Ugrás a fő tartalomra
RIBANCVILÁG
Találtam egy cikket a neten, amiben nyugaton élő arab férfiak fejtegetik a véleményüket a legendásan szép magyar lányokról. Ezt írták benne: "A lányokra térve, fejtegette, reméli, hogy nem fogok megsértődni, de bár nagyon szépek a lányok itthon, van velük egy nagyon nagy baj. Az a baj, – mondta, hogy nagyon könnyű őket ágyba vinni. Semmi tartásuk nincs. Egy két pohár ital a bárban, – ahol a fiúk látványosan üveggel kérik az italokat – és még aznap a szállodaszobában fejezik be az éjszakát. Tízből kilencszer. Ez nagyon szomorú – mesélte. Nem tudjuk így becsülni őket, minden este mást viszünk haza."
Emlékszem, valamikor, még az én lánykoromban a "digó" fiúk voltak a menők, persze a többség csak álmodozott a sármos és mindig elegáns olasz fiúkról, hallgatta a dallamos olasz sanzonokat. De becsülettel élt, választott párt, és az álom a családban, a gyerekek mellett már nem volt érdekes.
Ma viszont azt látom, valóban nem érték sem a család, sem a gyerek, de főleg nem a tisztesség. A pénz, a kocsi, a külsőségek, a vágyott álomvilág - csak ez számít. És ezért képesek mindent megtenni. Azt gondolják, egy éjszakás kaland után hercegnők, majd asszonyok lesznek.
Aztán látok magam körül rengeteg csonka családot, egymást maró, elvált szülőket, ahol a gyerek csak pislog. Látok fröcsögő anyákat, akik vadul szidják a gyereknek az apát, és látok gyűlölködő apát, aki csemetéjével vitatja meg anyuka vélt szexuális életét és mentalitását. És látok emiatt lelkileg sérült, ép felnőtté soha nem növő gyereket, kamaszt, fiatalt.
Mert csinálhat a kormány akármilyen családbarát politikát, hozhat akármilyen rendelkezést, törvényt, kedvezményt, amíg a fejekben nem lesz rend, az ország szaporodása és gyarapodása csak látszólagos lesz.
Amíg a könnyű életben reménykedő, magukat mindenkinek odadobó lányok lesznek anyák egyszer, addig borítékolható, hogy gyors lesz a válás, hogy egy vagy több gyerek biztosan megszenvedi. Mert az a nő, aki gyerekkel akarja magának a megszerzett vagyont, hatalmat és életet biztosítani, lelkében még a hormonokkal sem válik anyává. Mert azt tartja a mondás, hogy kurvából lesz a legjobb feleség, de nem szabadna elfelejteni, hogy kurvának lenni munka, azonban a ribancság tudatállapot. Mert a kurvával üzletet köt a férfi, a ribancnak pedig nem fizet. Gombokért, garasokért veszi meg, használja, majd kénye és kedve szerint dobja ki a sokak által, és általa is igen sokszor használt koszos zsebkendőt. Mert nem becsüli, mert nincs miért becsülnie. Valahogy a régi mondások a ribancokat nem mesélik, mert nem ismerték. Mert akkoriban még nem volt olyan.
És az is borítékolható, hogy a kis ribanc, ha észhez is tér, és talál magának egy párt, aki mellett végre szeretne elköteleződni, akkor esélyesen a pasi fog félretekintgetni. Mert jönnek újabb kisribancok, akiknek a célja csak a pénz és a biztonság. Az út vége megint egy csonka család, egy némán kínlódó gyerek, aki nem érti, miért mondanak mást a mesék, mint amit az élet mutat. Mert a becsület és a hűség szavak a mai korra már értelmezhetetlenné, avíttá, kiröhögni való, ócska szlogenné váltak.
Amíg lószar van, veréb is van. Amíg van igény rá, lesznek kurvák. És amíg a férfiak úgy vélik, megengedhető, hogy egy kocsikulcs-villantásra, egy óramutatásra minden este más lány kerüljön az ágyukba, mert olcsóbb és trendibb, mint a tiszta üzlet egy profival, addig ribancokkal is tele lesz a világ.
Felnő egy újabb generáció, amelyik egy esti kaland, egy értelmesnek tűnő, ámde felszínes beszélgetés, pár jól eljátszott szerep után esik be az oltár elé, és fogad holtomiglant-holtodiglant. Felnő egy újabb generáció, amelyik észre sem veszi, hogy hány és hány ember mászkál körülötte álarcban. Vigyorgó, önmagát és a másikat is árunak tekintő, és azt vadul kínálgató maszkban.
A mi elbaszott generációnk után egy még silányabb, az alapvető emberi értékekkel, a sorrendekkel, az emberek maszkja mögé látás képessége nélkül vegetáló emberekkel teli generáció jön. Egy, kettő, sok.
Mert baj van a fejekben. Rohadt nagy baj. És ennek szenvedői a mi gyerekeink lesznek. Családbarát politika ide vagy oda, jönnek az újabb elbaszott generációk. Szaporodjunk, sokasodjunk, termeljünk újabb elbaszott generációkat. És valahol a sokasodás közben szépen elsikkad a lényeg: a nevelés.
„Az én puncim, az én választásom” (Fotó: Getty Images)

(2017. május 28.)


 

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

HURRÁ, ÉN VAGYOK ZSÁNDÁRK

Több mázsa ruha, hátizsákok, hálózsákok, cipők és bakancsok. Epilátor, fésű és terhességi teszt. Persze pozitív. Ezt rejti az ártér Szeged mellett. Hosszú a gát, a város szívétől a határig ér, és azon is túl, le a tengerig. De engem csak ez a kis szakasz érdekel, az, amely a város mellett húzódik, az országhatárig. A miénk. Az ártér, ahol az erdőben most nem a tündér, hanem a szemét az úr. Három tündér mégis megpróbált rendet tenni. Ideiglenes táborok, tábortűz nyomai, és szemét, szar, mocsok mindenütt. A XXI. század Magyarországának valósága, a pesti és budai jövő látképe. Egy más kultúra jövőképe. Három asszony, aki segíteni akar. Három tündér, aki rendet akar, és tenni akar. Nem szájkarate a facebook előtt, valós tett és rend, mert ez a lelke mindennek. És hát a fíling: segítsük a menekülteket. Ad itt a fél ország már, ki enni, ki inni, más ruhát, játékot, cipőt. Hegyekben áll az adomány a segítőknél, válogat, csomagol boldog – boldogtalan. Politikus és háziasszony

BOLTOS JÓZSI MEGTÉRÉSE

(egy ismerős mesélte, valós történet alapján) Volt egyszer, hol nem volt, volt egyszer a srác. Na jó, inkább már férfiember, amolyan középkorú, stabil egzisztenciával, kicsinyke bolttal, sok vevővel, igazán jó hobbival. Szerette őt mindenki, vidám, jó kedélyű ember volt, akinél a vevők nem csak a vásárlás rövidebb – hosszabb idejére ragadtak le. Én is mindig kedveltem, különösen, mert amolyan igazi, tökös, jobboldali radikális pasinak ismertem meg. A boltjában is vállalta ezirányú kötődését, igaz, zsidózni csak pajeszos - kaftános vevők híján kezdett neki. Mert hát az üzlet, az üzlet. Ám az élet mindig tartogat meglepetéseket és eget – földet rengető változásokat. Ilyen volt a migránsáradat. Barátunk, aki korábban cigányt, négert vadul hajított ki boltjából, elkötelezett migráns - simogató lett. Járt ki a pályaudvarokra, terekre, szállított adományt, vásárolt és vitt mindent, amit csak jónak gondolt. Ment éjjel és nappal, mint zsidóban a fájdalom. Én is ritkán
ANTIDEMOKRATIKUS AGYKATYVASZ…. …avagy ruszkik haza, csak úgy, a CEU okán Itten, kérem, nincsen demokrácia. Mondjuk éjjel sikítva ébredtem álmomból, mert azt álmodtam, hogy a tüntető balliberális csürhe átvette a hatalmat, és Gizi néni jól bevált ernyőjével veri fejen a népet, most éppen a pedagógus hiszti után, a CEU okán. Bár Gizi néni nem tudja, hogy mi az a CEU, de tegnap jó buli volt a dékás haverokkal kimenni tüntetni. Sütött a nap, itt a tavasz, az orvos szerint pedig jót tesz egy kis séta. Zárva volt ugyanis az esztéká, és a piacolás sem lehetett alternatíva, hát legyen egy kis virágvasárnapi vidám vasárnap. Ment tehát, és hívta magával szomszéd Zsuzsit, akinek a férje épp pecázni volt a haverokkal. Kitolta hát Zsuzsi a babakocsit, benne Kisbencével, majd rászólt mobilon apára, menjen már ő is, jó a buli. Amolyan prájdos a hangulat. Szól a zene a teherautón, néha skandálnak valami zorbánellenest, és az most nagyon trendi. Nagyobb buli, mint vasárnap soppingo