Agyf@szom

Valamikor én is voltam diák. Sőt, tanáraim is voltak. Olyan tanárok, akikre ma is emlékszem. Még azokra is emlékszem, akiket nem kedveltem, vagy akik engem nem kedveltek. Az én tanáraim között is volt sokféle ember. Volt kicsi és nagy, sovány és kövér. Volt elkötelezett kommunista, és rendszerváltó ellenzéki is. Volt keresztény, zsidó és ateista. Volt, aki dohányzot t, és volt, aki nem. Volt házas, elvált és agglegény/szingli is. Sőt, volt homoxeszuális is a sok hetero között. Kíváncsi diákként tudtuk, vagy inkább sejtettük ezek nagy részét, hiszen urban legend már akkor is volt, ha mindent felfedő és megmutató facebook még nem is. Egyszer a zsidó tanárunkat egy diákja próbálta a munkatábori emlékeiről faggatni. Épp ott tartottak ugyanis a tananyagban. Tanár úr pedig – a legendák szerint – nemes egyszerűséggel leintette: ez az ő magánügye. Nem a tananyag része. Akkor még nem volt az…. Merthogy az ő magánélete, identitása és véleménye az iskola kapuján kívül maradt reg...

A délután folyamán egy kollégám átdobott nekem egy levelet. Tudta, hogy érdekel a taxi-Uber téma, hát gondolta, biztos szívesen elmennék a sajtótájékoztatóra.   És hát bár minden cégnek van sajtólistája, azok egyike sem lehet teljes. Jobb hát több forrásból értesülni a dolgokról. Ezért vannak a jó kollégák. Jó kislány lévén kedvesen felhívtam a meghívó alján szereplő hölgyet, és kértem regisztrációmat. Végül is bejegyzett, országosan ismert médiának dolgozom. Nevem és a média hallatán a hölgy egyet köhintett, kettőt hápogott, és közölte, ez zártkörű sajtótájékoztató lesz. Azonnal, csípőből lőtt kérdésemre, miszerint akkor ezen csak az Uberrel szimpatizáló médiumok szerepelnek-e, lányos zavarában vad IGEN-nel válaszolt. Bár regisztrációmmal kapcsolatban visszahívást ígért, azt azóta is várom. Még jó, hogy nem állok féllábon. Már csak az érdekelne, vajon mi olyan titkos és titokzatos ezen offshore multi körül, amit csak a bennfentes, beavatott, vagy tán az Uberrel szorzó h...

Találtam egy cuki cikket a 444.hu oldalán. Naná, hogy ott. Egy facebook eseményt reklámoznak éppen, amiben két anyuka szülősztrájkot szervez. A kormány közoktatáspolitikája ellen, az általuk uszítónak és propagandának nevezett kommunikáció ellen. Csak úgy, a szombati, pedagógustüntetésnek csúfölt balliberális kerekasztal margójára. A szöveg célirányos, elsősorban a tanárok megsegítésére hív fel, szóval egy kis seggnyalás is van a dologban, hátha csemete jobban fekszik majd a suliban. Mondjuk ezt a fajta szülői magatartást ismerjük jól. Sok hasonló, önmegvalósító anyuka telepszik rá a szülői értekezletekre, és teszi azokat elviselhetetlen, órákig tartó szófosás-estékké. És csak reméljük, hogy anyuka kicsinyének sulija nem olyan megátalkodott, ahol a tanárok pontosan látták és látják, a tüntike nem róluk szólt. Nem olyan megátalkodottak, hogy el sem mentek emiatt tüntizni egyet a zuhogó esőben. Sőt, még csak nem is olyan suliba jár csemete, ahol netán meg is kérték a pedagóg...

Olvasom a hírekben, hogy Georg Spöttle szerint a muszlim migránsok rabszolgái lettünk. Igaza van, de én továbbmennék, és azt mondom: Európa drága pénzen megvásárolta magának a rabszolgaságot. Szép kis összegeket fizet minden egyes ország. Mi azért, hogy lehetőleg elkerüljenek bennünket, és amennyire tudjuk, megússzuk a nyáron megtapasztalt sáskajárást. A németek, a svédek, és a többi tártkarokkalvárunk-ország pedig azért, hogy eltarthassa a sok agysebészt és mérnököt. No meg taníttathassa és integrálhassa a tanulni nem akaró és integrációra nem vágyó hordákat. Hiszen végül is a remény hal meg utoljára. Hátha lesz az egy – két millióból legalább egyetlen atomfizikus. A multikulti vad hívei a megvásárolt rabszolgasággal együtt drága pénzen megvették maguknak a rettegést is. A horrorfilmekre már immunis nemzedék megteremtette magának a saját horror-sztoriját, és testközelbe importálta a félelmet. Egy kis erőszakolás itt, késelés ott, robbantás amott. Napi szintű pedofília, rab...

Értem én, hogy mindenkinek tele a bocskora a közoktatással. Nekem is, szülőként, elhihetik. Bár nekem leginkább azzal a sok, magát pedagógusnak meg tanárnak nevező lénnyel, aki pusztán azért ment egyetemre, és lett tanár, mert ott volt a legalacsonyabb a pontszám. Azzal, akit máshová nem vettek volna fel, és inkább apuci-anyuci pénzén élősködött még pár évet, majd kényszerből tanár lett. Azzal, aki amúgy utálja a gyerekeket, utál tanítani, de amíg nincs jobb, élvezi az ócska közoktatás vendégszeretetét. És megértem azokat a valóban pedagógus tanárokat, akiknek szíve-lelke a szakma, az oktatás. Akik hivatásuknak tartják a tanítást, a nevelést. Megértem azokat, akik még a mostani béremelés után is alufizetettek és kizsigereltek, bár ez utóbbi tán amiatt is lehet, hogy a lelkiismeretük miatt ők végeznek el sok munkát a kényszer-tanerők helyett. Na, mellettük és a gyermekeim színvonalasabb, hatékonyabb oktatásáért én is tüntetnék. Szóval megértem én, hogy tüntetnek egyet. Csak ...