Mondja meg nekem valaki, hol
voltak a férfiak, amikor a lányokat, asszonyokat megtámadták, fogdosták,
bántalmazták, megerőszakolták, kirabolták? Hol voltak az élet- és
tetterős férfiak? Mert azt nem hiszem, hogy Németországban csak és
kizárólag a nők járnak bulizni, csak ők ünnepelnek szilveszterkor, és
magukban járkálnak, míg a pasik otthon a cicát, a kutyát – gyereket, ha a
karrier oltárán e csodát fel nem áldozzák – dajkálják, és őrzik a ház
melegét. Tehát: hol voltak Kölnben, Hamburgban – és ahogy azóta
napvilágra került, még tucatnyi német városban – a német legények?
Bár kétségtelenül szép lehet a szerepcserés gondolat az egyenlőségre
vágyó feministák számára, de azért, valljuk be, elég esélytelen. Sokkal
inkább arra tudok gondolni, hogy a multikultin nevelődött ifjoncok vadul
nyomkodták mobiljukat, facebookon és twitteren keresve a megoldást a
helyzetre, persze biztos távolságban a zajló eseményektől. Mondjuk
ijedtükben még videózni is elfelejtettek, ami azért, valljuk be,
ritkaság. Seggükön lelógó gatyájukkal, divatosan belőtt hajukat féltve
gyáván meghátráltak, elbújtak, mert pofon után elbőgni magukat annyira
gáz lenne. És hát amúgy is, egy egyéjszakás kaland, vagy párhetes
ágybetét nem ér ennyi macerát. Nem ér meg egy kis férfias csihipuhit, de
még apró pofont sem. A vad szinglik pontosan annyit kapnak, amennyit
érdemelnek. Kósza numera, aztán lehet posztolni a gaz pasikról újra a
facebookra. Nem is értem, hol is voltak a férfiak….
És hát,
valljuk be, ma már nem divat férfinak és nőnek lenni. Ma pasik és csajok
vannak. A könnyen kapható lányok és a skalpvadász fiúk korszakát éljük.
A nemi szerepek összekeveredtek, hála a vad feminista kampánynak. A nők
erősnek akarják mutatni magukat, férfiakkal egyenlő jogok mellett
egyenlő lehetőségeket is követelnek. Persze annyira azért nem, hogy a
bányába is lemenjenek dolgozni, de az igazgatótanácsi szék már jól
hangzik. Nekik joguk van talajrészegen csúszni-mászni, joguk van
válogatás nélkül végigkefélni az éjszakát, mindenkivel, aki arra jár.
Joguk van mindenhez, mert az a trendi, az a módi, és amúgy is, ők
egyenrangúak. De azért elvárják, hogy miközben férfiként élnek, nőként
kinyissák előttük az ajtót, felsegítsék a kabátjukat, és ha beüt a
gebasz, ne nekik kelljen pofán csapni a gaz támadót. Azért a randevú, a
virág és a csoki már ciki. Színházba menni, vagy cukrászdába leülni sem
menő. Jó a tali, egy üveg pia, és persze a legmenőbb bárok lehetnek csak
a míting színhelyei. Ciki, aki tisztel és nőnek néz, menő a macsó, aki
semmire sem tart. Az ifjak pedig anyuci pici fiaiként várják, hogy
valaki megtörölje orrocskájukat, ha elcseppenne a sírástól, egy pofon
után pedig üvöltve rohannak haza a védő szoknya árnyékába. Mert a
keménynek mutatkozó csajok mellett ők labdába úgysem rúghatnak.
Értem én, hogy nem az izzadságban tocsogó, állandóan csatázó férfiakra
vágynak a ma női, de könyörgöm, az a jó nekik, ha a pasijuk a
fürdőszobában tölti ideje legnagyobb részét, és übereli őket a
soppingolásban? Az a jó, ha egy polc felszereléséhez nem a fúrót, hanem a
telefont kapja elő, hogy szerelőt hívjon? Jó, ha nyafog, és többet járt
a kozmetikába szőrteleníteni, mint ők?
Szóval kérdezem én: hol
voltak a szép német fiúk? Hol voltak az északi germánok leszármazottai,
egykori dicső harcosok fiai? Azt hiszem, Európa tényleg megérett a nagy
változásra. Csak azt kapta az öreg kontinens, amit megérdemelt. És igen,
lányok, maradjatok csak karnyújtásnyira a csürhétől. Mert férfi, aki
megvédene benneteket, hála nektek egyre kevesebb lesz. És nem biztos,
hogy a kellő pillanatban épp mellettetek áll majd. Mert a „muszlim
szilveszter” még csak a kezdet volt…. Egy új világ, egy más rend
kezdete.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése