Hosszú hetek óta nem írtam semmit. Páran reklamáltatok is, de én is csak olyan vagyok, mint a nagy többség. A saját életem, a problémáim, a betegségek, a családi gondok mindig elsőbbséget élveznek.
No meg hát miről írtam volna? Arról, hogy megint robbantottak, gyilkoltak, nőket erőszakoltak a migránsok? A tavasz és a nyár során ez épp olyan mindennapos hír lett, mint az, hogy éppen süt a nap. Szépen lassan beépült az emberek tudatába, és egyre kevésbé érte el az ingerküszöböt. Az első merényleteknél még reszkettünk, ma már éppen csak hogy megborzongunk a romok, törmelékek, véres testek láttán. Már része lett az életünknek és a mindennapjainknak.
És persze ne feledkezzünk el arról, hogy picinyke országunkban mintha egyfajta burokban lettünk volna. Itt nem volt terror, nem volt baj, már nem jöttek tömegével a betolakodók, megszűnt a sáskajárás-szerű áradat a városokban és az utakon.
És az embereknek fel sem tűnt közben, hogy a félelem apránként hozzánk is beszivárgott, ugyanúgy, ahogy szivárogtak és szivárognak át a kerítésen a menekülésre hivatkozó sáskák. Rablások, nők elleni támadások a hírekben, félelem a városok utcáin, de mindig csak röpke pillanatig, a hírek hatásának erejéig.
Nem rakjuk össze soha a képet, mert nem is kell talán. Jó így. Jó így, hogy vitatkozhatunk, érveket ütköztethetünk és eszméket cserélhetünk. Akár a migránsokról is. Nem kell egyetértenünk, és nem kell józan ésszel és logikával élnünk. Ettől szép a világ, hogy semmi sem kötelező.
Egy kedves barátom szavaival élve: zajlik a mentális szex. Már csak a körúti robbantás hiányzott az orgazmushoz. A sok elmeroggyant pedig belepörgette magát a csodás összeesküvés-elméletekbe, és vérre menő szócsata folyik két fiatal véres teste felett. Egymás basztatása, szigorúan arctalanul és online, csak hogy a mentális szex is rohadtul trendi legyen. Csesztető és számonkérő szavak, amikbe még véletlenül sem sípolhat bele a szívmonitor és a lélegeztető gép hangja.
Mert mindennél fontosabb a kis rendőrlány magánélete, fontosabb tuti forrásból tudni, hogy a nagy bumm a szerelemről szól. És persze mindenki tudja, és biztos benne, hogy Orbán volt a megrendelő, ő utasította a robbantót, csak hogy tuti legyen a hétvégi népszavazás. Hiszen a kétfarkú kutyák is kétfele játszanak, mert a kutya se kérdi tőlük, miből futotta a plakátkampányra....
Aztán vannak, akik már egyenesen a házi őrizetben levő Budaházyt vízionálják a körútra, mert hát a Magyarok Nyilai! Közben pedig ő egymaga több csüccsenőst kapott, mint a röszkei tizenegyek. Hiszen ők csak úttiszítás okán dobálták a köveket, melyek véletlenül, a szél fújása miatt estek a rendőrökre. Azért az ám kicsit sem terror, ugye?
Oh, aztán lehet, hogy idegen hatalmak, titkosszolgálatok mocskos keze és ármánykodása játszik közre, mert egy csillag mind felett, sok csillag az egész felett. Ők tehetnek arról, hogy ez a két fiatal áldozattá vált.
És vannak, akik örömködnek, hogy végre megkapták a rendőrök a revansot 2006-ért. Visszapofon a gumibotért, könnygázért, kardlapozásért. Röpke tíz év után, így az évforduló kapcsán. Mert hát nem mindegy a szám, rohadt fontosak a dátumok. Az általam oly nagyon gyűlölt dátumok, amelyekbe kétségbeeseten kapaszkodunk.Csak éppen azt felejtik el, a két véres rendőr akkor még boldog kamaszként az iskolai kudarcokat, első szerelmei csalódásokat és apuka aktuális letolását heverte ki. Nem a rendőrattakkal és a politikával foglalkozott.
Néhány elvetemült Gyurcsányt látja a támadó mögött, mintegy észosztó árnyékként. Mert kicsit sem kontraproduktív egyetlen elmélet sem, hát ez miért is lenne az, ugye? Vagy a rohadt Fradi és Újpest ultrák, mert nekik pont erre volt idejük és kedvük a döntetlen derby utáni sörgőzös állapotban...
.
Na és ott az alvilág. Biztosra veszik a jól értesültek, hogy a két kis őrmester legalább Kalmár módjára tudott belenyúlni a maffia ügyleteibe, minimum akkora lét húzott, mint a hőn utált szépfiú. Mert ez, ugye, teljesen életszerű. És mert kicsit sem másként zajlik az alvilág élete....
Elméletek itt és ott, tele velük a világháló. Én pedig nem tudom, kinek higgyek, és hogyan mondjam el, ami érzek, sejtek, vagy sejteni vélek.
Csak azt tudom, hogy ma kettő, holnap négy, és egyre több. Mert forr a világ bús tengere, ó, magyar. És nem csak forr, de izzik Európa tengere, a habok pedig elérik az ország határait.
Robbantók, gyilkosok, erőszaktevők pedig mindig voltak és lesznek is. Csak az indok, az ok, a cél nem mellékes. Én pedig még ma is keresem a választ....
(2016.09.28.)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése