Agyf@szom

Azt mondják, ők az igazi demokraták. Mit mondják, üvöltik, bele a nagyvilágba, hadd hallja mindenki. Csak ők, senki más, aki nincs ott, aki nincs velük. Aki nem nyomott az "ott leszek" vagy a "talán" gomb ra. Szóval ők a demokraták. A többi meg a csőcselék. Követelik a liberális demokráciát, holott amit ők akarnak, az nem más, mint a demokratikus liberalizmus, annak is valamiféle nyakatekert és átértelmezett, kicsit magyarított változata. Mert bölcs lehet-e a tömeg? Ki hat jobban a másikra? Felhúz a bölcs, vagy lehúz a buta? Ki mondja meg, ki egyenlőbb az egyenlők között? Ki lesz az, aki tudja majd, mikor lesz igazi demokrácia? Azt mondta egykoron Bibó István: "Demokratának lenni mindenekelőtt annyit tesz, mint nem félni a más véleményűektől, a más nyelvűektől, a más fajúaktól, a forradalomtól, az összeesküvésektől, az ellenség ismeretlen gonosz szándékaitól, az ellenséges propagandától, a lekicsinyléstől és egyáltalán mindazoktól az imaginárius veszedelmektől

Következmények nélküli ország. Önmegvalósítók és kielégületlenek. Frusztráltak és örök lázadók. Senkinek semmi nem jó, de legyen hát még szarabb. Fiatalként még rákosimátyáselvtárspajtás, ma már ruszkikhaza. Otthon papucs, a téren vezérszónok, érthetetlen körmondatokkal, követhetetlen retorikával. Elhanyagolt háziasszony, de a téren vérmes amazon. Mert ott kielégül. Mert ő már v alaki. Egy a sok skandáló közül. Két tucat ember előtt felolvashatta, elmondhatta, kiüvölthette, amit akart. Kifröcsöghette összes frusztrációját, kielégületlenségét, kicsiségét és szürkeségét. Ott leszek, jaj, ott leszek, de hova is megyek. Talán, ha ráérek, de egy a biztos, én veletek vagyok. És majd vagy elmegyek, vagy itthon maradok. De veletek leszek! Lélekben biztos. Hiszen ez egy következmények nélküli ország. Ki kér számon, ki ugat rám, hogy nem voltam ott. Megyek, ha akarok és rángatok dróton mindenkit, aki hiszi, én tényleg ott leszek. De tudnotok kell, én akkor is veletek vagyok. Orbántakarodj, de ne

Beszélünk itt jobbról, balról, sőt, szélsőjobbról meg szélsőbalról is. Rágjuk a kefét, ki hová dobozolható be, ki mit szervez és min vesz részt. Lassan tüntike-igazolványt osztunk jobbra és balra is, tele a naptár, kész a tagsági. Gyártunk ideológiákat, hogyan kell élnie, viselkednie, sőt, tüntetnie egy adott "oldali" embernek. Besorolunk, dobozolunk, szelektálunk, miközben nincs egy sem, aki megmondaná, mitől jobb a jobb és mitől bal a bal. Mitől jó a jó és mitől rossz a rossz. Csak gyártják doszt a dobozokat, kiszínezve, feliratozva áll egymás mellett a libsi, náci, demokrata és fasiszta. Köpik a szavakat, hogy "elfogadás", "tolerancia", "rasszizmus", "antiszemitizmus", amúgy meg csak a fél világ röhög rajtunk. Aki itt nacionalista, az kicsit arrébb már demokratának számítana, de itt rohadt náci lesz. A skinhead már a sharp, a rikárdók tartanak majd el, és egy kalap alatt áll buzi és rokkant a szemekben. Csak azért, mert más. Generált