Ugrás a fő tartalomra

AIRMAX ÉS ADIDAS - MÉG HA ÜRES IS A HAS

Jönnek a posztok: cipő kell, ruha kell a menekülteknek. Kevés az adomány, nem jó a méret, nem kell a szín, hozzatok még, mert semmi nem elég. Sok az elesett, a nyomorult, az éhes, és sajnálom én is az afgán kisgyereket.
Múltkor állok a Keletinél, nézem az éhes, szédelgő tömeget. Még tán egy könnycseppet is elmorzsolnék, nőből vagyok, megérint az elesettség.
Dinnye érkezik, ugrik a lépcsőn pihenő fiú és ugrok én is a láttán. Lábán vadonatúj AirMax, pont, amilyet sok gyerek akar. De nekem nincs rá negyvenezrem. Replikára se futja a fele a szabadkai piacon. Neki van, de éhes. Neki még jutott az adományból, ám az már fogyóban.
Hát mondjátok, segítők, miért nem jöttök le velem az ártérbe? Gyűjtsétek össze ott a sok szétdobált, korántsem ócska, és kissé sem elhordott, pusztán poros és piszkos ruhát. Mossátok ki, fertőtlenítsétek és adjátok vissza nekik. Lehet, nem az kapja, aki elszórta, de ha rászorul, hát kit érdekel? Van ott is Nike és Adidas, temérdek márkás és szép póló, nadrág, takarók és hálózsákok rogyásig. Gyűjtsétek, mossátok, és máris több marad ételre és vízre, gyógyszerre és kenőcsre.
Ha gyűjtitek, csak jót tesztek mindenkivel. Nem a kitudjakik szedik össze és adják el mocskosan, rühösen a piacon, hanem valóban rászorulók kapják, akik nagy része épp ott, az ártérben szabadult meg a feleslegtől. Beérve az unióba, az álmok földjére már nem kell semmi. Mosdatlan testen a ruhacsere a higiénia netovábbja.
Újrahasznosítás, mondják a zöldek, hát éljetek környezettudatosan! Hívjatok, segítek!
De ha AirMaxet találtok, ha nem baj, azért inkább mégsem kérem. A gyerekeink sem szeretnék, kimosva és fertőtlenítve sem. Végül is....van, aki jobban rászorul a hosszú, Szeged-Pest útvonal után.
Ha önkéntes büfiztetőket is kerestek majd; nekem inkább ne szóljatok.


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

HURRÁ, ÉN VAGYOK ZSÁNDÁRK

Több mázsa ruha, hátizsákok, hálózsákok, cipők és bakancsok. Epilátor, fésű és terhességi teszt. Persze pozitív. Ezt rejti az ártér Szeged mellett. Hosszú a gát, a város szívétől a határig ér, és azon is túl, le a tengerig. De engem csak ez a kis szakasz érdekel, az, amely a város mellett húzódik, az országhatárig. A miénk. Az ártér, ahol az erdőben most nem a tündér, hanem a szemét az úr. Három tündér mégis megpróbált rendet tenni. Ideiglenes táborok, tábortűz nyomai, és szemét, szar, mocsok mindenütt. A XXI. század Magyarországának valósága, a pesti és budai jövő látképe. Egy más kultúra jövőképe. Három asszony, aki segíteni akar. Három tündér, aki rendet akar, és tenni akar. Nem szájkarate a facebook előtt, valós tett és rend, mert ez a lelke mindennek. És hát a fíling: segítsük a menekülteket. Ad itt a fél ország már, ki enni, ki inni, más ruhát, játékot, cipőt. Hegyekben áll az adomány a segítőknél, válogat, csomagol boldog – boldogtalan. Politikus és háziasszony

BOLTOS JÓZSI MEGTÉRÉSE

(egy ismerős mesélte, valós történet alapján) Volt egyszer, hol nem volt, volt egyszer a srác. Na jó, inkább már férfiember, amolyan középkorú, stabil egzisztenciával, kicsinyke bolttal, sok vevővel, igazán jó hobbival. Szerette őt mindenki, vidám, jó kedélyű ember volt, akinél a vevők nem csak a vásárlás rövidebb – hosszabb idejére ragadtak le. Én is mindig kedveltem, különösen, mert amolyan igazi, tökös, jobboldali radikális pasinak ismertem meg. A boltjában is vállalta ezirányú kötődését, igaz, zsidózni csak pajeszos - kaftános vevők híján kezdett neki. Mert hát az üzlet, az üzlet. Ám az élet mindig tartogat meglepetéseket és eget – földet rengető változásokat. Ilyen volt a migránsáradat. Barátunk, aki korábban cigányt, négert vadul hajított ki boltjából, elkötelezett migráns - simogató lett. Járt ki a pályaudvarokra, terekre, szállított adományt, vásárolt és vitt mindent, amit csak jónak gondolt. Ment éjjel és nappal, mint zsidóban a fájdalom. Én is ritkán
ANTIDEMOKRATIKUS AGYKATYVASZ…. …avagy ruszkik haza, csak úgy, a CEU okán Itten, kérem, nincsen demokrácia. Mondjuk éjjel sikítva ébredtem álmomból, mert azt álmodtam, hogy a tüntető balliberális csürhe átvette a hatalmat, és Gizi néni jól bevált ernyőjével veri fejen a népet, most éppen a pedagógus hiszti után, a CEU okán. Bár Gizi néni nem tudja, hogy mi az a CEU, de tegnap jó buli volt a dékás haverokkal kimenni tüntetni. Sütött a nap, itt a tavasz, az orvos szerint pedig jót tesz egy kis séta. Zárva volt ugyanis az esztéká, és a piacolás sem lehetett alternatíva, hát legyen egy kis virágvasárnapi vidám vasárnap. Ment tehát, és hívta magával szomszéd Zsuzsit, akinek a férje épp pecázni volt a haverokkal. Kitolta hát Zsuzsi a babakocsit, benne Kisbencével, majd rászólt mobilon apára, menjen már ő is, jó a buli. Amolyan prájdos a hangulat. Szól a zene a teherautón, néha skandálnak valami zorbánellenest, és az most nagyon trendi. Nagyobb buli, mint vasárnap soppingo