Kevéssé sem kedves migráns-simogatók, agymosott liberális bevándorlás-párti és kerítés-ellenes bagázs!
Elnézést a megszólításért, de ma nem megy az udvariasság. Ma éjjel nem
alszom, ahogy Párizs lakói, látogatói és turistái sem alszanak. Virraszt
Európa jobb érzésű része. Gyászolnak és felelősöket keresnek. Pedig a
felelősök megtalálása könnyű.
Vádolom az Európai Unió vezetőit, köztük kiemelten is Angela Merkelt a
párizsi áldozatok haláláért. Vádolom őket az ősi európai kultúra, az
európai értékrend eltiprásáért. Vádolom őket idegen, ellenőrizetlen és
ellenőrizhetetlen tömegek, migránsok hadának és terroristák garmadájának
országainkba való beáramoltatásáért, sőt, meghívásukért. Vádolom őket a
nyitott határok politikájának következményeiért. Vádolom őket az
Európai Unió nevű szörnyszülött zászlaja alatt, és annak árnyékában a
nemzetállamok ellen elkövetett minden bűnükért.
De vádolom az összes migráns-segítő szervezetet, azok minden egyes tagját is az áldozatok haláláért, a sokkért és a szenvedését, amit most a párizsi emberek, és velük együtt mi, érző és még gondolkodni tudó európaiak átélünk! Vádolom őket, mert cselekedetükkel lovat adtak a beáramló migránsok alá. Segítették a gazdasági, megélhetési migránsok mellett a terroristák illegális átjutását a határokon. Vádolom őket, mert bújtatták, fuvarozták, etették azokat, akik most Európa városaiban bujkálnak, és várnak a következő lehetőségre.
Vádolom mindegyiküket, mert mától nem érezhetjük magunkat biztonságban, hála az ő „áldásos” cselekedetüknek. Nem érezhetjük biztonságban gyermekeinket, és nem léphetünk többet úgy az utcára, hogy ne nézzünk körül, hol, merre, mi készül. A rettegés, nekik is köszönhetően, a bőrünk alá férkőzött, megülte a szívünket, és mostantól minden pillanatban velünk él.
Vádolom a migráns-segítő szervezetek tagjait és aktivistáit hazaárulással. Közösségi oldaluk még mindig a migránsokért eseng, felettük kesereg, eszükbe sem jut a pátyolgatottjaik által kivégzett áldozatok emlékére egy mécsest gyújtani. Vádolom hát őket érzéketlenséggel és lélektelenséggel is.
És vádolom az Európai Unió vezetőit emberiség elleni bűntettekkel. Vádolom őket azzal, hogy közvetetten hozzájárultak a párizsi áldozatok halálához.
Nem kérem, hogy bánják meg bűneiket, és nem kérem, hogy gondolkozzanak el. Őket már ennyire sem tartom és méltatom. Nem remélem, hogy elvakultságukban valaha is rádöbbennek arra, mit is tettek ellenünk, családjuk, barátaik, szomszédjaik ellen. Az emberiség ellen. De kérem, sőt, követelem felelősségre vonásukat!
Követelem felelősségre vonásukat, nyilvános elszámoltatásukat, mert gyanítom, lelkiismeretük nincs, hogy a nyilvánosság előtt önként beismerjék bűneiket. A hazaárulás és az emberiség ellen elkövetett bűntett „jutalma” pedig nem kétséges, mi lehet.
Vajon lesz-e valakinek elég vér a pucájában meglépni velük szemben a felelősségre-vonás lépéseit? Remélem….
De vádolom az összes migráns-segítő szervezetet, azok minden egyes tagját is az áldozatok haláláért, a sokkért és a szenvedését, amit most a párizsi emberek, és velük együtt mi, érző és még gondolkodni tudó európaiak átélünk! Vádolom őket, mert cselekedetükkel lovat adtak a beáramló migránsok alá. Segítették a gazdasági, megélhetési migránsok mellett a terroristák illegális átjutását a határokon. Vádolom őket, mert bújtatták, fuvarozták, etették azokat, akik most Európa városaiban bujkálnak, és várnak a következő lehetőségre.
Vádolom mindegyiküket, mert mától nem érezhetjük magunkat biztonságban, hála az ő „áldásos” cselekedetüknek. Nem érezhetjük biztonságban gyermekeinket, és nem léphetünk többet úgy az utcára, hogy ne nézzünk körül, hol, merre, mi készül. A rettegés, nekik is köszönhetően, a bőrünk alá férkőzött, megülte a szívünket, és mostantól minden pillanatban velünk él.
Vádolom a migráns-segítő szervezetek tagjait és aktivistáit hazaárulással. Közösségi oldaluk még mindig a migránsokért eseng, felettük kesereg, eszükbe sem jut a pátyolgatottjaik által kivégzett áldozatok emlékére egy mécsest gyújtani. Vádolom hát őket érzéketlenséggel és lélektelenséggel is.
És vádolom az Európai Unió vezetőit emberiség elleni bűntettekkel. Vádolom őket azzal, hogy közvetetten hozzájárultak a párizsi áldozatok halálához.
Nem kérem, hogy bánják meg bűneiket, és nem kérem, hogy gondolkozzanak el. Őket már ennyire sem tartom és méltatom. Nem remélem, hogy elvakultságukban valaha is rádöbbennek arra, mit is tettek ellenünk, családjuk, barátaik, szomszédjaik ellen. Az emberiség ellen. De kérem, sőt, követelem felelősségre vonásukat!
Követelem felelősségre vonásukat, nyilvános elszámoltatásukat, mert gyanítom, lelkiismeretük nincs, hogy a nyilvánosság előtt önként beismerjék bűneiket. A hazaárulás és az emberiség ellen elkövetett bűntett „jutalma” pedig nem kétséges, mi lehet.
Vajon lesz-e valakinek elég vér a pucájában meglépni velük szemben a felelősségre-vonás lépéseit? Remélem….
Megjegyzések
Megjegyzés küldése