Agyf@szom

Amikor gyerek voltam, a karácsony szomorú és magányos ünnep volt. Anyám és apám sosem ünnepelt velem, nem várt az ő Jézuskájuk. Legalábbis mióta a karácsonyokra emlékszem, sosem. Nagyapó halála után mamával ketten éltük át és túl a karácsonyt. Mama ecetes krumplisalátát és halat csinált, feldíszítettük a fát, aztán átmentünk az ő családjához. Igen, az övéhez, mert engem csak úgy "megkapott". Neki sosem született gyereke, engem mégis becsülettel felnevelt. Szóval átsétáltunk a családjához a hideg utcákon. Lestem az ablakokat, hol mekkora a fa, milyenek a díszek. Mert a rokonságnál hatalmas volt a fa, a lakás és az ünneplés- Csak én éreztem azt mindig, hogy a "hozott gyerek" vagyok. Aztán hazaballagtunk a sötét nyócker kihalt utcáin, és a liba meg a káposzta helyett inkább kértem mamától krumplisalátát. Mert az finom volt. Szeretet-finom. Csak szomorú, kicsi és magányos. Ő meg én - mi ketten a világ! Aztán lett férjem, aki utálta a karácsonyt. Nagy

Így év vége felé közeledve mindenki számvetést készít. Bizony, az elmúlt évben sok minden történt. Olyan események, amelyek nem csak a jelenünkre, de a jövőnkre is hatással vannak és lesznek. És az emberi kapcsolatokat is igencsak sok próbának vetették alá. Az elmúlt hónapokban neveztek már szívtelennek, kegyetlennek, embertelennek. Töröltek és tiltottak facebook ismerősök, szakadtak meg ismeretségek, vannak boltok, ahová már nem mehetek be, bár lehet, nem is szeretnék. Pusztán azért, mert nem vagyok hajlandó a migránsoktól nedves szemekkel és bugyival rohangálni a nagyvilágban. Mert nem vagyok hajlandó elvtelenül csöpögve és válogatás nélkül pátyolgatni minden Európába áramlót. Férfit, nőt, gyereket, fiatalt, öreget. Szírt, afgánt, irakit, feketét, kéket, sárgát, pirosat. Mert szeretem, ha színes a világ, de mindennek kell legyen egy határa. Utálnak azért, mert már a nyár elején károgtam a veszélyt, a bajt, amit ennek a túlszeretgetésnek köszönhetően azóta már meg

Zsohár asszony megkapta fogorvos/fogtechikus/gyógyszerész (a tetsző kiválasztandó és aláhúzandó) barátjától a mixtura pectORALISt, és leforgatta brazil szappanoperáját. Leszboszon. Mert most éppen ott haknizik,mint nonprofit, de azért ebből egész jól profitáló migráns-simogató. Szerencsére pasira lelt, bár ebben a liberál világban már semmin sem lepődtünk volna meg. Hát igen, megírtam valahol, hogy egyébként is mindennek Ramszesz az oka. A liberálfattyak memóriáját is a RAM-szesz butította le. De lehet, hogy a pectORALis. Ha már fogorvos a szentem. Vagy nem. Mert lehet, hogy gyógyszerész. A magáról korábban őszinte nyíltsággal való nő („zsidó-shintoista maya-izlandó nő cigány és csádi beütéssel”) a szép és színes világot szereti. A multikulti és a nagy katyvasz jegyében tehát összeállt egy szír pasival. Aki ugye nagy eséllyel muszlim, tehát Koránt olvas, nem Bibliát és Tórát. Bár lehet, hogy azt sem. Ki tudja már ebben a nagy káoszban! A lényeg, hogy minél többs

A Fórum Szíriáért Egyesület Törökország budapesti nagykövetsége elé hívta ma délutánra azokat, akik szerették volna kifejezni tiltakozásukat az orosz gép lelövése kapcsán tanúsított török kommunikációval kapcsolatban. A megjelentek követelték, hogy a török kormány fejezze be az IÁ támogatását, és azonnali hatállyal fejezze be a szíriai és iraki olajkutakból származó nyersolaj értékesítését is. Felszólították a magyar kormányt, hogy állítsa vissza a diplomáciai kapcsolatokat Damaszkusszal, hiszen így a titkosszolgálatok is hasznos információkat kaphatnának az Európába szivárgó terroristákról. Ennyi a mai hír. Egy maroknyi ember, akik fontosnak érezték kifejezni a véleményüket. Egyre kevesebben. Nemrégiben az orosz követség előtt tüntettek szírek, kétszer is egymás után. Szintén maroknyian. Egy másik csoport. Ők Putyin elnököt szidták – a köcsög Putyin visszatérő szólam volt kommunikációjukban. Ők azért emelték fel a szavukat, mert véleményük szerint Oroszország á

„Fiam, nem tragédia, ha hülyét csinálsz magadból, de ne lássák”, „kértem, hogy csendben legyen buta, de ön sajnos hangos” – írta oldalán, kommentben egy igen kedves kolléga. No igen, erről újfent a migránssimogatók jutottak eszembe, főleg hogy ma könnyes megemlékezést tartanak hőn szeretett Keleti pályaudvarok emlékezetes és ikonikus aluljárójában. Igen, ott ahová várják vissza a szerencsétlen menekülteket. Hülyén és igen hangosan. Merthogy ezek a lények még mindig ott tartanak, hogy hisznek a mesékben. Ez amúgy nem baj, én is szeretem Hófehérke történetét, de ez a mese más. Nem kicsit. Nagyon. Ez Párizs robbanásaival, Brüsszel bezárásával végződik, vérrel, halállal, egy kontinens és ősi kultúrája pusztulásával. Végződik? Sajnos nem... Szóval a mese. A kicsi migri egy szép napon felébredt sziesztaálmából, valahol a török határnál, a táborban. No nem félreérteni. Kicsi migri nem feltétlenül szír. Lehet afgán, de iraki, bangladeshi, sőt, mindenféle fekete-af

Megy ám itt a szerecsen-mosdatás! Felső és alsó szinten mindenki vadul mossa a szaros gatyát. És akad pár ember, aki vakon fehérnek is látja, pedig ott van rajta az a csúnya,nagy folt. „Akik a merényleteket elkövették, nem most érkeztek Európába, nem lehet érte okolni azokat, akik ma döntenek a jövőnkről. Akik ezeket elkövették 3.-4.generációs, már Európában született muszlimok, legalábbis jó részük, vagyis sejtek.” „Khm....melyik az a barom, amelyik azt hiszi hogy ezek a migransokkal jottek be???? A legtobb terrorista utlevellel maszkal, emberek! Penzelik oket, mintahogy azt is hogy utlevellel, fegyverrel legyenek ellatva. Vagy azt gondoljatok hogy a sarki bufeben vettek Kalashnikovot??”   Ilyen cuki kommenteket kapok. Úgyhogy essünk neki megest, mert nagy a baj a fejekben. Azt már párszor átrágtuk, hogy miért pont most indultak neki százezrek. A szír polgárháború 2011-ben kezdődött. Az afgán háború 2001-ben kezdődött, és Amerika csak jövőre tervezi kivonulás

Kevéssé sem kedves migráns-simogatók, agymosott liberális bevándorlás-párti és kerítés-ellenes bagázs! Elnézést a megszólításért, de ma nem megy az udvariasság. Ma éjjel nem alszom, ahogy Párizs lakói, látogatói és turistái sem alszanak. Virraszt Európa jobb érzésű része. Gyászolnak és felelősöket keresnek. Pedig a felelősök megtalálása könnyű. Vádolom az Európai Unió vezetőit, köztük kiemelten is Angela Merkelt a párizsi áldozatok haláláért. Vádolom őket az ősi európai kultúra, az európai értékrend eltiprásáért. Vádolom őket idegen, ellenőrizetlen és ellenőrizhetetlen tömegek, migránsok hadának és terroristák garmadájának országainkba való beáramoltatásáért, sőt, meghívásukért. Vádolom őket a nyitott határok politikájának következményeiért. Vádolom őket az Európai Unió nevű szörnyszülött zászlaja alatt, és annak árnyékában a nemzetállamok ellen elkövetett minden bűnükért. De vádolom az összes migráns-segítő szervezetet, azok minden egyes tagját is az áldozat

A mai nappal az Európai Unió meghalt. Temetéséről talán majd később intézkednek. Vagy nem. Mert ennek a torzszülöttnek a halálát sokan nem bánják. a temetése sokak számára igazi örömünnep lenne. De az Unió lassú haldoklásának maguk az unió vezetői adták meg a végső döfést. A nemzetállamok eltaposásával, a millió migráns meghívásával és pátyolgatásával, a liberális eszmék torkokon való letolásával, a sok hazudozással megölték a maguk kis szörnyszülöttjét. Az unió tehát a mai nappal meghalt. A haláltusa fájdalmas volt, vérrel teli. Áldozatok tömkelege Párizsban, az ikonikus, örök bohém, mindig vidám, csodaszép városban. A legendás belváros már soha nem lesz olyan, mint volt. Ülésezhetnek, tervezgethetnek, tanácskozhatnak az uniós főmuftik, de a halottakat nem tudják visszahozni, a sokkot, amit a párizsi embereknek át kellett élniük, nem tudják meg nem történtté tenni. A rettegés most már velük él, és belekúszik minden európai ember lelkébe, szívébe. Mostantól gyana

Tisztelettel szinonimákat, körülírásokat, mismásolásokat várok a kerítés szóra. Válaszaikat a "Nyitott kapukat döngetnék" jeligére a kiadóba legyenek szívesek küldeni! Elbizonytalanodtam ugyanis. Eddig azt hittem, tudom, mire való a kerítés, és rajta a kapu. De már nem tudom, hiába magyarázzák!   Kérem szépen, tessék már tudomásul venni, hogy csak a magyar kerítés a rossz kerítés. Kezdjük ott, hogy az osztrákoké nem is kerítés, hanem kapucska, hosszú (határhosszon át érő) oldalsó szárnyacskákkal. És minden kerítés-szerű építmény csak és kizárólag a migránsok testi épségének megóvására szolgál, összes pengéjével együtt. A szlovéneké pedig bár kerítés néven fut, mégsem az a csúnya, rasszista fajta, mint a miénk. Emez egy rusnya kerítés, és undok dolog nem beengedni szegény migriket, hogy végig zabrálhasák, szemetelhessék az országot. Nem humánus, nem liberális és nem elfogadó. Amazzal pedig nem távol akarják tartani a migráns-hadat, hanem pusztán a mozgásuka

Vajon a gúny mellett a vallás- és halottgyalázás is bele kell férjen az amúgy nem is létező, igencsak korlátok közé szorongatott sajtó- és szólásszabadságba? Komolyan azt gondolják emberek, hogy a liberalizmus jegyében nekik mindent szabad? Én már januárban sem voltam Charlie. Nem akartam Charlie lenni, aki gúnyt űz világvallásokból, melyek sokak számára fontosak. Még akkor sem akartam Charlie lenni, amikor az iszlámot gyalázták előszeretettel. Egyébként listájuk második helyén a kereszténység áll, és néha, elvétve, nagy ritkán a zsidó vallásról is kikerül egy-egy gyengécske kép. Talán a többségi tulajdonosnak, Edouard de Rothschildnak köszönhetően….   Lehet, hogy furcsa, amit mondok, de csoda, hogy a merénylet előtt még egyetlen jóérzésű ember sem akarta őket úgy zsigerből pofán verni. Hát a muszlimokkal mellényúltak. A halott migráns gyereken viccelődni ízetlen és gyomorforgató volt, mert hát nem a gyerek, hanem szülei voltak bűnösek a haláláért. „A k

(egy ismerős mesélte, valós történet alapján) Volt egyszer, hol nem volt, volt egyszer a srác. Na jó, inkább már férfiember, amolyan középkorú, stabil egzisztenciával, kicsinyke bolttal, sok vevővel, igazán jó hobbival. Szerette őt mindenki, vidám, jó kedélyű ember volt, akinél a vevők nem csak a vásárlás rövidebb – hosszabb idejére ragadtak le. Én is mindig kedveltem, különösen, mert amolyan igazi, tökös, jobboldali radikális pasinak ismertem meg. A boltjában is vállalta ezirányú kötődését, igaz, zsidózni csak pajeszos - kaftános vevők híján kezdett neki. Mert hát az üzlet, az üzlet. Ám az élet mindig tartogat meglepetéseket és eget – földet rengető változásokat. Ilyen volt a migránsáradat. Barátunk, aki korábban cigányt, négert vadul hajított ki boltjából, elkötelezett migráns - simogató lett. Járt ki a pályaudvarokra, terekre, szállított adományt, vásárolt és vitt mindent, amit csak jónak gondolt. Ment éjjel és nappal, mint zsidóban a fájdalom. Én is ritkán

Precedens értékű is lehet, ha valaki feljelentést tenne amiatt, hogy a budapesti migránsinvázió félelemkeltő volt, s emiatt jogsérelem érte. A Nemzeti Jogvédő Szolgálatot (NJSZ) még nem kereste meg senki ennek kapcsán - tudta meg a Hunhír.info Gaudi-Nagy Tamástól, az NJSZ ügyvezetőjétől. A nemzeti jogvédők Budapesten értékelték jogvédő munkájukat. Célpontban a 2006-os rendőrterror és a bevándorlás. Az 1956-os forradalom leverésének gyásznapján a Nemzeti Jogvédő Szolgálat összefoglalta a 2006-os rendőrterrorral kapcsolatos jogvédő munkáját, különös tekintettel a botrányos Gergényi-ítéletre. Tájékoztattak a bevándorlási válsághelyzettel adódott tevékenységükről is. Novozánszky Ilona, Zétényi Zsolt, Gaudi-Nagy Tamás és Grespik László budapesti tájékoztatójukon elemezték továbbá a határon túli magyarok érdeksérelmeivel kapcsolatos ügyeket. Ügyvédi bőbeszédűségüket meghazudtolóan tömören és célratörően fogalmazták meg a lényeget. A 2006-os események óta eltelt kil