Ugrás a fő tartalomra

INDIÁN NYÁR

Ezt írta egy ismerős a facebookon, szlovén útja során: "talaltam a taborban egy 3 napos szir babat meg egy 7 napost es minden rendben:)"
Nos, a véleményemet meg merészeltem fogalmazni, amit persze azonnal törölt. Azóta sem tudom, liberális barátai vajon milyen alpári sértéseket vághattak a fejemhez apró szösszenetem alatt.


Leírtam, hogy mindez nagyszerű, szeretem a gyerekeket, de van egy apró hiba. Ha olyan nagy a baj a hazájában, ha bombáznak, háború van, éhezik, menekülnie kell, akkor miért a szaporodáson jár a feje? Miért gyárt és szül még egy éhező szájat a sok másik mellé a bajban? Mert kétség ne legyen, náluk nem a szingli-lét és az egy-gyermekes családmodell a divat.
Sőt, azt is megkockáztattam, hogy ennél még az állatok is okosabbak, mert éhínség, vízhiány, veszély esetén még véletlenül sem párzanak el. Okos állatéknál nem kell még egy éhes száj a falkába. 



Azt már persze leírni sem mertem hogy a Bundesmutti kínálta segélyek mellett felesleges az állati ösztönökön uralkodni, hiszen a szentséges EU majd ezeket is eltartja. Akárcsak azt a húsz tagú családot, amelyikkel még a nyáron a Nyugatinál találkoztam. Igen, húsz migráns: nagymama, apuka, két feleség, és tizenhat gyerek. Mint az orgonasípok. Meg eltartja a nagy és gazdag EU azt a tíz embert, aki minden egyes befogadott migráns hozadékaként szivárog majd - átlagosan. Ja és azt az afgán nőt is persze minden járulékával együtt, aki még a török táborban szülte az egyiket, már menekülve, aztán mire ideért, kipottyant a következő is. Ugye, az út viszontagságai között megnyugvást nyújt egy kis kufirc, intim hely és helyzet biztos sok adódik.


De hát hajrá! Integrálódjanak, segítsük őket, csak aztán nehogy úgy járjunk, mint az indiánok. Addig-addig integrálódtak közéjük a bevándorlók, míg az őslakók szépen majdhogynem kihaltak, és mára már saját ősi földjükön cirkuszi állatként, rezervátumokban mutogatják őket.
Hajrá Unió, szép jövő vár rád, a sok kiscsalád mind feléd tart!

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Miért történelmietlen Horthyt fasisztázni?

Valljuk be, van annak valami bája, amikor a tornából felmentettek társasága mellé csatlakoznak a történelemből felmentettek, és egy gigamega utcai demonstráció keretében akarják megmagyarázni saját bénaságukat és tudatlanságukat. Legalább ennyire értelmezhetetlen számomra a jelenlegi magyar köznyelv, mely előszeretettel köpködi fel magából – mint egy irritáló slejmet a torkából – a fasiszta, náci jelzőket csak úgy, spontán, minden neki nem tetsző, vagy az övével ellenkező véleményt megfogalmazó számára. És éppen ezért ennyire bájos az a naivitás és/vagy ostobaság, hogy a Horthy Miklós kormányzó emlékére meghirdetett esemény ellen antifasiszták tiltakoznak. Most abba ne menjünk bele, hogy kicsiny országunkban már mindennek van egy „anti”-ja, sőt, még az „anti”-nak is. Vegyük tudomásul, hogy mostanság divat „anti”-nak lenni, bármi ellen és kész. Horthy Miklós Horthyt fasisztázni, és ellene antifasisztáskodni azonban már több mint röhejes. De h...

Kutyaszilveszter

Amíg nem volt petárda, ostorokkal csattogtattak, egyszerre többel. Meg lövöldöztek. Régen néha ágyúkkal is. Egyszerre többel. Kedves “állatvédők”, pontosabban orvaceznórai magasságokba emelt posztokat agyatlanul osztogatók! Az nem zavar titeket hogy agyontenyésztett, őseire már kicsit sem hajazó kutyát dédelgettek? Hogy nektek köszönhetően nincsenek kutyák, mert teljesen megváltoztattátok a kutyák eredeti valóját? Lakásban tartjátok, ruhákban, csilivili cicomával, ami a legnagyobb állatkínzás, ami csak létezik, közben meg ti vagytok a nagy megmondó állatvédők? Naponta néhányszor engeditek valós környezetükbe a kutyákat, és nagyjából azt csináljátok vele mint a 16 éves gyereketekkel, aki nem tudja eldönteni, fiú-e vagy lány. Szerencsétlen ötvenkilós eb meg éli a plüssmacik életét. Nem kutyával ÉLEK, hanem kutyát TARTOK, annak megfelelően, ahogy több mint tízezer évig tartották. Ebben az is benne van, hogy igényeinek megfelelően etetem, nem trendi vegánul....

Pride, patrióták, pisilő kisfiú

Valamikor nagyon szerettem Brüsszelt. Kedves, kicsi főváros, a Benelux államok egyik gyöngyszeme, a németalföldi kereskedővárosok egyik legszebbje. Ma pedig a városalapító Goorik, és a Brüsszelt fővárossá kinevező Jó Fülöp forognak a sírjukban. Ma már ez a szépséges város, a klasszicizáló, de gótikus és barokk elemeket is felvonultató csodáival megint méltó lett nevének eredetéhez. Település a mocsárban.  Igen, Brüsszel neve eredetileg, a frank nyelvjárásban Bruocsella volt, ezt változtatták később Broeklanden aan de Zenne-re, melynek jelentése nem más, mint település a mocsárban. Ebbe a mocsárba süllyedt vissza mára Brüsszel, az Európai Unió és a NATO fővárosa. A kontrasztok fővárosa. A kontraszt jó és kell, ám van, amikor már túl sok, amikor már zavaró a szemnek és az agynak. Ezt éltük most Brüsszelben… Most hétvégén európai patrióták tüntettek az unió fővárosában. A nyolc ország polgárai, bár kis létszámban, de annál elkötelezettebben álltak ki el...