Jönnek a posztok: cipő
kell, ruha kell a menekülteknek. Kevés az adomány, nem jó a méret, nem
kell a szín, hozzatok még, mert semmi nem elég. Sok az elesett, a
nyomorult, az éhes, és sajnálom én is az afgán kisgyereket.
Múltkor állok a Keletinél, nézem az éhes, szédelgő tömeget. Még tán egy könnycseppet is elmorzsolnék, nőből vagyok, megérint az elesettség.
Dinnye érkezik, ugrik a lépcsőn pihenő fiú és ugrok én is a láttán. Lábán vadonatúj AirMax, pont, amilyet sok gyerek akar. De nekem nincs rá negyvenezrem. Replikára se futja a fele a szabadkai piacon. Neki van, de éhes. Neki még jutott az adományból, ám az már fogyóban.
Hát mondjátok, segítők, miért nem jöttök le velem az ártérbe? Gyűjtsétek össze ott a sok szétdobált, korántsem ócska, és kissé sem elhordott, pusztán poros és piszkos ruhát. Mossátok ki, fertőtlenítsétek és adjátok vissza nekik. Lehet, nem az kapja, aki elszórta, de ha rászorul, hát kit érdekel? Van ott is Nike és Adidas, temérdek márkás és szép póló, nadrág, takarók és hálózsákok rogyásig. Gyűjtsétek, mossátok, és máris több marad ételre és vízre, gyógyszerre és kenőcsre.
Ha gyűjtitek, csak jót tesztek mindenkivel. Nem a kitudjakik szedik össze és adják el mocskosan, rühösen a piacon, hanem valóban rászorulók kapják, akik nagy része épp ott, az ártérben szabadult meg a feleslegtől. Beérve az unióba, az álmok földjére már nem kell semmi. Mosdatlan testen a ruhacsere a higiénia netovábbja.
Újrahasznosítás, mondják a zöldek, hát éljetek környezettudatosan! Hívjatok, segítek!
De ha AirMaxet találtok, ha nem baj, azért inkább mégsem kérem. A gyerekeink sem szeretnék, kimosva és fertőtlenítve sem. Végül is....van, aki jobban rászorul a hosszú, Szeged-Pest útvonal után.
Ha önkéntes büfiztetőket is kerestek majd; nekem inkább ne szóljatok.
Múltkor állok a Keletinél, nézem az éhes, szédelgő tömeget. Még tán egy könnycseppet is elmorzsolnék, nőből vagyok, megérint az elesettség.
Dinnye érkezik, ugrik a lépcsőn pihenő fiú és ugrok én is a láttán. Lábán vadonatúj AirMax, pont, amilyet sok gyerek akar. De nekem nincs rá negyvenezrem. Replikára se futja a fele a szabadkai piacon. Neki van, de éhes. Neki még jutott az adományból, ám az már fogyóban.
Hát mondjátok, segítők, miért nem jöttök le velem az ártérbe? Gyűjtsétek össze ott a sok szétdobált, korántsem ócska, és kissé sem elhordott, pusztán poros és piszkos ruhát. Mossátok ki, fertőtlenítsétek és adjátok vissza nekik. Lehet, nem az kapja, aki elszórta, de ha rászorul, hát kit érdekel? Van ott is Nike és Adidas, temérdek márkás és szép póló, nadrág, takarók és hálózsákok rogyásig. Gyűjtsétek, mossátok, és máris több marad ételre és vízre, gyógyszerre és kenőcsre.
Ha gyűjtitek, csak jót tesztek mindenkivel. Nem a kitudjakik szedik össze és adják el mocskosan, rühösen a piacon, hanem valóban rászorulók kapják, akik nagy része épp ott, az ártérben szabadult meg a feleslegtől. Beérve az unióba, az álmok földjére már nem kell semmi. Mosdatlan testen a ruhacsere a higiénia netovábbja.
Újrahasznosítás, mondják a zöldek, hát éljetek környezettudatosan! Hívjatok, segítek!
De ha AirMaxet találtok, ha nem baj, azért inkább mégsem kérem. A gyerekeink sem szeretnék, kimosva és fertőtlenítve sem. Végül is....van, aki jobban rászorul a hosszú, Szeged-Pest útvonal után.
Ha önkéntes büfiztetőket is kerestek majd; nekem inkább ne szóljatok.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése