Agyf@szom

Van itt, kérem, ez a taxis blokád. Tart már vasárnap éjjel óta, szóval három és fél napja. Na, ennyi idő alatt mindenki tökéletes taxi-szakértő lett. A teljes ország, azaz a kicsit sem érintett vidékiek is pokolian meg tudják mondani, hogy mi is a helyzet a budapesti személyszállítások frontján. A taxi, jelentem tisztelettel, kényelmi szolgáltatás. Azaz nem kötelező használni, nem kötelező szeretni, de utálni sem. Van, kell és kész. Elvileg az Uber is az lenne, ha lehetne. Ha a cég tevékenységi körei között szerepelne egyetlen egy aprócska, erre vonatkozó megjelölés is. De nincs. Ezen túl van még vele temérdek más probléma is. Mondjuk olyan apróságok, mint hogy az Uber sofőrök holland bankszámláról kapják meg a pénzüket, amiből bizonyos százalékot levon a cég költségekre. Ez még nem baj, más is dolgozik külföldi cégnek. Ám valami rejtélyes oknál fogva javasolják a sofőröknek a kéthavonkénti bankszámla cserét. Az Uber nem ragaszkodik ahhoz, hogy a sofőrjeik saját bankszá

Sorra azt olvasom mindenhol: nem értik, pontosan miért is tüntetnek a taxisok. Nem tudják, nem értik, nem értelmezik az emberek. A média sem. Pedig rém egyszerű. A taxisokat temérdek rendelet betartására kötelezik. Nem alternatívan választható, hogy sárga legyen-e a kocsijuk, vagy sem. Nem dönthetnek arról, milyen áron vigyék az utasokat, mert meg lett szabva a számukra. A taxisok semmi mást nem szeretnének, mint egyenlő jogokat, azonos kötelezettségek mellett. A rendeletek és szabályok betartását, minden személyfuvarozást végző ember által, legyen az taxis vagy Uberes. Azt akarják elérni, hogy az Uber sofőrök is tartsák be a rájuk vonatkozó szabályokat, és velük is tartassa be a hatóság. Vagy ha ez nem működik, akkor nekik se kelljen semmit betartani, ne büntessék és szankcionálják őket, ha nem felelnek meg a szabályozásoknak. Akkor legyen anarchia! Tehát: vagy legyen mindenki szabályozva, vagy legyen szabadverseny, farkastörvényekkel. És még egy: nem, nem most j

Az összes média írt már a taxi vs. Uber harcról, ami tegnap óta megbénítja a főváros forgalmát. Felesleges számokat, adatokat írni, főleg arról, ki mennyit keres, és ki mennyit nem fizet be az államkasszába. Ki mennyit lop, csal és hazudik. Teljesen egyértelmű ugyanis, hogy az Uber jogszerűtlenül működik. Bár nem vagyok jogász, furcsa, hogy a cég tevékenységi körében nem találtam sem személyszállításra, sem fuvarszervezésre vonatkozó bejegyzést, az amerikai tulajdonosokat képviselő cégnek pedig még adószáma sincs feltüntetve a cégjegyzékben. Felelőse az Uber ügynek nincs, mindenki szétteszi a karját bambán. Szétteszi miniszter, államtitkár, főpolgármester. De a mai nap után én már nem csodálkozom a pofátlan kettős mércén. Annál inkább csodálkozom az embereken, és a kommentjeiken. Nem értem azokat, akik egyik nap verik a mellüket a kettős mérce miatt, ágálnak és tüntetnek minden miatt, most pedig helyeslik, hogy amit szabadjon a Jupiter-Ubernek, azt biza ne szabadjon

Nézem a híreket, olvasom a ripost.hu oknyomozójának cikkét, és visszatérnek a nyár emlékei. Elég hülyén hangzik, tudom, de sokszor hiányoznak azok a napok, hetek. Aki ismer, megérti, miért. J Jönnek elő az emlékek a tranzitokról is, és azt mondták, írjam meg én is. De én nem vagyok oknyomozó, így csak érzésekről, tapasztalásokról tudok írni. A Migration Aid és Baba kapcsán pedig különösen. Persze gondolhatnám, hogy a börtönben jó útra tért, és azóta zsidó, arab vagy mifene létére keresztényi könyörületességgel viseltetik az elesettek iránt. De valamiért nem sikerül ebben hinnem. Azóta nem, hogy láttam, miként ver nyakon egy migránsgyereket, nem egyszer, de többször, és tépi meg lánytársa haját, pusztán azért, mert éhesen csüngtek az akkor érkezett banános ládán. Aztán persze erre csak annyit mondott: ezekkel így kell bánni, ezt szokták meg. Az origo pedig csak az ölébe fészkelő kislányt fotózta le…. Meg valahogy azóta sem megy, mióta a nagy balhé közepén egyszer csak f

Bocs, hogy nem hívlak benneteket sem menekültnek, sem menedékkérőnek, de nem tartalak benneteket annak. Biztos akad köztetek néhány, de az a kevés igazán elenyésző számú. Bár, ha jól belegondolok, ti igenis menekültek vagytok. Menekültök a saját kultúrátok, a saját vallásotok szigorú szabályai elől. Menekültök az elől az élet elől, amit aztán itt Európában ránk akartok kén yszeríteni, némileg átdolgozott formában. Veritek a melleteket, hogy ti vagytok a nagy muszlim férfiak, közben pedig lejáratjátok nem csak saját magatokat, de vallásotokat is. Vagy elfelejtettétek, hogy a Korán nem engedi az alkoholfogyasztást? No és a drogokról vajon mit ír a Próféta? A Korán bizony nem engedi a vendéglátóval szemben azt a viselkedést sem, amit ti megengedtek magatoknak itt, a vendéglátó Európában. És a Korán azt sem engedi meg, ahogy azokkal a lányokkal bántatok, szerte Európa városaiban. De azért gyere, vetkőzz, hadd nézzem most én a te tested. Vajon van rajta tetoválás? Mert é

Mondja meg nekem valaki, hol voltak a férfiak, amikor a lányokat, asszonyokat megtámadták, fogdosták, bántalmazták, megerőszakolták, kirabolták? Hol voltak az élet- és tetterős férfiak? Mert azt nem hiszem, hogy Németországban csak és kizárólag a nők járnak bulizni, csak ők ünnepelnek szilveszterkor, és magukban járkálnak, míg a pasik otthon a cicát, a kutyát – gyereket, ha a karrier oltárán e csodát fel nem áldozzák – dajkálják, és őrzik a ház melegét. Tehát: hol voltak Kölnben, Hamburgban – és ahogy azóta napvilágra került, még tucatnyi német városban – a német legények? Bár kétségtelenül szép lehet a szerepcserés gondolat az egyenlőségre vágyó feministák számára, de azért, valljuk be, elég esélytelen. Sokkal inkább arra tudok gondolni, hogy a multikultin nevelődött ifjoncok vadul nyomkodták mobiljukat, facebookon és twitteren keresve a megoldást a helyzetre, persze biztos távolságban a zajló eseményektől. Mondjuk ijedtükben még videózni is elfelejtettek, ami azért,

Öt nap. Százhúsz óra. Pontosan ennyire volt szükség ahhoz, hogy a médiának kusst parancsoló német vezetést legyőzze az internet. Facebook, twitter, instagram über alles! Mert anno az Arab Tavaszt is általuk vívták győzelemre. Hát most kicsit tán a szólásszabadság is győzhet. Legalább egy csata erejéig. És némileg polkorrekten, de azért lehet érteni a lényeget. Öt nap kellett, hogy ki merjék mondani: német nagyvárosokban szilveszter éjszakáján menedékkérőnek LÁTSZÓ lények nőnek LÁTSZÓ emberekkel erőszakoskodtak. VÉLHETŐEN a zaklatás, fogdosás mellett nemi erőszak is történt. Ja, és az észak-afrikainak LÁTSZÓ férfiak a nőnek LÁTSZÓ emberek mellett férfinak LÁTSZÓ egyéneket is kifosztottak. A németnek LÁTSZÓ polgárokat petárdának LÁTSZÓ tárgyakkal ijesztgették, és nem kizárható, hogy fegyvernek LÁTSZÓ tárgy is volt náluk. NAGY VALÓSZÍNŰSÉGGEL arabnak és egyéb észak-afrikainak LÁTSZÓ, FELTEHETŐLEG menedékkérő (nem migráns!) egyének voltak a zavargások okozói. A rendőrség pedig e

Azt mondják, Európa fél. Hát nem fél. Európa retteg. Miközben mosollyal az arcán szélesre tárja kapuját holmi beszivárgók, modernkori honfoglaló hordák előtt, szépen rettegni kezd. De valami rejtélyes oknál fogva inkább lehúzzák maguk előtt az országok a rolót, hogy ne lássák, mi folyik körülöttük, mintsem hogy a faltörő kossal kidöntött kaput a helyére támogatnák.  Európa retteg, és már ünnepelni is elfelejtett. Brüsszel bezárt. Egyszerűen szellemvárossá vált, nem csak karácsony előtt, de szilveszter éjjelén is. Vagy lehet, egy katonai tábor képére jobban hajaz. Róma, Párizs, Berlin, Bécs belefulladt a rettegésbe, miközben a vidámság látszatát villogtatva pezsgőztek az emberek a talpig páncélba öltözött katonák által jól ellenőrzött utcákon. Ahová egy meleg pulóvert, de egy üveg pezsgőt sem vihettek be magukkal a mulatni vágyók. A petárdák, tűzijátékok hangjától és villanásától Európában a kula is vigyázban állt. Tereket, utcákat, pályaudvarokat zártak le, csak úgy, az