Elgondolkodtam így a tusványosi események okán, hogy az emberek egy
részének miért perverziója áldozattá válni? Miért szeretnek szenvedőt
játszani, miért kell nekik a szereplés?
Úgy gondolom, hogy az alapvető szocializáció része kellene legyen nem csak a kulturált viselkedés, de az önvédelem is. Ezt a kettőt sikerült a fene nagy liberalizmusban kiirtani az emberekből. Imádunk bunkónak lenni, hiszen divat, és übertrendi az áldozatszerep. Mindenki vernyog a bántalmazott nőkről, de a bántalmazott (lelki terrorban tartott és/vagy vert) férfiakról senki sem beszél.
Ugyan miért nem? De ez egy másik kérdés, ahogy mondjuk az áldozat-gyerekek kérdése is, akik ugyan kapnak fedelet, ruhát, járnak iskolába, sőt, enniük is jut. Csak éppen a kaja mű-moslék, a kultúrára nevelés kimerül a tabletben és a számítógépes játékokban, a beszélgetésről pedig azt sem tudják, eszik-e vagy isszák. Ezek a "szülők", vagy inkább annak látszó lények mégsem veszélyeztető szülők. Ők a menők és támogatandók. Na de erről majd tán máskor.
Szóval tusványosi műbalhé és liberál-femini-hiszti.
Valahogy az én olvasatomban úgy néz ki a dolog, hogy ha van egy rendezvény, ahol az elhangzottakkal nem biztos, hogy egyetértek, akkor
1.) nem megyek el
2.) elmegyek, meghallgatom, ha nem tetszik, akkor hazamegyek
3.) elmegyek, meghallgatom, ha nem tetszik és van ellenvéleményem, jelentkezem. Valahogy úgy, mint a suliban, és ha hagyják elmondom.
Az iskolában nekem azt tanították - bár elég régen, szóval tuti már nem trendi -, hogy jelentkezni illik, ha valamit mondani szeretnék, vagy akár csak véleményt nyilvánítanék. Valahogy azt nem mondta Eszter néni, drága tanító nénim, hogy úgy akarjak véleményt nyilvánítani, hogy kisípolom őt előtte a bugyijából. A ronda átkosban ilyenért még a cuki és anyáskodó tanítónéni is úgy nyakon vágott volna, hogy nyekkenek. És anyám sem rohant volna őt jól megverni, bosszúból szegény vére bántalmazásáért, inkább én kaptam volna még egy jó adagot otthon. Persze én sem futottam volna ma olyan trendi ámérikás módon anyut feljelenteni, beperelni, hanem meghúzom magam, és lapítok, mint kakikupac a fűben.
Szóval nekem nem fér bele, hogy idióta, elmehunyt, oktogonos goa-partis hulladékok véleménynyilvánításként a fülembe sípoljanak, éjjel az ágyamból kiverjenek a részeg rikoltozásukkal, fetrengjenek a flaszteron, akadályozva a közlekedést és maguknak követeljenek részeket az életteremből, csak mert véleményük van. Menjenek tüntizni, mondják el, bizonyítsák az igazukat, én meghallgatom, csendben, szépen. Aztán kocogjanak haza vagy betépni, vagy a kocsmába, vagy akárhová.
És az sem fér bele, hogy idióta, agyhalott, goafüggő nőstények, vagy hímnek látszó meghatározhatatlan neműek - akik csak akkor nők és férfiak, amikor bántalmazásnak vesznek egy csúnya nézést, egy ejnyebejnyét, egy nevelő célzatú pofont, és előjogok kellenének, mert egyébként semlegesneműek és/vagy feministák - más témákról vernyogjanak erőszakosan, mint amiről szó van. Érthetőbben: ha az almaleves készítésről beszélgetünk, ne kezdje el erőszakosan a fülembe tolni senki a cserebogarak szaporodását. Pusztán mert nem oda való. Almalevesbe nem kell cserebogár. Ha nem érdekli, hogy készül e fahéjas finomság, hallgasson, vagy menjen fűsodró eszmecserére, jó messzire. Vagy ha szeretne a bogarak nemi életéről értekezni, csak és kizárólag énvelem, és ez olthatatlan vágya, akkor emelje fel a pracliját, és kérdezze meg, van-e kedvem.
Ha pedig letolja a sípját a hallójáratomon, akkor jogos önvédelem, hogy pofán bakkom, jobb esetben letolom a tűsarkaimmal a sípját a torkán, mert nem akarok halláskárosodást szenvedni. Szerény véleményem szerint nem az a normális reakció, hogy tűröm, utána meg sipákolok, hogy jaj, fáj a fülem, jaj, orvost.
De mára elértük, illetve elérték a fene nagy szeressükegymást és boruljunkösszealiberalizmusoltárán fílinggel, hogy az embereknek nincs véleményük. Utáljuk Orbánt, hát igaza volt a szukának? Mennyire beteg gondolkodás már ez? Az ellenségem ellensége a barátom? Hát dögöljön akkor bele mindenki, aki csak ezt a birka-mantrát bírja bégetni. Mert én sem szeretem Orbánt, nem vagyok sem fanja, sem rajongója. Ami jót tesz, elismerem, ami rosszat, elítélem. De ez a szuka sose lesz a barátom.
Ugyanis van önálló, saját véleményem. Sajnos manapság egyáltalán nem trendi, ám annál életképesebb módon.
(2017. július 23.)
Úgy gondolom, hogy az alapvető szocializáció része kellene legyen nem csak a kulturált viselkedés, de az önvédelem is. Ezt a kettőt sikerült a fene nagy liberalizmusban kiirtani az emberekből. Imádunk bunkónak lenni, hiszen divat, és übertrendi az áldozatszerep. Mindenki vernyog a bántalmazott nőkről, de a bántalmazott (lelki terrorban tartott és/vagy vert) férfiakról senki sem beszél.
Ugyan miért nem? De ez egy másik kérdés, ahogy mondjuk az áldozat-gyerekek kérdése is, akik ugyan kapnak fedelet, ruhát, járnak iskolába, sőt, enniük is jut. Csak éppen a kaja mű-moslék, a kultúrára nevelés kimerül a tabletben és a számítógépes játékokban, a beszélgetésről pedig azt sem tudják, eszik-e vagy isszák. Ezek a "szülők", vagy inkább annak látszó lények mégsem veszélyeztető szülők. Ők a menők és támogatandók. Na de erről majd tán máskor.
Szóval tusványosi műbalhé és liberál-femini-hiszti.
Valahogy az én olvasatomban úgy néz ki a dolog, hogy ha van egy rendezvény, ahol az elhangzottakkal nem biztos, hogy egyetértek, akkor
1.) nem megyek el
2.) elmegyek, meghallgatom, ha nem tetszik, akkor hazamegyek
3.) elmegyek, meghallgatom, ha nem tetszik és van ellenvéleményem, jelentkezem. Valahogy úgy, mint a suliban, és ha hagyják elmondom.
Az iskolában nekem azt tanították - bár elég régen, szóval tuti már nem trendi -, hogy jelentkezni illik, ha valamit mondani szeretnék, vagy akár csak véleményt nyilvánítanék. Valahogy azt nem mondta Eszter néni, drága tanító nénim, hogy úgy akarjak véleményt nyilvánítani, hogy kisípolom őt előtte a bugyijából. A ronda átkosban ilyenért még a cuki és anyáskodó tanítónéni is úgy nyakon vágott volna, hogy nyekkenek. És anyám sem rohant volna őt jól megverni, bosszúból szegény vére bántalmazásáért, inkább én kaptam volna még egy jó adagot otthon. Persze én sem futottam volna ma olyan trendi ámérikás módon anyut feljelenteni, beperelni, hanem meghúzom magam, és lapítok, mint kakikupac a fűben.
Szóval nekem nem fér bele, hogy idióta, elmehunyt, oktogonos goa-partis hulladékok véleménynyilvánításként a fülembe sípoljanak, éjjel az ágyamból kiverjenek a részeg rikoltozásukkal, fetrengjenek a flaszteron, akadályozva a közlekedést és maguknak követeljenek részeket az életteremből, csak mert véleményük van. Menjenek tüntizni, mondják el, bizonyítsák az igazukat, én meghallgatom, csendben, szépen. Aztán kocogjanak haza vagy betépni, vagy a kocsmába, vagy akárhová.
És az sem fér bele, hogy idióta, agyhalott, goafüggő nőstények, vagy hímnek látszó meghatározhatatlan neműek - akik csak akkor nők és férfiak, amikor bántalmazásnak vesznek egy csúnya nézést, egy ejnyebejnyét, egy nevelő célzatú pofont, és előjogok kellenének, mert egyébként semlegesneműek és/vagy feministák - más témákról vernyogjanak erőszakosan, mint amiről szó van. Érthetőbben: ha az almaleves készítésről beszélgetünk, ne kezdje el erőszakosan a fülembe tolni senki a cserebogarak szaporodását. Pusztán mert nem oda való. Almalevesbe nem kell cserebogár. Ha nem érdekli, hogy készül e fahéjas finomság, hallgasson, vagy menjen fűsodró eszmecserére, jó messzire. Vagy ha szeretne a bogarak nemi életéről értekezni, csak és kizárólag énvelem, és ez olthatatlan vágya, akkor emelje fel a pracliját, és kérdezze meg, van-e kedvem.
Ha pedig letolja a sípját a hallójáratomon, akkor jogos önvédelem, hogy pofán bakkom, jobb esetben letolom a tűsarkaimmal a sípját a torkán, mert nem akarok halláskárosodást szenvedni. Szerény véleményem szerint nem az a normális reakció, hogy tűröm, utána meg sipákolok, hogy jaj, fáj a fülem, jaj, orvost.
De mára elértük, illetve elérték a fene nagy szeressükegymást és boruljunkösszealiberalizmusoltárán fílinggel, hogy az embereknek nincs véleményük. Utáljuk Orbánt, hát igaza volt a szukának? Mennyire beteg gondolkodás már ez? Az ellenségem ellensége a barátom? Hát dögöljön akkor bele mindenki, aki csak ezt a birka-mantrát bírja bégetni. Mert én sem szeretem Orbánt, nem vagyok sem fanja, sem rajongója. Ami jót tesz, elismerem, ami rosszat, elítélem. De ez a szuka sose lesz a barátom.
Ugyanis van önálló, saját véleményem. Sajnos manapság egyáltalán nem trendi, ám annál életképesebb módon.
(2017. július 23.)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése