Ugrás a fő tartalomra

HOL VOLTATOK, NÉMET FÉRFIAK?

Mondja meg nekem valaki, hol voltak a férfiak, amikor a lányokat, asszonyokat megtámadták, fogdosták, bántalmazták, megerőszakolták, kirabolták? Hol voltak az élet- és tetterős férfiak? Mert azt nem hiszem, hogy Németországban csak és kizárólag a nők járnak bulizni, csak ők ünnepelnek szilveszterkor, és magukban járkálnak, míg a pasik otthon a cicát, a kutyát – gyereket, ha a karrier oltárán e csodát fel nem áldozzák – dajkálják, és őrzik a ház melegét. Tehát: hol voltak Kölnben, Hamburgban – és ahogy azóta napvilágra került, még tucatnyi német városban – a német legények?

Bár kétségtelenül szép lehet a szerepcserés gondolat az egyenlőségre vágyó feministák számára, de azért, valljuk be, elég esélytelen. Sokkal inkább arra tudok gondolni, hogy a multikultin nevelődött ifjoncok vadul nyomkodták mobiljukat, facebookon és twitteren keresve a megoldást a helyzetre, persze biztos távolságban a zajló eseményektől. Mondjuk ijedtükben még videózni is elfelejtettek, ami azért, valljuk be, ritkaság. Seggükön lelógó gatyájukkal, divatosan belőtt hajukat féltve gyáván meghátráltak, elbújtak, mert pofon után elbőgni magukat annyira gáz lenne. És hát amúgy is, egy egyéjszakás kaland, vagy párhetes ágybetét nem ér ennyi macerát. Nem ér meg egy kis férfias csihipuhit, de még apró pofont sem. A vad szinglik pontosan annyit kapnak, amennyit érdemelnek. Kósza numera, aztán lehet posztolni a gaz pasikról újra a facebookra. Nem is értem, hol is voltak a férfiak….

És hát, valljuk be, ma már nem divat férfinak és nőnek lenni. Ma pasik és csajok vannak. A könnyen kapható lányok és a skalpvadász fiúk korszakát éljük. A nemi szerepek összekeveredtek, hála a vad feminista kampánynak. A nők erősnek akarják mutatni magukat, férfiakkal egyenlő jogok mellett egyenlő lehetőségeket is követelnek. Persze annyira azért nem, hogy a bányába is lemenjenek dolgozni, de az igazgatótanácsi szék már jól hangzik. Nekik joguk van talajrészegen csúszni-mászni, joguk van válogatás nélkül végigkefélni az éjszakát, mindenkivel, aki arra jár. Joguk van mindenhez, mert az a trendi, az a módi, és amúgy is, ők egyenrangúak. De azért elvárják, hogy miközben férfiként élnek, nőként kinyissák előttük az ajtót, felsegítsék a kabátjukat, és ha beüt a gebasz, ne nekik kelljen pofán csapni a gaz támadót. Azért a randevú, a virág és a csoki már ciki. Színházba menni, vagy cukrászdába leülni sem menő. Jó a tali, egy üveg pia, és persze a legmenőbb bárok lehetnek csak a míting színhelyei. Ciki, aki tisztel és nőnek néz, menő a macsó, aki semmire sem tart. Az ifjak pedig anyuci pici fiaiként várják, hogy valaki megtörölje orrocskájukat, ha elcseppenne a sírástól, egy pofon után pedig üvöltve rohannak haza a védő szoknya árnyékába. Mert a keménynek mutatkozó csajok mellett ők labdába úgysem rúghatnak.

Értem én, hogy nem az izzadságban tocsogó, állandóan csatázó férfiakra vágynak a ma női, de könyörgöm, az a jó nekik, ha a pasijuk a fürdőszobában tölti ideje legnagyobb részét, és übereli őket a soppingolásban? Az a jó, ha egy polc felszereléséhez nem a fúrót, hanem a telefont kapja elő, hogy szerelőt hívjon? Jó, ha nyafog, és többet járt a kozmetikába szőrteleníteni, mint ők?

Szóval kérdezem én: hol voltak a szép német fiúk? Hol voltak az északi germánok leszármazottai, egykori dicső harcosok fiai? Azt hiszem, Európa tényleg megérett a nagy változásra. Csak azt kapta az öreg kontinens, amit megérdemelt. És igen, lányok, maradjatok csak karnyújtásnyira a csürhétől. Mert férfi, aki megvédene benneteket, hála nektek egyre kevesebb lesz. És nem biztos, hogy a kellő pillanatban épp mellettetek áll majd. Mert a „muszlim szilveszter” még csak a kezdet volt…. Egy új világ, egy más rend kezdete.


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Pride, patrióták, pisilő kisfiú

Valamikor nagyon szerettem Brüsszelt. Kedves, kicsi főváros, a Benelux államok egyik gyöngyszeme, a németalföldi kereskedővárosok egyik legszebbje. Ma pedig a városalapító Goorik, és a Brüsszelt fővárossá kinevező Jó Fülöp forognak a sírjukban. Ma már ez a szépséges város, a klasszicizáló, de gótikus és barokk elemeket is felvonultató csodáival megint méltó lett nevének eredetéhez. Település a mocsárban.  Igen, Brüsszel neve eredetileg, a frank nyelvjárásban Bruocsella volt, ezt változtatták később Broeklanden aan de Zenne-re, melynek jelentése nem más, mint település a mocsárban. Ebbe a mocsárba süllyedt vissza mára Brüsszel, az Európai Unió és a NATO fővárosa. A kontrasztok fővárosa. A kontraszt jó és kell, ám van, amikor már túl sok, amikor már zavaró a szemnek és az agynak. Ezt éltük most Brüsszelben… Most hétvégén európai patrióták tüntettek az unió fővárosában. A nyolc ország polgárai, bár kis létszámban, de annál elkötelezettebben álltak ki elveik

A MIGRÁCIÓ IGAZI ARCA

Temérdek kérdés, kétely, kétség. Egy új helyzet, amivel most Magyarország szembesül. Péter – nevezzük így – korábban a BÁH-nál dolgozott. Napjait bevándorlók, letelepülők és menekültek között töltötte, még akkor, amikor egy ügyintéző ráért beszélgetni velük, amikor még volt esély és erő az egyéni sorsokkal foglalkozni. Szabadidejében imád olvasni, a földrajz, a történelem, a vallástörténet és a jog komolyan érdekli. Ezek miatt is átfogóan ismeri, összefüggéseiben látja a jelenlegi helyzetet. Nem akartam többet, mint beszélgetni vele. Beszélgetni a hazánkat elárasztó menekültekről, történeteket osztani meg egymással, és megkérdezni mindent, ami ma, Magyarországon a hétköznapi emberek számára érthetetlen és zavaró. Péter pedig mesélt, ám ez a mese keserű jövőt mutat.  -           Annyi féle fogalom kering! Tegyük tisztába, mi a különbség bevándorló, menekült, migráns között…. -           A migráns egy gyűjtőfogalom. Ezen belül beszélhetünk tartózkodni vagy letelepedni vágy