(by Petőfi, mielőtt letiltattok)
Ma odajött hozzám az Alkotmány utcában egy külföldi leányzó. Én éppen a
Nagy Balos Összeborulás (Élet) Menetét vártam. Ő pedig az iránt
érdeklődött, mire vár a sok ember az út szélén és az úttesten
szédelegve. Próbáltam vele megértetni március 15-e lényegét, és úgy
tűnt, sikerült is, ám ekkor beállt a káosz az agyában. Ha ünnep van,
megemlékezés és miegymás, akkor kik tüntetnek és miért. A gondok itt
kezdődtek. Elmeséltem, hogy jövőre választások lesznek, de jó magyar
hagyomány, hogy piros betűs ünnepeken a pártok külön-külön tartott kis
heppeningjein csodás kampánybeszédeket mondanak sorra, és szidják az
aktuális kormányt. Igazából mindegy, ki van hatalmon, az ellenzék úgyis
mindig szid. Csodálkozva kérdezett vissza, hogy ez most komoly? A
kormány benn, az épületben - és a Parlamentre mutatott - éppen
kitüntetéseket ad át, és közben itt, szemben (mutatott az Alkotmány utca
aszfaltjára) az ellenzék összeborulva tüntet? És mindezt egy ünnepen,
amikor nagyjainkra, mártírjainkra kellene/illene emlékezni? Nem értette.
Hiába, no, magyar sajátosság ez is.
Ahogy az is, hogy a KARDos menyecske partiján, a Kossuth téren tuti jó buli kerekedett, röpke egy órácskára, amíg verseltek és énekeltek. Addig jött fejkendős, raszta-fekete, kínai és japán, ment a vad szelfi-parti és a forródrótos facebook bejelentkezés. Aztán coming-outoltak, és kiderült, párttá alakulnak. Kard ki kard, ők Válasz-t várnak, és Válasz néven párttá alakulnak, mert minden gaz problémára egy újabb törpepárt a tökéletes megoldás. Hiszen oszd meg és uralkodj, Fogyott is az érdeklődő jónép rendesen.
Aztán persze jól összeálltak, mind az összes pártocska, szervezetecske, dékástól együtt a ligeteseken át a prájd büszke népéig, persze válasszal együtt, hogy mind a húsz, izé, háromezren együtt skandálják majd bukott Majtényivel, hogy "Éljen Tolsztoj, vesszen Putyin": Csak úgy, március 15-e, Petőfi, Kossuth és miegymás kapcsán. Értitek, nem? Bár a skandálás nehezen ment, mert Tolsztojt értelmezni a tömegből kevesen tudták, páran az egykor volt KGB megtért tisztjét vélték benne felfedezni, de sebaj. A lényeg, hogy a pályáját tengerjogászként (jó sok magyar tenger van ám) kezdő ex-államfőjelölt kampánybeszédét a Parlament után a hatalmas tömegnek is elmondhatta. Arra mondjuk kíváncsi lennék, a szpíker hölgy milyen anyagot tolt, hogy rögtön ötszörös méretűre, és az állami rendezvény résztvevőinél is nagyobb létszámúra becsülte a teherautó előtt tolongó nyugdíjas menetet, de gyanítom, sose tudom meg.
Azt viszont tudom, hogy a sok identitászavaros (jobbtól balig és baltól jobbig mindegyszálig), nemzeti ünnepeinket kritikán aluli kampányeseménnyé silányító bagázsnál ezerszer többre becsülöm még azt a bloggert is, aki bár kissé zavaros írásban megfogalmazva, de kinyilatkoztatta, ő bizony e napon inkább egy sört iszik a Ferencz József sörözőben (ami amúgy tök jó hely, a Gundel palacsintájuk isteni), merthogy ő royalista és monarchista, és Isten verje holtukban is 1848-49 hőseit. Mert ő legalább egyenes. Nem kertel, nem köntörfalaz, vállalja és nem váltogatja véleményét. Az, hogy egyetértünk vele, vagy sem, más kérdés.
Mert hányok attól, hogy Petőfi lába nyomán járva a nevét nem hallottam ma sehol. Mert hányok attól, hogy színpadra állva Petőfi versét okos mobilról felolvasva kell hallanom, magukat közszereplőnek valló egyedektől. Mert hányok attól, hogy évről évre, minden elcseszett politikai ribanc (férfi és női kivitelben is) párhuzamot keres negyvennyolc és az éppen aktuális év között. Mert hányok attól, hogy mindent megtesznek, csak tisztességgel és méltósággal megemlékezni NE kelljen. Abban nincs pénz ugyanis. Tisztességre és megemlékezésre nem, csak sípra, dobra, no meg nádi hegedűre tol zsebpénzt a soros, és dob kisdobozba, befőttesüvegbe az éhező nyugger. Mert hányok attól, hogy Petőfi forog a sírjában, akárhol legyen is, amikor követeléseiket magukénak vallva jobb és bal egymásnak esik.
Mert hányok attól, hogy ebben az országban már egy tisztességes ünnep sem eshet meg.
A nap egyetlen értelmes, értékes és stílusos megemlékezője egy vendéglős volt. A neten leltem reklámképére. A többi mind feledhető és feledésre ítélt, nagyon gyenge politika ribanc. Él még hát egy egy kevéske, pislákoló remény. Akkor is, ha egy, csak egy legény van talpon e vidéken. Csak hogy Petőfiről, vagy Petőfitől még én se ejtsek szót....Mert hát negyvennyolc hőse, mártírja egy emléknapon szót sem érdemel.
Így hát üzenem jobb és bal megmondóembereinek, politikai kampánybeszédek tartóinak egyaránt: "Foglalod ám a kurvanyádat, de nem ám a mi hazánkat!" És a dékávezír után szabadon: ha ez nem tetszik, el lehet innen menni.
Ahogy az is, hogy a KARDos menyecske partiján, a Kossuth téren tuti jó buli kerekedett, röpke egy órácskára, amíg verseltek és énekeltek. Addig jött fejkendős, raszta-fekete, kínai és japán, ment a vad szelfi-parti és a forródrótos facebook bejelentkezés. Aztán coming-outoltak, és kiderült, párttá alakulnak. Kard ki kard, ők Válasz-t várnak, és Válasz néven párttá alakulnak, mert minden gaz problémára egy újabb törpepárt a tökéletes megoldás. Hiszen oszd meg és uralkodj, Fogyott is az érdeklődő jónép rendesen.
Aztán persze jól összeálltak, mind az összes pártocska, szervezetecske, dékástól együtt a ligeteseken át a prájd büszke népéig, persze válasszal együtt, hogy mind a húsz, izé, háromezren együtt skandálják majd bukott Majtényivel, hogy "Éljen Tolsztoj, vesszen Putyin": Csak úgy, március 15-e, Petőfi, Kossuth és miegymás kapcsán. Értitek, nem? Bár a skandálás nehezen ment, mert Tolsztojt értelmezni a tömegből kevesen tudták, páran az egykor volt KGB megtért tisztjét vélték benne felfedezni, de sebaj. A lényeg, hogy a pályáját tengerjogászként (jó sok magyar tenger van ám) kezdő ex-államfőjelölt kampánybeszédét a Parlament után a hatalmas tömegnek is elmondhatta. Arra mondjuk kíváncsi lennék, a szpíker hölgy milyen anyagot tolt, hogy rögtön ötszörös méretűre, és az állami rendezvény résztvevőinél is nagyobb létszámúra becsülte a teherautó előtt tolongó nyugdíjas menetet, de gyanítom, sose tudom meg.
Azt viszont tudom, hogy a sok identitászavaros (jobbtól balig és baltól jobbig mindegyszálig), nemzeti ünnepeinket kritikán aluli kampányeseménnyé silányító bagázsnál ezerszer többre becsülöm még azt a bloggert is, aki bár kissé zavaros írásban megfogalmazva, de kinyilatkoztatta, ő bizony e napon inkább egy sört iszik a Ferencz József sörözőben (ami amúgy tök jó hely, a Gundel palacsintájuk isteni), merthogy ő royalista és monarchista, és Isten verje holtukban is 1848-49 hőseit. Mert ő legalább egyenes. Nem kertel, nem köntörfalaz, vállalja és nem váltogatja véleményét. Az, hogy egyetértünk vele, vagy sem, más kérdés.
Mert hányok attól, hogy Petőfi lába nyomán járva a nevét nem hallottam ma sehol. Mert hányok attól, hogy színpadra állva Petőfi versét okos mobilról felolvasva kell hallanom, magukat közszereplőnek valló egyedektől. Mert hányok attól, hogy évről évre, minden elcseszett politikai ribanc (férfi és női kivitelben is) párhuzamot keres negyvennyolc és az éppen aktuális év között. Mert hányok attól, hogy mindent megtesznek, csak tisztességgel és méltósággal megemlékezni NE kelljen. Abban nincs pénz ugyanis. Tisztességre és megemlékezésre nem, csak sípra, dobra, no meg nádi hegedűre tol zsebpénzt a soros, és dob kisdobozba, befőttesüvegbe az éhező nyugger. Mert hányok attól, hogy Petőfi forog a sírjában, akárhol legyen is, amikor követeléseiket magukénak vallva jobb és bal egymásnak esik.
Mert hányok attól, hogy ebben az országban már egy tisztességes ünnep sem eshet meg.
A nap egyetlen értelmes, értékes és stílusos megemlékezője egy vendéglős volt. A neten leltem reklámképére. A többi mind feledhető és feledésre ítélt, nagyon gyenge politika ribanc. Él még hát egy egy kevéske, pislákoló remény. Akkor is, ha egy, csak egy legény van talpon e vidéken. Csak hogy Petőfiről, vagy Petőfitől még én se ejtsek szót....Mert hát negyvennyolc hőse, mártírja egy emléknapon szót sem érdemel.
Így hát üzenem jobb és bal megmondóembereinek, politikai kampánybeszédek tartóinak egyaránt: "Foglalod ám a kurvanyádat, de nem ám a mi hazánkat!" És a dékávezír után szabadon: ha ez nem tetszik, el lehet innen menni.
(2017.03.15.)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése