Az a baj, hogy ez a Pumukli-Pukli még pojácának is szar. Nem tudom, tanárnak milyen lehet, de gyanítom, amolyan semmilyen. Az a típus, akinek még a nevére sem emlékeznek az érettségi után, hát bebiztosítja gyorsan öröknek vélt halhatatlanságát a média által. És ez a pojáca megint hisztizett egy kört, csak úgy, a fékezett habzású, de azért üvöltve lekommunikált fenyegetőzése okán. Igazán elkaphatná már valaki egy körre, mert úgy látszik, nyomja az agyát a kielégületlenség. Vizionál maga mögé tömegeket, lehet, hogy rémálmából felriadva már a Nagy Vezírnek hiszi magát. Aztán leszáll a rózsaszín felhőről, lelépdel iskolája lépcsőin, és szembesül a csipet, és egyre csipetebb csapattal. Pár tucat megfelelési kényszeres szülő, néhány lógásra vágyó diák…. ennyi a vezír csordája, melynek még ízlik a mögötte loholva legelhető szaros fű. Merthogy ha sztrájkol a vasutas, az gáz. Akkor nem jutok el ából bébe, és hiába vár a kedves. Ha sztrájkol a nővérke, parázik a beteg, ki ...