Agyf@szom

Mondjátok csak, emberek, jövőre hová mentek nyaralni? Idén még talán elcsúszik, és mehettek olaszba, görögbe, spanyolba. Csak hogy ilyen "magyarosan" fogalmazzak, hányadék szavakkal, szép országokra.  Tudjátok, én még megmásztam az Akropoliszt. Harmincöt fok volt árnyéban, én pedig rövid nadrágban. Aztán átintegettem Szicíliának az olasz csizma sarkából. Volt vagy negyven fok, rajtam miniruha, és még az is sok volt. Fürödtem sok tengerben, óceánban, bikiniben. Engem még nem néztek ki, és senki nem köpött le. Nekem senki nem szólt be a boltban, hogy hamarosan én is burkát kell viseljek majd.  De azt már nem ígérhetem, hogy a lányom is így fogja látni az Akropoliszt és a Fekete-tengert. Már nem tudhatom, hogy nyaktól bokáig ruhában kell-e fürdenie majd, vagy elég lesz, ha tűri, hogy pancsolás közben mellette úszik partra pár allahakbarozó. 46 és fél millió. Ennyi Spanyolország lakossága. És az a hír, hogy - úristendesok - 160 ezer agyhalott tüntetett

Elgondolkodtam így a tusványosi események okán, hogy az emberek egy részének miért perverziója áldozattá válni? Miért szeretnek szenvedőt játszani, miért kell nekik a szereplés? Úgy gondolom, hogy az alapvető szocializáció része kellene legyen nem csak a kulturált viselkedés, de az önvédelem is. Ezt a kettőt sikerült a fene nagy liberalizmusban kiirtani az emberekből. Imádunk bunkónak lenni, hiszen divat, és übertrendi az áldozatszerep. Mindenki vernyog a bántalmazott nőkről, de a bántalmazott (lelki terrorban tartott és/vagy vert) férfiakról senki sem beszél.  Ugyan miért nem? De ez egy másik kérdés, ahogy mondjuk az áldozat-gyerekek kérdése is, akik ugyan kapnak fedelet, ruhát, járnak iskolába, sőt, enniük is jut. Csak éppen a kaja mű-moslék, a kultúrára nevelés kimerül a tabletben és a számítógépes játékokban, a beszélgetésről pedig azt sem tudják, eszik-e vagy isszák. Ezek a "szülők", vagy inkább annak látszó lények mégsem veszélyeztető szülők. Ők a me

Valahogy úgy vagyok ezzel a vizes VB-vel, hogy biztos tök jó, de nem értek hozzá. Se sport, se turizmus, se marketing, se gazdasági szempontból. Ami érdekes, azt majd jól megszemlélem a tévében, ami nem izgi, azt biztos nem fogom bambulni. Nem éreztem késztetést kisebb vagyonért jegyet venni, se a fővárosba, se a Balaton partjára. Bevallom, hogy - kicsit sem trendi módon - sok honfitársammal ellentétben nem vallom magam - a foci és a politika mellett - FINA-s zakértőnek is. Nem éri el az ingerküszöbömet se a sok pozitív kormánypárti reklám, se a sok, bakikon, hibákon gúnyolódó ellenzéki firkálmány. Egyetlen dolog éri el az ingerküszöbömet ebben a történetben: a közlekedés. Ebben a nyamvadt és élhetetlen városban amúgy sem leányálom a közlekedés. Menetrendszerűen túrják fel a város frekventált pontjait, pont magasról tesznek a sokat hangoztatott szlogenre, miszerint a nyári szünetben újítanak fel, hogy iskolakezdésre helyreálljon a rend. A tény az, hogy nyáron pusztán