Ugrás a fő tartalomra

INDIÁN NYÁR

Ezt írta egy ismerős a facebookon, szlovén útja során: "talaltam a taborban egy 3 napos szir babat meg egy 7 napost es minden rendben:)"
Nos, a véleményemet meg merészeltem fogalmazni, amit persze azonnal törölt. Azóta sem tudom, liberális barátai vajon milyen alpári sértéseket vághattak a fejemhez apró szösszenetem alatt.


Leírtam, hogy mindez nagyszerű, szeretem a gyerekeket, de van egy apró hiba. Ha olyan nagy a baj a hazájában, ha bombáznak, háború van, éhezik, menekülnie kell, akkor miért a szaporodáson jár a feje? Miért gyárt és szül még egy éhező szájat a sok másik mellé a bajban? Mert kétség ne legyen, náluk nem a szingli-lét és az egy-gyermekes családmodell a divat.
Sőt, azt is megkockáztattam, hogy ennél még az állatok is okosabbak, mert éhínség, vízhiány, veszély esetén még véletlenül sem párzanak el. Okos állatéknál nem kell még egy éhes száj a falkába. 



Azt már persze leírni sem mertem hogy a Bundesmutti kínálta segélyek mellett felesleges az állati ösztönökön uralkodni, hiszen a szentséges EU majd ezeket is eltartja. Akárcsak azt a húsz tagú családot, amelyikkel még a nyáron a Nyugatinál találkoztam. Igen, húsz migráns: nagymama, apuka, két feleség, és tizenhat gyerek. Mint az orgonasípok. Meg eltartja a nagy és gazdag EU azt a tíz embert, aki minden egyes befogadott migráns hozadékaként szivárog majd - átlagosan. Ja és azt az afgán nőt is persze minden járulékával együtt, aki még a török táborban szülte az egyiket, már menekülve, aztán mire ideért, kipottyant a következő is. Ugye, az út viszontagságai között megnyugvást nyújt egy kis kufirc, intim hely és helyzet biztos sok adódik.


De hát hajrá! Integrálódjanak, segítsük őket, csak aztán nehogy úgy járjunk, mint az indiánok. Addig-addig integrálódtak közéjük a bevándorlók, míg az őslakók szépen majdhogynem kihaltak, és mára már saját ősi földjükön cirkuszi állatként, rezervátumokban mutogatják őket.
Hajrá Unió, szép jövő vár rád, a sok kiscsalád mind feléd tart!

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

HURRÁ, ÉN VAGYOK ZSÁNDÁRK

Több mázsa ruha, hátizsákok, hálózsákok, cipők és bakancsok. Epilátor, fésű és terhességi teszt. Persze pozitív. Ezt rejti az ártér Szeged mellett. Hosszú a gát, a város szívétől a határig ér, és azon is túl, le a tengerig. De engem csak ez a kis szakasz érdekel, az, amely a város mellett húzódik, az országhatárig. A miénk. Az ártér, ahol az erdőben most nem a tündér, hanem a szemét az úr. Három tündér mégis megpróbált rendet tenni. Ideiglenes táborok, tábortűz nyomai, és szemét, szar, mocsok mindenütt. A XXI. század Magyarországának valósága, a pesti és budai jövő látképe. Egy más kultúra jövőképe. Három asszony, aki segíteni akar. Három tündér, aki rendet akar, és tenni akar. Nem szájkarate a facebook előtt, valós tett és rend, mert ez a lelke mindennek. És hát a fíling: segítsük a menekülteket. Ad itt a fél ország már, ki enni, ki inni, más ruhát, játékot, cipőt. Hegyekben áll az adomány a segítőknél, válogat, csomagol boldog – boldogtalan. Politikus és háziasszony

BOLTOS JÓZSI MEGTÉRÉSE

(egy ismerős mesélte, valós történet alapján) Volt egyszer, hol nem volt, volt egyszer a srác. Na jó, inkább már férfiember, amolyan középkorú, stabil egzisztenciával, kicsinyke bolttal, sok vevővel, igazán jó hobbival. Szerette őt mindenki, vidám, jó kedélyű ember volt, akinél a vevők nem csak a vásárlás rövidebb – hosszabb idejére ragadtak le. Én is mindig kedveltem, különösen, mert amolyan igazi, tökös, jobboldali radikális pasinak ismertem meg. A boltjában is vállalta ezirányú kötődését, igaz, zsidózni csak pajeszos - kaftános vevők híján kezdett neki. Mert hát az üzlet, az üzlet. Ám az élet mindig tartogat meglepetéseket és eget – földet rengető változásokat. Ilyen volt a migránsáradat. Barátunk, aki korábban cigányt, négert vadul hajított ki boltjából, elkötelezett migráns - simogató lett. Járt ki a pályaudvarokra, terekre, szállított adományt, vásárolt és vitt mindent, amit csak jónak gondolt. Ment éjjel és nappal, mint zsidóban a fájdalom. Én is ritkán
ANTIDEMOKRATIKUS AGYKATYVASZ…. …avagy ruszkik haza, csak úgy, a CEU okán Itten, kérem, nincsen demokrácia. Mondjuk éjjel sikítva ébredtem álmomból, mert azt álmodtam, hogy a tüntető balliberális csürhe átvette a hatalmat, és Gizi néni jól bevált ernyőjével veri fejen a népet, most éppen a pedagógus hiszti után, a CEU okán. Bár Gizi néni nem tudja, hogy mi az a CEU, de tegnap jó buli volt a dékás haverokkal kimenni tüntetni. Sütött a nap, itt a tavasz, az orvos szerint pedig jót tesz egy kis séta. Zárva volt ugyanis az esztéká, és a piacolás sem lehetett alternatíva, hát legyen egy kis virágvasárnapi vidám vasárnap. Ment tehát, és hívta magával szomszéd Zsuzsit, akinek a férje épp pecázni volt a haverokkal. Kitolta hát Zsuzsi a babakocsit, benne Kisbencével, majd rászólt mobilon apára, menjen már ő is, jó a buli. Amolyan prájdos a hangulat. Szól a zene a teherautón, néha skandálnak valami zorbánellenest, és az most nagyon trendi. Nagyobb buli, mint vasárnap soppingo