Ugrás a fő tartalomra

ÚSSZUNK AZ ÁRRAL

Valahogy úgy vagyok ezzel a vizes VB-vel, hogy biztos tök jó, de nem értek hozzá. Se sport, se turizmus, se marketing, se gazdasági szempontból. Ami érdekes, azt majd jól megszemlélem a tévében, ami nem izgi, azt biztos nem fogom bambulni. Nem éreztem késztetést kisebb vagyonért jegyet venni, se a fővárosba, se a Balaton partjára. Bevallom, hogy - kicsit sem trendi módon - sok honfitársammal ellentétben nem vallom magam - a foci és a politika mellett - FINA-szakértőnek is. Nem éri el az ingerküszöbömet se a sok pozitív kormánypárti reklám, se a sok, bakikon, hibákon gúnyolódó ellenzéki firkálmány.
Egyetlen dolog éri el az ingerküszöbömet ebben a történetben: a közlekedés. Ebben a nyamvadt és élhetetlen városban amúgy sem leányálom a közlekedés. Menetrendszerűen túrják fel a város frekventált pontjait, pont magasról tesznek a sokat hangoztatott szlogenre, miszerint a nyári szünetben újítanak fel, hogy iskolakezdésre helyreálljon a rend. A tény az, hogy nyáron pusztán még vadabbul túrnak-fúrnak, gyanítom, sok góré téli hawaii-i sziesztázása megvan a nyári őrületből.
De hogy most a VB okán még nagyobb káoszt csinálnak a városban, az már az én legendás türelmemet is próbára teszi. Amit nem zárnak le, azt biztos ami tuti alapon széttúrják. Azértmertcsak. A melósok látványosan unatkoznak a kupi közepén, az autósok anyáznak, a gyalogosok pedig nyelik a port. Budapest, én így szeretlek!
És valami rémálomként folyton eszembe jut a 2008-as kutyás Európa Kiállítás, annak minden botrányával és káoszával. Az útlezárásokkal, az útfeltúrásokkal, akadályokkal, a sok ideérkező külföldivel és vidékivel.
Látom lelki szemeim előtt az orosz kutyások buszát, amint a Hungária körúton kidobálva kutyákat, ketreceket, asztalokat, felszereléseket Jesse Owenst megszégyenítő módon futottak negyed maratonit, hogy elérjék a ringbe lépés percét.
Fülledt, meleg éjszakákon látom lelki szemeim előtt azt is, ahogy a vizes VB résztvevői a budapesti feltúrás őrületében, egy rövidke elalvás után úszóból vagy kenusból sprinterré alakulva cselezik ki az útfelújító munkásokat, miközben azok nemes alpárisággal beszólogatnak nekik, és szlalomban, gátugorva tán odaérnek a döntőre. De látom a drága jegyet megvásároló, lelkes szakértőket is, akik tudományosan megmagyarázzák, miért is nem sikerült időben odaérniük a rendezvényre, és miért bukták el a jegy árát.
Szóval nem értem én ezt az egészet, de azt érzem, amúgy is élhetetlen, ám mégis imádott városomat kuplerájjá változtatták. Most már véglegesen.
A bulinegyed és a fesztiválok miliőjének és közönségének jó/rossz, de tényszerűen a drogról és a ribancokról világhírű neve után most már az útfeltúrta és útlezárta város kuplerájának aranyérmét is megszerezhetjük.

(2017. július 11.)

 

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Pride, patrióták, pisilő kisfiú

Valamikor nagyon szerettem Brüsszelt. Kedves, kicsi főváros, a Benelux államok egyik gyöngyszeme, a németalföldi kereskedővárosok egyik legszebbje. Ma pedig a városalapító Goorik, és a Brüsszelt fővárossá kinevező Jó Fülöp forognak a sírjukban. Ma már ez a szépséges város, a klasszicizáló, de gótikus és barokk elemeket is felvonultató csodáival megint méltó lett nevének eredetéhez. Település a mocsárban.  Igen, Brüsszel neve eredetileg, a frank nyelvjárásban Bruocsella volt, ezt változtatták később Broeklanden aan de Zenne-re, melynek jelentése nem más, mint település a mocsárban. Ebbe a mocsárba süllyedt vissza mára Brüsszel, az Európai Unió és a NATO fővárosa. A kontrasztok fővárosa. A kontraszt jó és kell, ám van, amikor már túl sok, amikor már zavaró a szemnek és az agynak. Ezt éltük most Brüsszelben… Most hétvégén európai patrióták tüntettek az unió fővárosában. A nyolc ország polgárai, bár kis létszámban, de annál elkötelezettebben álltak ki elveik

Menekültbiznisz - Kiss Róbert darázsfészekbe nyúlt?

Illegális bevándorlók Budapestre utazásának megszervezésével gyanúsítja a rendőrség az Új Magyar Gárda egykori főkapitányát, Kiss Róbertet és társát, akiket a Terrorelhárítási Központ műveleti egysége kedden hajnalban Röszke térségé­ben fogott el. A sajtó persze azonnal felkapta a hírt, és napok óta kering az éterben a sztori – általában egyfajta nézőpontból. Kíváncsiak voltunk: vajon valóban embert csempészett, vagy csak politikai csatározások színterén áldozták fel a kíváncsi, érdeklődő, otthonáért, családjáért aggódó embert?   Mi az igazság? Kiss Róbert, a civil, a családapa kizárólag a Hunhír.infónak nyilatkozott. A történet, mint mondja, ott kezdődött, hogy nem bízott a mindig torzító médiában, ezért indult el a határra először egy hónappal ezelőtt, hogy a migránsok helyzetéről tájékozódjon. Szerinte bebizonyosodott: ahogy hazudnak a számok a bevándorlókat illetően, úgy hazudnak és torzítanak vele, útjaival és kutatásaival kapcsolatban is. Ki vagy te? Ki