Beszélünk itt jobbról, balról, sőt, szélsőjobbról meg szélsőbalról is. Rágjuk a kefét, ki hová dobozolható be, ki mit szervez és min vesz részt. Lassan tüntike-igazolványt osztunk jobbra és balra is, tele a naptár, kész a tagsági. Gyártunk ideológiákat, hogyan kell élnie, viselkednie, sőt, tüntetnie egy adott "oldali" embernek. Besorolunk, dobozolunk, szelektálunk, miközben nincsegy sem, aki megmondaná, mitől jobb a jobb és mitől bal a bal. Mitől jó a jó és mitől rossz a rossz.
Csak gyártják doszt a dobozokat, kiszínezve, feliratozva áll egymás mellett a libsi, náci, demokrata és fasiszta. Köpik a szavakat, hogy "elfogadás", "tolerancia", "rasszizmus", "antiszemitizmus", amúgy meg csak a fél világ röhög rajtunk. Aki itt nacionalista, az kicsit arrébb már demokratának számítana, de itt rohadt náci lesz. A skinhead már a sharp, a rikárdók tartanak majd el, és egy kalap alatt áll buzi és rokkant a szemekben. Csak azért, mert más. Generált képzavar és generált fogalomzavar a fejekben.
Sok kicsi, élő sakkfigura, lehet hát játszani a nagy, zsebre menő sakkpartit. Kicsit felborult sakkparti, kicsit egysíkú és színtelen, mert valahogy mindig csak a fekete lép.
Sok apró fekete bábu mögött megbújik néhány futó és bástya, fedezékükben trónol a király és röhögve lesi, ahogy lépnek előre parasztjai az üres táblán.
Ha néha oda is téved egy-egy fehér paraszt, nincs az a közös cél, nincs az a közös út, ami beleférne. Ütni kell, mert más a színe. Más a doboz, más a felirat, hát hulljon a férgese. Vagy nincs is út, és nincs is cél? Lehet, azt csak a hátsó sorban trónolók értik? Hulljon hát mind, járulékos a veszteség!
A lényeg: egy paraszt se tudja: nincs itt jobb, és nincs itt bal. Nincs fekete és nincs fehér. Van sok szürke, apró, élő sakkfigura. Irthatók és irtatandók, egymásra uszíthatók és felhasználhatók.
Gyűlöletet szítunk és megbocsátunk. Igét hirdetünk a gonosz ellen, majd üzenjük, szeresd felebarátodat. Ellentmondások és csalárdságok itt és ott. Isten nevében már a hitetlennek is szabad mindent.
"Ha valaki agyon üt valamely embert, halállal lakoljon." És mégis: "ne ölj". Ha pofán csapnak, hát tartsd csak oda a másikat, sőt, kínáld fel tenmagad, hiszen nem tudhatod, mikor ki az úr. Ki a király, aki a hátsó sorból lesi szürke parasztjai menetét, kinek kell megfelelni és ki mögé kell felsorakozni.
Próbálnál hát hitet és reményt keresni, egy dobozt, ahová megbújhatsz, ami a tiéd, a tieiddel van tele. Ami menedék és béke, elfogadás és szeretet, ahonnan harcba indulhatsz a feketének látott paraszt és királya ellen. Ám a hited mégis megcsal, mert nem tudsz és nem látsz. Mert nem tudod, mit mondott az Úr, akiben tán nem is hiszel.
""Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy békességet bocsássak e földre; nem azért jöttem, hogy békességet bocsássak, hanem hogy fegyvert. Mert azért jöttem, hogy meghasonlást támasszak az ember és az ő atyja, a leány és az ő anyja, a meny és az ő napa közt; És hogy az embernek ellensége legyen az ő házanépe."
Ne remélj hát, jobb sosem lesz. Zárd be magad mögött a doboz ajtaját, hidd, reméld, amit ott hallasz, vakon bízz, de ne küzdj soha. Mert nem tudhatod, a szavakat az Úr mondta-e, vagy tán csak valaki más, aki túl erősnek hiszi, túl okosnak láttatja magát, pedig valójában nem más, mint egy egyszerű sakkfigura. Lehet tán nagyobb, lehet, hogy más a színe és erősebb, de a végső, nagy játszmában egyszer őt is leüti majd egy szürke paraszt.
Csak gyártják doszt a dobozokat, kiszínezve, feliratozva áll egymás mellett a libsi, náci, demokrata és fasiszta. Köpik a szavakat, hogy "elfogadás", "tolerancia", "rasszizmus", "antiszemitizmus", amúgy meg csak a fél világ röhög rajtunk. Aki itt nacionalista, az kicsit arrébb már demokratának számítana, de itt rohadt náci lesz. A skinhead már a sharp, a rikárdók tartanak majd el, és egy kalap alatt áll buzi és rokkant a szemekben. Csak azért, mert más. Generált képzavar és generált fogalomzavar a fejekben.
Sok kicsi, élő sakkfigura, lehet hát játszani a nagy, zsebre menő sakkpartit. Kicsit felborult sakkparti, kicsit egysíkú és színtelen, mert valahogy mindig csak a fekete lép.
Sok apró fekete bábu mögött megbújik néhány futó és bástya, fedezékükben trónol a király és röhögve lesi, ahogy lépnek előre parasztjai az üres táblán.
Ha néha oda is téved egy-egy fehér paraszt, nincs az a közös cél, nincs az a közös út, ami beleférne. Ütni kell, mert más a színe. Más a doboz, más a felirat, hát hulljon a férgese. Vagy nincs is út, és nincs is cél? Lehet, azt csak a hátsó sorban trónolók értik? Hulljon hát mind, járulékos a veszteség!
A lényeg: egy paraszt se tudja: nincs itt jobb, és nincs itt bal. Nincs fekete és nincs fehér. Van sok szürke, apró, élő sakkfigura. Irthatók és irtatandók, egymásra uszíthatók és felhasználhatók.
Gyűlöletet szítunk és megbocsátunk. Igét hirdetünk a gonosz ellen, majd üzenjük, szeresd felebarátodat. Ellentmondások és csalárdságok itt és ott. Isten nevében már a hitetlennek is szabad mindent.
"Ha valaki agyon üt valamely embert, halállal lakoljon." És mégis: "ne ölj". Ha pofán csapnak, hát tartsd csak oda a másikat, sőt, kínáld fel tenmagad, hiszen nem tudhatod, mikor ki az úr. Ki a király, aki a hátsó sorból lesi szürke parasztjai menetét, kinek kell megfelelni és ki mögé kell felsorakozni.
Próbálnál hát hitet és reményt keresni, egy dobozt, ahová megbújhatsz, ami a tiéd, a tieiddel van tele. Ami menedék és béke, elfogadás és szeretet, ahonnan harcba indulhatsz a feketének látott paraszt és királya ellen. Ám a hited mégis megcsal, mert nem tudsz és nem látsz. Mert nem tudod, mit mondott az Úr, akiben tán nem is hiszel.
""Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy békességet bocsássak e földre; nem azért jöttem, hogy békességet bocsássak, hanem hogy fegyvert. Mert azért jöttem, hogy meghasonlást támasszak az ember és az ő atyja, a leány és az ő anyja, a meny és az ő napa közt; És hogy az embernek ellensége legyen az ő házanépe."
Ne remélj hát, jobb sosem lesz. Zárd be magad mögött a doboz ajtaját, hidd, reméld, amit ott hallasz, vakon bízz, de ne küzdj soha. Mert nem tudhatod, a szavakat az Úr mondta-e, vagy tán csak valaki más, aki túl erősnek hiszi, túl okosnak láttatja magát, pedig valójában nem más, mint egy egyszerű sakkfigura. Lehet tán nagyobb, lehet, hogy más a színe és erősebb, de a végső, nagy játszmában egyszer őt is leüti majd egy szürke paraszt.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése