(…avagy amikor túl sok birka abalyog)
Valamikor, az átkosban, április 4-ét a felszabadulás ünnepeként volt kötelező megülni. Tudjátok: a hosszú évtizedekig tartó szovjet megszállást kellett ünnepként – kötelezően – megélni. Ma pedig valamiféle agykavar okán zengett a „ruszkik haza” skandálás a Kossuth téren. Ott, ahol a CEU melletti tüntetés után, annak okán a Parlamentnél bulizott pár elmehunyt. Olyanok, akik demokráciát követelve, közterületen italozva, büntetlenül, az oszlatás gumibotjával és könnygázával soha nem ismerkedve maguk után hagyhattak egy rakat szemetet. De legalább szigorúan kitartottak, amíg be nem zárt a sarki Spar, és azután is még vagy fél órát.
Igaz, a rendőrök nem fogadták el a nekik odakínált kannás bort, és bár vadul mondogatta a nép párszáz képviselője, hogy magyar rendőr velünk van, azért a közel sem titkos, csak éppen civil ruhás rendőröket hisztizve eltávolíttatták, hogy nyugodtan ostromolhassák az egyenruhásokat. Csak mert. Hiányzott nekik a Parlamentről az EU zászló. Aztán Kunhalmi Ági kitűzte, szép, szabályos karlendítés kíséretében, mely azért, valljuk be, legalább annyira nem volt baloldali megnyilvánulású, mint amennyire ő nem illett kiskosztümjével a raszta-yummi-hipszter közeg sörös partijába. El is zavarták, miután zihálva-lihegve lejött beszédet mondani, mondván, ez nem pártrendezvény, kérem. A baloldal szépasszonya pedig sértődötten odébb kullogott.
De sebaj, mert megtudhattuk, hogy az ifjúság élénk emlékekkel bír 2006-ról, amikor épp az oviból az iskola felé ballagva átélték az eseményeket, és ők bizony vallják, Gergényi tökös gyerek volt akkor, Feri (a Gyurcsány, de nekik csak Aferi) jól csinálta. Mert ők emlékeznek. De azért rejtélyes módon, a Kossuth tér kövén sörözve óbégatnak demokráciáért. Óbégatnak, és vétót kiáltanak, mert nem értik, hogy egy törvénytelenül működő intézmény törvényessé tétele miért jó és miért kell. Azt pedig már végképp értelmezni sem tudják, miről szól pontosan a törvényjavaslat, nem tudják elmondani, mi a konkrét bajuk vele. El ugyanis egyikük sem olvasta. Ha pedig netán mégis, az egyetem már kevés volt az értelmezéshez. Az általános iskolában ugyanis ezekről az órákról a vizionált 2006-os emlékek okán éppen lemaradtak.
Vétót emeltek hát a törvényesség ellen, és tüntettek a törvénytelenség mellett. Számukra a zavaros a tuti, a törvények felettiség, azon kívüliség a menő. Amíg nem kapnak egy kardlapot, némi könnygázt, vagy egy kis gumibotot. Néha ideje lenne már érezniük a törődést, ha ennyire nem tetszik, hogy mindent megtehetnek. Csak úgy, mert hát nincs ám itt demokrácia, még egy szeletke sem. Mondjuk, a Tienanmen tér után szerintem még Putyin Oroszországa is demokratikusnak tűnne a számukra.
Magyarország pedig maga lenne a paradicsom. Egy a baj, ők csak mesélve élik meg a történelmet, igazi tüntetést, oszlatást, és anti-demokratikus tüntető-verést még a facebookon se nagyon láttak. Az túlmutat a sör-buli-csajok-kölcsükapénzt fílingen. De hát ők 2006-ot is csak ovisként élték meg, mégis hittel vallják, az volt a demokrácia csúcsa kicsiny hazánkban.
Aztán megtudhattuk, hogy az a demokrácia, ha odavágjuk, hogy „gyűlölöm a jobboldalikat”, majd rém bátran, seggünket védve pár már kellően piás rasztával, visszaszólunk még: „na mi van, nem tetszik?”. Mindezt pusztán egy véleménynyilvánító cikk okán, doktori diplomával a zsebükben, sokadik baloldali törpepárttal a tarsolyukban, egy, a munkáját végző, sokadik újságíróval kötözködve, persze sörrel a kézben. Ja, bocs, az nem divat feléjük. Legyen akkor inkább: a hasitasijukban. Mert az legalább nem kér kódot, de intelligenciát sem. Főleg nem azoknál, akiknél a demokrácia és a szólásszabadság kimerül abban, hogy ŐK kimondhatják, NEKIK joguk van, és csak NÁLUK az igazság. Mindenki más gaz náci, jobboldali, rasszistaantiszemitafasisztakirekesztőholokauszttagadó. Csakmert. Ez a demokrácia, kérem, a baloldalon. Amit szabad Jupiternek (lásd baloldali tüntetőknek), azt nem szabad a Kisökörnek (lásd mindenki más, aki gondolkodni mer, és nem hajlandó kérni, elfogadni a dobozát).
Szóval az élőlánc nemzetközi (és csak töredékében magyar) közönsége - melyet kiegészített ismét pár nyugdíjas és ráérő szülő, csemetéjével az oviból hazafele - szépen hazament a röpke, tüntető kedvű délután után. Voltak szép szónoklatok, kitolta arcát pár bukott, és visszaosonkodni áhító politikai ribanc, pár szó esett a CEU-ról is, de a lényeg a lényeg: Orbán takarodj.
A cél ugyanaz, csak a gyerek neve más, ám valamiféle rejtélyes oknál fogva soha nem az apja nevén hívják azt a nyomorult tüntike-lurkót. Aztán a gyerekek sírtak, mert unták, és mert zajos volt, az agg baloldaliak elfáradtak, a Kossuth térre átvonuló kis tömeg pedig szépen apadozott. A füvön ücsörgőket a hűlő levegő, a rendőrsorfal előtt hisztizőket a rém diktatórikus rendőrség méla közönye, a maradék nézelődőt és fáradtan, torna-felmentés miatt a sétától megfáradt, pihegve piknikezőt pedig a Spar bezárása, ennek okán pedig a sör-utánpótlás fogyta zavarta haza. Vagy máshová. Ahogy azt a nyolcfős lánycsapat távoztában megjegyezte: ők még beülnek valahová egy kis itókára, megpihenni a nagy heppening után. Végül is anyuci, apuci, és a diákhitel megfinanszírozza. Ha éppen nem más a Soros.
Valamikor, az átkosban, április 4-ét a felszabadulás ünnepeként volt kötelező megülni. Tudjátok: a hosszú évtizedekig tartó szovjet megszállást kellett ünnepként – kötelezően – megélni. Ma pedig valamiféle agykavar okán zengett a „ruszkik haza” skandálás a Kossuth téren. Ott, ahol a CEU melletti tüntetés után, annak okán a Parlamentnél bulizott pár elmehunyt. Olyanok, akik demokráciát követelve, közterületen italozva, büntetlenül, az oszlatás gumibotjával és könnygázával soha nem ismerkedve maguk után hagyhattak egy rakat szemetet. De legalább szigorúan kitartottak, amíg be nem zárt a sarki Spar, és azután is még vagy fél órát.
Igaz, a rendőrök nem fogadták el a nekik odakínált kannás bort, és bár vadul mondogatta a nép párszáz képviselője, hogy magyar rendőr velünk van, azért a közel sem titkos, csak éppen civil ruhás rendőröket hisztizve eltávolíttatták, hogy nyugodtan ostromolhassák az egyenruhásokat. Csak mert. Hiányzott nekik a Parlamentről az EU zászló. Aztán Kunhalmi Ági kitűzte, szép, szabályos karlendítés kíséretében, mely azért, valljuk be, legalább annyira nem volt baloldali megnyilvánulású, mint amennyire ő nem illett kiskosztümjével a raszta-yummi-hipszter közeg sörös partijába. El is zavarták, miután zihálva-lihegve lejött beszédet mondani, mondván, ez nem pártrendezvény, kérem. A baloldal szépasszonya pedig sértődötten odébb kullogott.
De sebaj, mert megtudhattuk, hogy az ifjúság élénk emlékekkel bír 2006-ról, amikor épp az oviból az iskola felé ballagva átélték az eseményeket, és ők bizony vallják, Gergényi tökös gyerek volt akkor, Feri (a Gyurcsány, de nekik csak Aferi) jól csinálta. Mert ők emlékeznek. De azért rejtélyes módon, a Kossuth tér kövén sörözve óbégatnak demokráciáért. Óbégatnak, és vétót kiáltanak, mert nem értik, hogy egy törvénytelenül működő intézmény törvényessé tétele miért jó és miért kell. Azt pedig már végképp értelmezni sem tudják, miről szól pontosan a törvényjavaslat, nem tudják elmondani, mi a konkrét bajuk vele. El ugyanis egyikük sem olvasta. Ha pedig netán mégis, az egyetem már kevés volt az értelmezéshez. Az általános iskolában ugyanis ezekről az órákról a vizionált 2006-os emlékek okán éppen lemaradtak.
Vétót emeltek hát a törvényesség ellen, és tüntettek a törvénytelenség mellett. Számukra a zavaros a tuti, a törvények felettiség, azon kívüliség a menő. Amíg nem kapnak egy kardlapot, némi könnygázt, vagy egy kis gumibotot. Néha ideje lenne már érezniük a törődést, ha ennyire nem tetszik, hogy mindent megtehetnek. Csak úgy, mert hát nincs ám itt demokrácia, még egy szeletke sem. Mondjuk, a Tienanmen tér után szerintem még Putyin Oroszországa is demokratikusnak tűnne a számukra.
Magyarország pedig maga lenne a paradicsom. Egy a baj, ők csak mesélve élik meg a történelmet, igazi tüntetést, oszlatást, és anti-demokratikus tüntető-verést még a facebookon se nagyon láttak. Az túlmutat a sör-buli-csajok-kölcsükapénzt fílingen. De hát ők 2006-ot is csak ovisként élték meg, mégis hittel vallják, az volt a demokrácia csúcsa kicsiny hazánkban.
Aztán megtudhattuk, hogy az a demokrácia, ha odavágjuk, hogy „gyűlölöm a jobboldalikat”, majd rém bátran, seggünket védve pár már kellően piás rasztával, visszaszólunk még: „na mi van, nem tetszik?”. Mindezt pusztán egy véleménynyilvánító cikk okán, doktori diplomával a zsebükben, sokadik baloldali törpepárttal a tarsolyukban, egy, a munkáját végző, sokadik újságíróval kötözködve, persze sörrel a kézben. Ja, bocs, az nem divat feléjük. Legyen akkor inkább: a hasitasijukban. Mert az legalább nem kér kódot, de intelligenciát sem. Főleg nem azoknál, akiknél a demokrácia és a szólásszabadság kimerül abban, hogy ŐK kimondhatják, NEKIK joguk van, és csak NÁLUK az igazság. Mindenki más gaz náci, jobboldali, rasszistaantiszemitafasisztakirekesztőholokauszttagadó. Csakmert. Ez a demokrácia, kérem, a baloldalon. Amit szabad Jupiternek (lásd baloldali tüntetőknek), azt nem szabad a Kisökörnek (lásd mindenki más, aki gondolkodni mer, és nem hajlandó kérni, elfogadni a dobozát).
Szóval az élőlánc nemzetközi (és csak töredékében magyar) közönsége - melyet kiegészített ismét pár nyugdíjas és ráérő szülő, csemetéjével az oviból hazafele - szépen hazament a röpke, tüntető kedvű délután után. Voltak szép szónoklatok, kitolta arcát pár bukott, és visszaosonkodni áhító politikai ribanc, pár szó esett a CEU-ról is, de a lényeg a lényeg: Orbán takarodj.
A cél ugyanaz, csak a gyerek neve más, ám valamiféle rejtélyes oknál fogva soha nem az apja nevén hívják azt a nyomorult tüntike-lurkót. Aztán a gyerekek sírtak, mert unták, és mert zajos volt, az agg baloldaliak elfáradtak, a Kossuth térre átvonuló kis tömeg pedig szépen apadozott. A füvön ücsörgőket a hűlő levegő, a rendőrsorfal előtt hisztizőket a rém diktatórikus rendőrség méla közönye, a maradék nézelődőt és fáradtan, torna-felmentés miatt a sétától megfáradt, pihegve piknikezőt pedig a Spar bezárása, ennek okán pedig a sör-utánpótlás fogyta zavarta haza. Vagy máshová. Ahogy azt a nyolcfős lánycsapat távoztában megjegyezte: ők még beülnek valahová egy kis itókára, megpihenni a nagy heppening után. Végül is anyuci, apuci, és a diákhitel megfinanszírozza. Ha éppen nem más a Soros.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése