Ugrás a fő tartalomra

NEM KÉREM A DOBOZOM


Valahol azt mondta, írta valaki "részesei vagyunk a nemzeti oldalnak nevezett szemétdombnak". Tényleg? Én nem hiszem. Nincs olyan, hogy nemzeti oldal. Lehet, valaha volt. Már rég nincs, csak sokan nem látják. Abba kellene hagyni az elmebeteg dobozolást, üzenném ezt sokaknak, ha olvasnák. Hányás az egész. Köszönöm, nem kérek belőle, én nem akarok ehhez a "nemzeti oldal"-nak nevezett csürhéhez tartozni. A másikhoz sem. A harmadikhoz sem. Se jobbra, se balra. Mert ez egyik sem az, ami. Csak kívülről úgy látszik, mint a régi székely viccben. Nincs itt jobb és nincs bal, csak egymással marakodó kicsi csürhécskék. Mindenki játssza benne a maga szerepét, és igyekszik megfelelni a dobozkáján szereplő feliratnak.
A demokrata a legnagyobb rasszista és a nácinak nevezett nagynemzeti a legjobban bégető birka. Ölik egymást, de nem egymás ellen, hanem mellett. Jobb a jobbot, mert jobbabb, szélsőbb, ultrább. Bal a balt, mert nem elég bal, mert nem elég komcsi, mert nem elég demokrata. Utál itt már mindenki mindenkit, és csak készülnek a dobozok. Szépek, szögletesek, mert az ív, a hajlat már megzavar. Ha nincs sztereotípia, nincs rend a lélekben. És hát rend a lelke mindennek.
Jobb és bal? Ez is, az is szemétdomb. A kettő pedig lassan összeér.... Illetve már sok ponton összeért, a kör mindig bezárul, akármerre indulsz. Ha indulsz, odajutsz. Ideológia nélküli, elvtelen emberek erre képesek. Mennek és odaérnek. Csak kell a név, az elnevezés az embereknek. Kell a címke a dobozon. El kell nevezni, be kell dobozolni magukat valahogyan. Aztán persze a doboz falai puhák, sőt, sokszor átlátszóak…

Köszönöm tisztelettel, nem kérem a dobozom. Én én vagyok. Se jobb, se bal, se náci, se demokrata. Vagyok, aki lenni akarok. Egy iciripiciri pontocska, akit sose fogsz ismerni. Épp ezért sok a dobozom, és tudom, mindenki mást lát a feliraton. Én pedig? Meredeken leszarom!

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Pride, patrióták, pisilő kisfiú

Valamikor nagyon szerettem Brüsszelt. Kedves, kicsi főváros, a Benelux államok egyik gyöngyszeme, a németalföldi kereskedővárosok egyik legszebbje. Ma pedig a városalapító Goorik, és a Brüsszelt fővárossá kinevező Jó Fülöp forognak a sírjukban. Ma már ez a szépséges város, a klasszicizáló, de gótikus és barokk elemeket is felvonultató csodáival megint méltó lett nevének eredetéhez. Település a mocsárban.  Igen, Brüsszel neve eredetileg, a frank nyelvjárásban Bruocsella volt, ezt változtatták később Broeklanden aan de Zenne-re, melynek jelentése nem más, mint település a mocsárban. Ebbe a mocsárba süllyedt vissza mára Brüsszel, az Európai Unió és a NATO fővárosa. A kontrasztok fővárosa. A kontraszt jó és kell, ám van, amikor már túl sok, amikor már zavaró a szemnek és az agynak. Ezt éltük most Brüsszelben… Most hétvégén európai patrióták tüntettek az unió fővárosában. A nyolc ország polgárai, bár kis létszámban, de annál elkötelezettebben álltak ki el...

A MIGRÁCIÓ IGAZI ARCA

Temérdek kérdés, kétely, kétség. Egy új helyzet, amivel most Magyarország szembesül. Péter – nevezzük így – korábban a BÁH-nál dolgozott. Napjait bevándorlók, letelepülők és menekültek között töltötte, még akkor, amikor egy ügyintéző ráért beszélgetni velük, amikor még volt esély és erő az egyéni sorsokkal foglalkozni. Szabadidejében imád olvasni, a földrajz, a történelem, a vallástörténet és a jog komolyan érdekli. Ezek miatt is átfogóan ismeri, összefüggéseiben látja a jelenlegi helyzetet. Nem akartam többet, mint beszélgetni vele. Beszélgetni a hazánkat elárasztó menekültekről, történeteket osztani meg egymással, és megkérdezni mindent, ami ma, Magyarországon a hétköznapi emberek számára érthetetlen és zavaró. Péter pedig mesélt, ám ez a mese keserű jövőt mutat.  -           Annyi féle fogalom kering! Tegyük tisztába, mi a különbség bevándorló, menekült, migráns között…. -        ...

Miért történelmietlen Horthyt fasisztázni?

Valljuk be, van annak valami bája, amikor a tornából felmentettek társasága mellé csatlakoznak a történelemből felmentettek, és egy gigamega utcai demonstráció keretében akarják megmagyarázni saját bénaságukat és tudatlanságukat. Legalább ennyire értelmezhetetlen számomra a jelenlegi magyar köznyelv, mely előszeretettel köpködi fel magából – mint egy irritáló slejmet a torkából – a fasiszta, náci jelzőket csak úgy, spontán, minden neki nem tetsző, vagy az övével ellenkező véleményt megfogalmazó számára. És éppen ezért ennyire bájos az a naivitás és/vagy ostobaság, hogy a Horthy Miklós kormányzó emlékére meghirdetett esemény ellen antifasiszták tiltakoznak. Most abba ne menjünk bele, hogy kicsiny országunkban már mindennek van egy „anti”-ja, sőt, még az „anti”-nak is. Vegyük tudomásul, hogy mostanság divat „anti”-nak lenni, bármi ellen és kész. Horthy Miklós Horthyt fasisztázni, és ellene antifasisztáskodni azonban már több mint röhejes. De h...