ezen a kultúrán szocializálódott sajtósoknak illene tudniuk: zöldhatáron

Hánynom kell tőletek, ti nagy demokraták! Mi a frászt követeltek ki, miféle demokráciát? Nem tűnt fel nektek, hogy simán hisztizhettek az utcákon, amikor csak kedvetek szottyan? Nem tűnt még fel, hogy letolhatjátok az emberek torkán a hazug igét: ti nem pártoskodtok, csupán és pusztán „szakmáztok”? Nem rémlik, hogy benneteket egyetlen csúnya kalmárpribék sem fújt még soha pofán könnygázzal, és nem küldött haza vízágyúval, nem oszlattak és nem bántottak? De gyurcsánypapa kegyeltje, gergényi barátotok kardlaposai sem jelentek még meg egyetlen tüntetéseteken sem, hogy rajtatok próbálják ki a lovak patáját és a kardlap ütőerejét. Nem vittek még közületek senkit se börtönbe azért, mert kimondta szabadon a véleményét, ami tán nem tetszik ott fenn, a nagyoknak. Vonulhattatok, sőt, vonaglani is szabad itt, minden megengedett, és semmi nem tilos. Mert mindent szabad, ami nem tilos. Miféle demokráciát követeltek ki, ha azt is megengedik nektek, hogy azt hazudjátok, politikamentes pe