Agyf@szom

(egy ismerős mesélte, valós történet alapján) Volt egyszer, hol nem volt, volt egyszer a srác. Na jó, inkább már férfiember, amolyan középkorú, stabil egzisztenciával, kicsinyke bolttal, sok vevővel, igazán jó hobbival. Szerette őt mindenki, vidám, jó kedélyű ember volt, akinél a vevők nem csak a vásárlás rövidebb – hosszabb idejére ragadtak le. Én is mindig kedveltem, különösen, mert amolyan igazi, tökös, jobboldali radikális pasinak ismertem meg. A boltjában is vállalta ezirányú kötődését, igaz, zsidózni csak pajeszos - kaftános vevők híján kezdett neki. Mert hát az üzlet, az üzlet. Ám az élet mindig tartogat meglepetéseket és eget – földet rengető változásokat. Ilyen volt a migránsáradat. Barátunk, aki korábban cigányt, négert vadul hajított ki boltjából, elkötelezett migráns - simogató lett. Járt ki a pályaudvarokra, terekre, szállított adományt, vásárolt és vitt mindent, amit csak jónak gondolt. Ment éjjel és nappal, mint zsidóban a fájdalom. Én is ritkán ...

Precedens értékű is lehet, ha valaki feljelentést tenne amiatt, hogy a budapesti migránsinvázió félelemkeltő volt, s emiatt jogsérelem érte. A Nemzeti Jogvédő Szolgálatot (NJSZ) még nem kereste meg senki ennek kapcsán - tudta meg a Hunhír.info Gaudi-Nagy Tamástól, az NJSZ ügyvezetőjétől. A nemzeti jogvédők Budapesten értékelték jogvédő munkájukat. Célpontban a 2006-os rendőrterror és a bevándorlás. Az 1956-os forradalom leverésének gyásznapján a Nemzeti Jogvédő Szolgálat összefoglalta a 2006-os rendőrterrorral kapcsolatos jogvédő munkáját, különös tekintettel a botrányos Gergényi-ítéletre. Tájékoztattak a bevándorlási válsághelyzettel adódott tevékenységükről is. Novozánszky Ilona, Zétényi Zsolt, Gaudi-Nagy Tamás és Grespik László budapesti tájékoztatójukon elemezték továbbá a határon túli magyarok érdeksérelmeivel kapcsolatos ügyeket. Ügyvédi bőbeszédűségüket meghazudtolóan tömören és célratörően fogalmazták meg a lényeget. A 2006-os események óta eltelt kil...

Régi népszokás, hogy halottak napja előtt étellel kínálják a gyermekeket és a szegényeket, hogy ők, a maguk tiszta és bűntelen lelkével imádkozzanak elhunytaink lelki üdvéért. Ezt a hagyományt próbálták feleleveníteni az Éhezők Viadala rendezvénnyel. Bár Lang Alex főszervező igyekezett ütős elnevezést találni, a népszerű film címe némileg zavaró volt sokak számára. A filmben ugyanis vérre menő, halálig tartó küzdelem ment a győzelemért. Tegnap azonban a hajléktalanoknak, szegényeknek és rászorulóknak nem kellett küzdeniük, az értük küzdő főzőcskézőknek is csak a hagymadarabolással és a fakanállal kellett megvívniuk. Fotók: Varga Moncsi - Hunhír.info Reggel tízkor indult a nagy főzőverseny, melyen identitástól, politikai- és világnézettől függetlenül bárki részt vehetett, aki szívügyének érezte rászoruló embertársai megsegítését. Főzött hát – ha nem is egymás mellett, sőt, inkább jó távol – liberális és nemzeti érzelmű. Ez utóbbiak által felállított jurtát – szigo...

Szeretjük a liberális médiát, főleg azokat, amiket sorosgyuri támogat. Ők meg minket szeretnek, annyira, hogy kicsinyke apródjaik rendületlenül a tiltáson fáradoznak. Mert hát náluk még az ég sem lehet kék, ha nem azt mondják. Sőt, a feketét is fehérnek kell látnunk, felsőbb utasításra. Aki pedig nem áll be a sorba, az dögöljön meg, tűnjön el. Mert hát nagy játékos az öreg, és nagy a média hatalma. A számokat csak a privát bizniszben szereti, inkább a képekkel játszik. Volt egy média, amelyik - csak úgy, ujjgyakorlatként - megnézte a 444.hu vagy hatszáz fotóját. És láss csodát: 57 százalékon nő vagy gyermek, de 47 százalékon csakis kiskorú gyermek látható. Mit üzen ez? Azt, hogy Európába szegény, elesett, szerencsétlen családok érkeznek. Gyerekek síró arca, maszatos keze, anyák kétségbeesettsége látható. Már ha épp nem mutatnak videót arról, felvétel előtt hogyan öntik nyakon a gyereket vízzel. Mert ilyen is akadt... Ezzel szemben a mélyen elhallgatott tények a kö...

Ezt írta egy ismerős a facebookon, szlovén útja során: "talaltam a taborban egy 3 napos szir babat meg egy 7 napost es minden rendben:)" Nos, a véleményemet meg merészeltem fogalmazni, amit persze azonnal törölt. Azóta sem tudom, liberális barátai vajon milyen alpári sértéseket vághattak a fejemhez apró szösszenetem alatt. Leírtam, hogy mindez nagyszerű, szeretem a gyerekeket, de van egy apró hiba. Ha olyan nagy a baj a hazájában, ha bombáznak, háború van, éhezik, menekülnie kell, akkor miért a szaporodáson jár a feje? Miért gyárt és szül még egy éhező szájat a sok másik mellé a bajban? Mert kétség ne legyen, náluk nem a szingli-lét és az egy-gyermekes családmodell a divat. Sőt, azt is megkockáztattam, hogy ennél még az állatok is okosabbak, mert éhínség, vízhiány, veszély esetén még véletlenül sem párzanak el. Okos állatéknál nem kell még egy éhes száj a falkába.  Azt már persze leírni sem mertem hogy a Bundesmutti kínálta segélyek mellett f...

Felkerült az internetre egy drónfelvétel: áradnak a migránsok Európába. Zajlik a médiában a számháború. Mikor, hol, hányan szivárognak éppen be. Halljuk a híreket, hogy itt vagy ott éppen balhéznak, áttörnek, követelnek, lázadnak és kinyilatkoztatnak. Mi pedig szépen hátradőlünk, mert hozzánk már a kerítés miatt – hisszük - nem jönnek. Röhög a sok magyar a markába, szereti épp a sokat szidott kerítést. Elpihen és borzong a híreken, otthona kényelmes nyugalmában szívva magába egy kis adrenalint. Pedig ez csak kívülről látszik így… Ismeritek a klasszikus székely viccet? Azt, amikor az öreg, de módos gazda elveszi a takaros ifjú menyecskét? Alszanak éjjel, ám az asszonyka szerelmese kedvet kap egy kis hancúrra. Csalogatja hát ki az öreget az ágyból, mondogatja neki, hogy hát éppen ápolgatják ám a feleségét. Mindig megnézi az öreg, de az asszony bizony ott alszik mellette. A végére megunja, kimegy a verandára, felderíteni, ki a kiabáló. Benéz az ablakon, és lá...

Nincsenek már pesti srácok. Vagy ha vannak, hát nagyon elbújtak valahová. Nincsenek már, csak maroknyian, akik kiállnának, és küzdenének. Olyanok, akik feladnák a kényelmes, kispolgári létet, a plázák világát, a tévé és az internet adta fotelforradalmár életet. Maroknyian, akik valóban harcosok lehetnének. Maroknyian, akik nem csak egy megemlékezésen vagy tüntetésen öklüket rázzák, vagy a szokott rigmusokat skandálják. Nincsenek már pesti srácok. Öregszik itt minden, öregszik mindenhogyan. A Jobbik IT zászlaja alatt egykori ifjak állnak, ősz hajjal és gondoktól ráncos arccal, míg a fiatalok a szemközti kocsmában isznak. Mert nekik nincs már ünnep és nem fontos az emlékezés. Politikává lett megemlékezés, hol csak a jobb ünnepel. A zászló felhúzása és a nagy össznemzeti hepaj elől az ország nagyjai pedig jó messzire, a határon túl is elfutnak. Egy ünnep, mely csak hosszú hétvége, wellness-re való szép napok a többek számára. Maroknyi ember – háromfelé szakítva. ...