KI KIVEL VAN?

A Fórum Szíriáért Egyesület Törökország budapesti nagykövetsége elé hívta ma délutánra azokat, akik szerették volna kifejezni tiltakozásukat az orosz gép lelövése kapcsán tanúsított török kommunikációval kapcsolatban. A megjelentek követelték, hogy a török kormány fejezze be az IÁ támogatását, és azonnali hatállyal fejezze be a szíriai és iraki olajkutakból származó nyersolaj értékesítését is. Felszólították a magyar kormányt, hogy állítsa vissza a diplomáciai kapcsolatokat Damaszkusszal, hiszen így a titkosszolgálatok is hasznos információkat kaphatnának az Európába szivárgó terroristákról.

Ennyi a mai hír. Egy maroknyi ember, akik fontosnak érezték kifejezni a véleményüket. Egyre kevesebben. Nemrégiben az orosz követség előtt tüntettek szírek, kétszer is egymás után. Szintén maroknyian. Egy másik csoport. Ők Putyin elnököt szidták – a köcsög Putyin visszatérő szólam volt kommunikációjukban. Ők azért emelték fel a szavukat, mert véleményük szerint Oroszország ártatlan civileket támad. Ma együtt lengett az orosz és a szír zászló a török követség előtt. Érti ezt még valaki?

Pedig nem is annyira bonyolult. A gyökerek a síita és szunnita ellentétben keresendők. Márpedig ez a VII. század óta probléma, és egészen a kerbelai csatáig vezethető vissza. Itt most legyen annyi elég, hogy akkor azok a muszlimok, akik úgy gondolták, egyedül Isten jelölheti ki az Iszlám Állam (logikusan nem a mai terrorszervezet) új vezetőit, azok lettek a síiták. Ők hitték, hogy Mohamed próféta Ali nevű követőjét jelölte ki erre a feladatra. A szunniták lettek azok, akik inkább az erény és a rátermettség elvei alapján kívántak vezetőt választani. Ennek alapján ez utóbbi irányzatban annyi vallási tanító lehet, amennyit a közösség csak el tud fogadni, míg a síitáknál a mai napig a vallási vezető vérvonala alapján kapcsolódik Alihoz, de inkább Mohamed prófétához.

Egyszerűbben: a síiták a Próféta családjának leszármazási vonalát követve tesznek hitet vallásuk autentikus folyamatossága mellett, míg a szunniták a társak döntéseire helyezik a hangsúlyt ebben a kérdésben. Mindebből logikusan következik, hogy a szunnitáknál a vallási vezető személye, tettei és szavai megkérdőjelezhetők, míg a síitáknál ez nem fordulhat elő. Ez a megkérdőjelezhetőség, illetve elvitathatatlanság az oka annak, hogy a világ majdnem összes iszlamista terrorszervezete szunnita muszlimokból áll.

Tény az is, hogy a muszlim világ nagy hányada szunnita, ám Libanonban, Szíriában, Jemenben, Irakban is egyre jelentősebb számban élnek síiták. Sőt, egyre több országban meghatározó politika erőnek is számítanak. Maga Aszad szíriai elnök alavi vallású, mely a síita irányzat egyik ága. Tehát teljesen leegyszerűsítve a kérdést megérthetjük: a síita Irán és a libanoni Hezbollah csoport a síizmus egyik ágához, az alavita felekezethez tartozó Bassár el-Aszad elnök legfőbb támaszai, miközben a szunnita Perzsa-öböl-menti államok és Törökország az Aszad ellen harcoló felkelőket támogatják. Szintén vallási alapokon nyugszik a Szíriában és a síita többségű Irakban az al-Kaida, valamint az IÁ közel-keleti tevékenysége, a szunnita terrorszervezetek ugyanis hitetleneknek tartja a síitákat.

Persze mindez a vallási harc komolyabb tanulmányt is megérne, de annak megértéséhez, miért tüntet az egyik szír csoport az orosz ellen, míg másik felük orosz zászlókkal a török ellen, ebből a röpke levezetésből pontosan érthető.

„Azt hiszem, meg kell értenünk végre, hogy az iszlám világot megosztó vallási ellentét mindannyiunk számára veszélyt jelent. (Ez az ellentét) a legsúlyosabb biztonsági fenyegetés nemcsak a régióra, hanem az egész világra nézve" – mondta egykor Mohammad Dzsavád Zarif iráni külügyminiszter. Érdemes elgondolkodnunk szavain, hiszen ma már látható, hogy a síita-szunnita ellentét nem csak az iszlám problémája, de az egész világra nézve fenyegető. És akkor még nem is beszéltünk a Közel-Kelet keresztény lakosairól, de a kurdokról sem...