Ugrás a fő tartalomra

ÚSSZUNK AZ ÁRRAL

Valahogy úgy vagyok ezzel a vizes VB-vel, hogy biztos tök jó, de nem értek hozzá. Se sport, se turizmus, se marketing, se gazdasági szempontból. Ami érdekes, azt majd jól megszemlélem a tévében, ami nem izgi, azt biztos nem fogom bambulni. Nem éreztem késztetést kisebb vagyonért jegyet venni, se a fővárosba, se a Balaton partjára. Bevallom, hogy - kicsit sem trendi módon - sok honfitársammal ellentétben nem vallom magam - a foci és a politika mellett - FINA-szakértőnek is. Nem éri el az ingerküszöbömet se a sok pozitív kormánypárti reklám, se a sok, bakikon, hibákon gúnyolódó ellenzéki firkálmány.
Egyetlen dolog éri el az ingerküszöbömet ebben a történetben: a közlekedés. Ebben a nyamvadt és élhetetlen városban amúgy sem leányálom a közlekedés. Menetrendszerűen túrják fel a város frekventált pontjait, pont magasról tesznek a sokat hangoztatott szlogenre, miszerint a nyári szünetben újítanak fel, hogy iskolakezdésre helyreálljon a rend. A tény az, hogy nyáron pusztán még vadabbul túrnak-fúrnak, gyanítom, sok góré téli hawaii-i sziesztázása megvan a nyári őrületből.
De hogy most a VB okán még nagyobb káoszt csinálnak a városban, az már az én legendás türelmemet is próbára teszi. Amit nem zárnak le, azt biztos ami tuti alapon széttúrják. Azértmertcsak. A melósok látványosan unatkoznak a kupi közepén, az autósok anyáznak, a gyalogosok pedig nyelik a port. Budapest, én így szeretlek!
És valami rémálomként folyton eszembe jut a 2008-as kutyás Európa Kiállítás, annak minden botrányával és káoszával. Az útlezárásokkal, az útfeltúrásokkal, akadályokkal, a sok ideérkező külföldivel és vidékivel.
Látom lelki szemeim előtt az orosz kutyások buszát, amint a Hungária körúton kidobálva kutyákat, ketreceket, asztalokat, felszereléseket Jesse Owenst megszégyenítő módon futottak negyed maratonit, hogy elérjék a ringbe lépés percét.
Fülledt, meleg éjszakákon látom lelki szemeim előtt azt is, ahogy a vizes VB résztvevői a budapesti feltúrás őrületében, egy rövidke elalvás után úszóból vagy kenusból sprinterré alakulva cselezik ki az útfelújító munkásokat, miközben azok nemes alpárisággal beszólogatnak nekik, és szlalomban, gátugorva tán odaérnek a döntőre. De látom a drága jegyet megvásároló, lelkes szakértőket is, akik tudományosan megmagyarázzák, miért is nem sikerült időben odaérniük a rendezvényre, és miért bukták el a jegy árát.
Szóval nem értem én ezt az egészet, de azt érzem, amúgy is élhetetlen, ám mégis imádott városomat kuplerájjá változtatták. Most már véglegesen.
A bulinegyed és a fesztiválok miliőjének és közönségének jó/rossz, de tényszerűen a drogról és a ribancokról világhírű neve után most már az útfeltúrta és útlezárta város kuplerájának aranyérmét is megszerezhetjük.

(2017. július 11.)

 

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Pride, patrióták, pisilő kisfiú

Valamikor nagyon szerettem Brüsszelt. Kedves, kicsi főváros, a Benelux államok egyik gyöngyszeme, a németalföldi kereskedővárosok egyik legszebbje. Ma pedig a városalapító Goorik, és a Brüsszelt fővárossá kinevező Jó Fülöp forognak a sírjukban. Ma már ez a szépséges város, a klasszicizáló, de gótikus és barokk elemeket is felvonultató csodáival megint méltó lett nevének eredetéhez. Település a mocsárban.  Igen, Brüsszel neve eredetileg, a frank nyelvjárásban Bruocsella volt, ezt változtatták később Broeklanden aan de Zenne-re, melynek jelentése nem más, mint település a mocsárban. Ebbe a mocsárba süllyedt vissza mára Brüsszel, az Európai Unió és a NATO fővárosa. A kontrasztok fővárosa. A kontraszt jó és kell, ám van, amikor már túl sok, amikor már zavaró a szemnek és az agynak. Ezt éltük most Brüsszelben… Most hétvégén európai patrióták tüntettek az unió fővárosában. A nyolc ország polgárai, bár kis létszámban, de annál elkötelezettebben álltak ki el...

Miért történelmietlen Horthyt fasisztázni?

Valljuk be, van annak valami bája, amikor a tornából felmentettek társasága mellé csatlakoznak a történelemből felmentettek, és egy gigamega utcai demonstráció keretében akarják megmagyarázni saját bénaságukat és tudatlanságukat. Legalább ennyire értelmezhetetlen számomra a jelenlegi magyar köznyelv, mely előszeretettel köpködi fel magából – mint egy irritáló slejmet a torkából – a fasiszta, náci jelzőket csak úgy, spontán, minden neki nem tetsző, vagy az övével ellenkező véleményt megfogalmazó számára. És éppen ezért ennyire bájos az a naivitás és/vagy ostobaság, hogy a Horthy Miklós kormányzó emlékére meghirdetett esemény ellen antifasiszták tiltakoznak. Most abba ne menjünk bele, hogy kicsiny országunkban már mindennek van egy „anti”-ja, sőt, még az „anti”-nak is. Vegyük tudomásul, hogy mostanság divat „anti”-nak lenni, bármi ellen és kész. Horthy Miklós Horthyt fasisztázni, és ellene antifasisztáskodni azonban már több mint röhejes. De h...

VAN MÉG KÖNNYED, EURÓPA?

Mondjátok csak, emberek, jövőre hová mentek nyaralni? Idén még talán elcsúszik, és mehettek olaszba, görögbe, spanyolba. Csak hogy ilyen "magyarosan" fogalmazzak, hányadék szavakkal, szép országokra.  Tudjátok, én még megmásztam az Akropoliszt. Harmincöt fok volt árnyéban, én pedig rövid nadrágban. Aztán átintegettem Szicíliának az olasz csizma sarkából. Volt vagy negyven fok, rajtam miniruha, és még az is sok volt. Fürödtem sok tengerben, óceánban, bikiniben. Engem még nem néztek ki, és senki nem köpött le. Nekem senki nem szólt be a boltban, hogy hamarosan én is burkát kell viseljek majd.  De azt már nem ígérhetem, hogy a lányom is így fogja látni az Akropoliszt és a Fekete-tengert. Már nem tudhatom, hogy nyaktól bokáig ruhában kell-e fürdenie majd, vagy elég lesz, ha tűri, hogy pancsolás közben mellette úszik partra pár allahakbarozó. 46 és fél millió. Ennyi Spanyolország lakossága. És az a hír, hogy - úristendesok - 160 ezer agyhalott tüntetett ...