Ugrás a fő tartalomra

ÉLŐ SAKKFIGURÁK


Nem tudom, hogy én érzem-e csak úgy, élő sakkfigurákkal zajlik egy vérre menő sakkjátszma a fejünk felett? Én érzem csak azt, hogy a kibicelő politikai elitnek semmi sem lég drága?
Tologatják ide és oda a migránsokat, olyanokat, akiket saját országuk sem akar visszafogadni.

Akikkel úgy vannak, ha elmentek, hát nem kellenek. Merthogy hulljon csak a férgese. Na, ezeket tologatják, és cserélgetik szírekre. Szírekre? Na ja. Mindent szírre, pedig a sakktáblán minden játékos fekete. Minden oldalon csak fekete – más és más árnyalatokban, de sötét a felhő is a sakktábla felett.

Eközben pedig egy sakkfigura üvölt, és követeli, nyissák meg nekik a határokat. Pedig ő nem is tudja, miről szól ez az életre menő játszma. Ő csak a jogait tudja, mert azt elmondták neki. Szájába rágták vad emberjogi aktivisták, és szócsövet adtak a kezébe, hadd üvöltsön még hangosabban. Még, még, még, ennyi nem elég! Elmondták a nagyon liberális, minden mást, de sajátját nagyon és mélyen gyűlölő jogvédő aktivisták, akik miértünk, európaiakért sose emelnék fel a hangjukat, de még a szócsövet is igen mélyen eldugnák.

És elmondták akkor, amikor Brüsszelben egy hadsereget, vízágyúkat és könnygáz-garmadát vonultattak fel – a sajátjaik ellen, akik csak ki akarták mondani: tele a tökük a megszálló hordákkal. Harcolt a hatalom a sajátjai ellen, lőtte gázzal a fehér bábukat, mert azoknak már úgysincs helye a sötétülő sakktábla kockáin.

Európa már sosem lesz a régi. Az a kontinens, ahol a szabadságjogok, a hatalmas összeborulás minden színben és fazonban, a nagy szeressükegymástgyerekek fíling fontosabb, mint a biztonság - az már nem a mi Európánk. A sakktábláról lassan elfogy a fehér – se kocka, se játékos nem marad.
Ahogy ez a Magyarország sem a mi országunk, mert hiába a kerítés, a törvények és a szegénység, migránsok jönnek és vannak. Igaz, a sakktáblán mi csak kicsi és szürke folt vagyunk, amin néha áttolnak pár játékost, de van közülük, aki itt ragad. Itt ragad, és sose tudjuk meg, vajon mennyi megy tovább, és mennyi az, ami itt marad. Az utcán pedig a sötét pár útjából félrehúzódik a játékra képtelen fehér bábu.

Mert hát a gengszterrorizmus, ahogy szakértők nevezik ezt az újfajta hadviselést, nem csak a gazdag országokban kifizetődő pálya. Gengszterek mindenütt vannak, még ha a legnagyobbak fehér ingben és páholyból nézik is az élő tili-tolit. Egyetlen és kevés fehér játékosként a fekete bábuk csatájában. Azt pedig, hogy a sok fekete bábuk közül mikor és melyiknek drukkolnak, sose tudjuk meg, de sejteni lehet. És sejteni véljük, tudjuk mi is.

Azt pedig ők is pontosan tudják, ez a játszma számunkra csak vesztes lehet. Tudják, hogy a tudatos és megfontolt, alaposan felépített stratégia ellen a multikulti népei védekezni is képtelenek. És bár harsogják, hogy igenis van ellen-stratégia, olyan ez pont, mint Seherezádé meséje. Egyszer volt talán, de hol is volt? Mert itt nincs. Itt nincs semmi, csak dumák, szónoklatok és pénz. Sok-sok pénz, melyet akkor lehet nyerni, ha jó volt éppen a lépés. De higgy a mesékben, mert hinni jó, Seherezádé pedig minden este kínál egy új mesét.

A sakktáblán vadul folyik a játszma, és a nyerő király még mindig a baksisok népe. Európa, a klasszikus játszmák nagy királynője pedig megerőszakolva, meggyalázva és kifosztva hever a tábla közepén, térdre rogyva a fekete király előtt. Mert ez a játszma soha, de soha nem lehet tiszta.


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Pride, patrióták, pisilő kisfiú

Valamikor nagyon szerettem Brüsszelt. Kedves, kicsi főváros, a Benelux államok egyik gyöngyszeme, a németalföldi kereskedővárosok egyik legszebbje. Ma pedig a városalapító Goorik, és a Brüsszelt fővárossá kinevező Jó Fülöp forognak a sírjukban. Ma már ez a szépséges város, a klasszicizáló, de gótikus és barokk elemeket is felvonultató csodáival megint méltó lett nevének eredetéhez. Település a mocsárban.  Igen, Brüsszel neve eredetileg, a frank nyelvjárásban Bruocsella volt, ezt változtatták később Broeklanden aan de Zenne-re, melynek jelentése nem más, mint település a mocsárban. Ebbe a mocsárba süllyedt vissza mára Brüsszel, az Európai Unió és a NATO fővárosa. A kontrasztok fővárosa. A kontraszt jó és kell, ám van, amikor már túl sok, amikor már zavaró a szemnek és az agynak. Ezt éltük most Brüsszelben… Most hétvégén európai patrióták tüntettek az unió fővárosában. A nyolc ország polgárai, bár kis létszámban, de annál elkötelezettebben álltak ki el...

A MIGRÁCIÓ IGAZI ARCA

Temérdek kérdés, kétely, kétség. Egy új helyzet, amivel most Magyarország szembesül. Péter – nevezzük így – korábban a BÁH-nál dolgozott. Napjait bevándorlók, letelepülők és menekültek között töltötte, még akkor, amikor egy ügyintéző ráért beszélgetni velük, amikor még volt esély és erő az egyéni sorsokkal foglalkozni. Szabadidejében imád olvasni, a földrajz, a történelem, a vallástörténet és a jog komolyan érdekli. Ezek miatt is átfogóan ismeri, összefüggéseiben látja a jelenlegi helyzetet. Nem akartam többet, mint beszélgetni vele. Beszélgetni a hazánkat elárasztó menekültekről, történeteket osztani meg egymással, és megkérdezni mindent, ami ma, Magyarországon a hétköznapi emberek számára érthetetlen és zavaró. Péter pedig mesélt, ám ez a mese keserű jövőt mutat.  -           Annyi féle fogalom kering! Tegyük tisztába, mi a különbség bevándorló, menekült, migráns között…. -        ...

Kutyaszilveszter

Amíg nem volt petárda, ostorokkal csattogtattak, egyszerre többel. Meg lövöldöztek. Régen néha ágyúkkal is. Egyszerre többel. Kedves “állatvédők”, pontosabban orvaceznórai magasságokba emelt posztokat agyatlanul osztogatók! Az nem zavar titeket hogy agyontenyésztett, őseire már kicsit sem hajazó kutyát dédelgettek? Hogy nektek köszönhetően nincsenek kutyák, mert teljesen megváltoztattátok a kutyák eredeti valóját? Lakásban tartjátok, ruhákban, csilivili cicomával, ami a legnagyobb állatkínzás, ami csak létezik, közben meg ti vagytok a nagy megmondó állatvédők? Naponta néhányszor engeditek valós környezetükbe a kutyákat, és nagyjából azt csináljátok vele mint a 16 éves gyereketekkel, aki nem tudja eldönteni, fiú-e vagy lány. Szerencsétlen ötvenkilós eb meg éli a plüssmacik életét. Nem kutyával ÉLEK, hanem kutyát TARTOK, annak megfelelően, ahogy több mint tízezer évig tartották. Ebben az is benne van, hogy igényeinek megfelelően etetem, nem trendi vegánul....