Azt mondják, ők az igazi demokraták. Mit mondják, üvöltik, bele a nagyvilágba, hadd hallja mindenki. Csak ők, senki más, aki nincs ott, aki nincs velük. Aki nem nyomott az "ott leszek" vagy a "talán" gombra.
Szóval ők a demokraták. A többi meg a csőcselék. Követelik a liberális demokráciát, holott amit ők akarnak, az nem más, mint a demokratikus liberalizmus, annak is valamiféle nyakatekert és átértelmezett, kicsit magyarított változata.
Mert bölcs lehet-e a tömeg? Ki hat jobban a másikra? Felhúz a bölcs, vagy lehúz a buta? Ki mondja meg, ki egyenlőbb az egyenlők között? Ki lesz az, aki tudja majd, mikor lesz igazi demokrácia?
Azt mondta egykoron Bibó István: "Demokratának lenni mindenekelőtt annyit tesz, mint nem félni a más véleményűektől, a más nyelvűektől, a más fajúaktól, a forradalomtól, az összeesküvésektől, az ellenség ismeretlen gonosz szándékaitól, az ellenséges propagandától, a lekicsinyléstől és egyáltalán mindazoktól az imaginárius veszedelmektől, melyek az által válnak valódi veszedelmekké, hogy félünk tőlük."
Ha ezt elfogadjuk, és miért ne tennénk, hisz Bibó nagy demokrata volt, akkor bizony rájövünk, a sok-sok kiabáló, óbégató bizony nem demokrata. Mert aki demokrata, az nem fél. Az nem bújik zászlóerdők és nyugdíjas rajongók háta mögé. Annak nem kell mikrofon, hogy a hang ereje mögé bújva rejtse el ereje nemlétét. Annak nem kell pulpitus és színpad, és nincs szüksége a sokszínűség látszatára sem.
Ha demokrata, és ha liberális, akkor bátor, akkor félelmével nem generál valós veszedelmet. Aki pedig nem fél, az nem kiabál és nem bújik el, se zászlóerdő, sem pedig a nyilvánosság védelme mögé. Az igazi demokrata hiszem, hogy csendben, nyilvános bujdoklás nélkül vallja hitét és teszi dolgát.
Ha valódi demokraták, akkor a jogokat nem csak magamaguknak, a velük együtt gondolkozóknak követelik, de teret adnak ellenvéleménynek is. Ha demokraták, elfogadják a mást, még akkor is, ha az szerintük náci vagy fasiszta, és még akkor is, ha ennek jelentésével amúgy nincsenek tisztában. Ha demokrata, akkor az esélyegyenlőség, a szólásszabadság, és a többi szép, demokratikus jog bizony mindenkit megillet, szerintük demokratát és szerintük nem demokratát is.
Szép szólam az egyén szabadsága, mint a liberális és demokratikus cél, ám ez is csak addig terjed, amíg azt a velük együtt gondolkodókra vonatkoztatják. Amíg együtt retteghetnek a nemdemokratáktól és nemliberálisoktól. Amíg együtt kiabálhatnak rájuk, ellenük irányuló erőszakot vízionálva, de erőszakkal támadva az ellenre. Amíg velük tüntetsz demokrata vagy, ha ellenük, hát fasisztanácicsőcselék.
Vannak szavak, vannak szólamok, van rettegés és félelem, hangos szavak és zászlók mögé bújás, van a "média hatalma" szlogen, de nincs demokrácia és nincs liberális demokrácia.
És tudjátok mit, nem is kérek belőle. Ez a fajta demokráciának kikiáltott össznépi rettegés és elégedetlenkedés nem más, mint Damoklész kardja a fejünk felett. Mert ha egyszer ránkszakad, amit ők akarnak, lettlégyen az liberális demokrácia, vagy demokratikus liberalizmus, akkor eláraszt minket a csürhe. A félve kiabáló, rettegve zászlók és szlogenek mögé bújó, közösen hőbörgő és utálkozó, az igazán és valóban mást elutasító csürhe. A nép, az istenadta nép által nekiadományozott hatalmával visszaélve az átírt és elhazudott, szájuk íze szerint való történelmet tolja le a torkokon, a liberális és demokratikus elveket a maga képére formálja és úgy adja át. Mi pedig rájövünk, ha nem bégettünk együtt velük, ha nem kavartuk elég gyorsan a zavarost, hogy halászhassanak benne a liberalizmus és a demokrácia zászlói alatt, bizony gyorsan lerántják a békés demokrata álarcát a fejükről. Akkor pedig lesújt a kard, és sírva kéred , lett volna bár inkább igazi diktatúra, nem pedig ez az álságos és hazug, demokráciának álcázott önkény.
Szóval ők a demokraták. A többi meg a csőcselék. Követelik a liberális demokráciát, holott amit ők akarnak, az nem más, mint a demokratikus liberalizmus, annak is valamiféle nyakatekert és átértelmezett, kicsit magyarított változata.
Mert bölcs lehet-e a tömeg? Ki hat jobban a másikra? Felhúz a bölcs, vagy lehúz a buta? Ki mondja meg, ki egyenlőbb az egyenlők között? Ki lesz az, aki tudja majd, mikor lesz igazi demokrácia?
Azt mondta egykoron Bibó István: "Demokratának lenni mindenekelőtt annyit tesz, mint nem félni a más véleményűektől, a más nyelvűektől, a más fajúaktól, a forradalomtól, az összeesküvésektől, az ellenség ismeretlen gonosz szándékaitól, az ellenséges propagandától, a lekicsinyléstől és egyáltalán mindazoktól az imaginárius veszedelmektől, melyek az által válnak valódi veszedelmekké, hogy félünk tőlük."
Ha ezt elfogadjuk, és miért ne tennénk, hisz Bibó nagy demokrata volt, akkor bizony rájövünk, a sok-sok kiabáló, óbégató bizony nem demokrata. Mert aki demokrata, az nem fél. Az nem bújik zászlóerdők és nyugdíjas rajongók háta mögé. Annak nem kell mikrofon, hogy a hang ereje mögé bújva rejtse el ereje nemlétét. Annak nem kell pulpitus és színpad, és nincs szüksége a sokszínűség látszatára sem.
Ha demokrata, és ha liberális, akkor bátor, akkor félelmével nem generál valós veszedelmet. Aki pedig nem fél, az nem kiabál és nem bújik el, se zászlóerdő, sem pedig a nyilvánosság védelme mögé. Az igazi demokrata hiszem, hogy csendben, nyilvános bujdoklás nélkül vallja hitét és teszi dolgát.
Ha valódi demokraták, akkor a jogokat nem csak magamaguknak, a velük együtt gondolkozóknak követelik, de teret adnak ellenvéleménynek is. Ha demokraták, elfogadják a mást, még akkor is, ha az szerintük náci vagy fasiszta, és még akkor is, ha ennek jelentésével amúgy nincsenek tisztában. Ha demokrata, akkor az esélyegyenlőség, a szólásszabadság, és a többi szép, demokratikus jog bizony mindenkit megillet, szerintük demokratát és szerintük nem demokratát is.
Szép szólam az egyén szabadsága, mint a liberális és demokratikus cél, ám ez is csak addig terjed, amíg azt a velük együtt gondolkodókra vonatkoztatják. Amíg együtt retteghetnek a nemdemokratáktól és nemliberálisoktól. Amíg együtt kiabálhatnak rájuk, ellenük irányuló erőszakot vízionálva, de erőszakkal támadva az ellenre. Amíg velük tüntetsz demokrata vagy, ha ellenük, hát fasisztanácicsőcselék.
Vannak szavak, vannak szólamok, van rettegés és félelem, hangos szavak és zászlók mögé bújás, van a "média hatalma" szlogen, de nincs demokrácia és nincs liberális demokrácia.
És tudjátok mit, nem is kérek belőle. Ez a fajta demokráciának kikiáltott össznépi rettegés és elégedetlenkedés nem más, mint Damoklész kardja a fejünk felett. Mert ha egyszer ránkszakad, amit ők akarnak, lettlégyen az liberális demokrácia, vagy demokratikus liberalizmus, akkor eláraszt minket a csürhe. A félve kiabáló, rettegve zászlók és szlogenek mögé bújó, közösen hőbörgő és utálkozó, az igazán és valóban mást elutasító csürhe. A nép, az istenadta nép által nekiadományozott hatalmával visszaélve az átírt és elhazudott, szájuk íze szerint való történelmet tolja le a torkokon, a liberális és demokratikus elveket a maga képére formálja és úgy adja át. Mi pedig rájövünk, ha nem bégettünk együtt velük, ha nem kavartuk elég gyorsan a zavarost, hogy halászhassanak benne a liberalizmus és a demokrácia zászlói alatt, bizony gyorsan lerántják a békés demokrata álarcát a fejükről. Akkor pedig lesújt a kard, és sírva kéred , lett volna bár inkább igazi diktatúra, nem pedig ez az álságos és hazug, demokráciának álcázott önkény.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése