Vajon a gúny mellett a vallás- és
halottgyalázás is bele kell férjen az amúgy nem is létező, igencsak
korlátok közé szorongatott sajtó- és szólásszabadságba? Komolyan azt
gondolják emberek, hogy a liberalizmus jegyében nekik mindent szabad?
Én már januárban sem voltam Charlie. Nem akartam Charlie lenni, aki
gúnyt űz világvallásokból, melyek sokak számára fontosak. Még akkor sem
akartam Charlie lenni, amikor az iszlámot gyalázták előszeretettel.
Egyébként listájuk második helyén a kereszténység áll, és néha, elvétve,
nagy ritkán a zsidó vallásról is kikerül egy-egy gyengécske kép. Talán a
többségi tulajdonosnak, Edouard de Rothschildnak köszönhetően….
Lehet, hogy furcsa, amit mondok, de csoda, hogy a merénylet előtt még
egyetlen jóérzésű ember sem akarta őket úgy zsigerből pofán verni. Hát a
muszlimokkal mellényúltak. A halott migráns gyereken viccelődni ízetlen
és gyomorforgató volt, mert hát nem a gyerek, hanem szülei voltak
bűnösek a haláláért. „A keresztények a vízen járnak – a muszlim gyerekek
elsüllyednek.” – ezt írták, majd laza lendülettel folytatták a
kereszténygyalázást.
„A sajtószabadság gyakorlása nem provokáció
.” – mondta az egyik főszerkesztő. Nos, a sajtószabadság gyakorlása
valóban nem az. Ám amit a Charlie Hebdo művel, az minden, csak nem
sajtószabadság. Gyűlölködés és gyűlöletszítás, öncélú, és nagy eséllyel
igen jól megfizetett szennyáram.
Ám most, amikor a 240-nél több
halálos áldozatot követelő orosz repülőgép katasztrófán viccelődnek,
csak amúgy, Charlie-módra, már nem csak csöndben határolódom el a „Je
suis Charlie” év elejei őrületétől. Nem kívánok közösséget egyetlen
Charlie-val sem, sőt, a világba szeretném ordítani, hogy „Je ne suis pas
Charlie”. Mert én nem vagyok Charlie. Én tiszteletben tartom mindenki
vallását, identitását, amíg ő is tiszteletben tartja az enyémet. Nem
fogom gyűlölni azért, mert muszlim, de utálni fogom, ha átgrasszál a
hazámon. Nem fogom megkövezni azért, mert orosz, és Oroszország épp nem
válogat – tuti amerikai és izraeli mintára – a jó és a rossz terrorista
között. De tiszteletben fogom tartani a 240 áldozat családjának a
gyászát, bánatát. Épp ezért köpök egy nagyot, ha Charlie feliratot
látok.
Mert Charliet soha, de soha nem fogom tiszteletben
tartani. Mert Charlie nem érdemel tiszteletet. Mert Charlie nem a
sajtószabadság, de a jól megfizetett gyűlöletkeltés és provokáció
jegyében teszi azt, amit tesz. Mert a vallás, a hit, az egyszerű emberek
kapaszkodója és reménye, de családok gyásza és emberek nyomora sem
vehető egy kalap alá politikusok pellengérre állításával, a szatírával
és viccel. Mert amit a Charlie művel, az minden, csak nem vicces, és
nem valláskritika, de köszönőviszonyban sincs a baloldalisággal – ahogy
magukat aposztrofálják. A Charlie provokatív, gyűlölködő és feszültséget
generáló. Hát ne csodálkozzon egyetlen ott dolgozó sem, ha egy jó
érzésű keresztény egyszer majd az Ószövetséghez nyúl vissza, és nem a
„dobd vissza kenyérrel” újszövetségi elvét alkalmazza.
Mert
mindig van az a határ, ahogy év elején is volt. Ha még emlékeznek….A
gyilkosságokat elítélni lehet és kellhet, de ezzel a szennylappal
közösséget vállalni sosem. Amúgy pedig azt csak nagyon halkan mondom,
jobb körökben a sajtószabadság hasonlatos alkalmazásáért nagy eséllyel
szájzár és kemény börtönévek várnak. De hát vannak, akiknek mindent
szabad…
A Charlie Hebdo minden erkölcsi határon túllépett. Én
pedig nem voltam, nem vagyok, és soha nem is leszek Charlie. Halottat
gyalázni, rajta gúnyolódni mifelénk nem divat.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése