Ritkán írok hasonlót, de most cseppet elpattogott a
gyógyszerem. Történt, hogy öt év után elválnak útjaim főbérlőmmel. Mondjuk az,
hogy miért én lakom albiban, amikor van házam, egy másik sztori, de erről a per
lezárultáig nem lenne ildomos firkálni.
Szóval a főbérlőnek szüksége van a lakásra. Első körben ő
olyan egy hónapról álmodott, hogy kiköltözünk, de ezt vad kacaj kísérte –
reménytelen. Azonban egyre reménytelenebbnek tűnik a későbbi is. És nem
miattam.
Kicsiny országunk kicsiny fővárosában valamiféle elmebajos
kórság ütötte fel a fejét. Pici putrikért havi 100-120 ezer forintos bérleti
díjakat kérnek, persze szigorúan kéthavi kaucióval. Ha jól számolom, az már 3
kiló, amit le kell tenni, mikor még be sem cuccolt az ember, utána pedig lehet
vadul fogyózni, meg spórolni a rezsicsökkentett árammal és gázzal, vízzel. Mert
úgy őszintén, mennyi a magyar átlagfizetés, és mennyi a magyar minimálbér? Hm?
Röpke idő alatt két – háromszorosára emelkedtek a bérleti díjak a fővárosban,
és csak kúsznak egyre felfelé. Hol a határ? Ki tudja, talán a csillagos ég….
De ez még hagyján. Vannak csodák is ám! A legszebb az a
három szobás lakás, ami havi 900 ezerért van meghirdetve, persze 1,8 milla
kauciót le kell tenni. Semmi extra benne, se szauna, se jacuzzi, se szuper
enteriőr. Szimpla nagy lakás a városban. Biztos sok átlagmagyar nagycsalád
keres ennyit, két – három – négy gyerek mellett tuti jut ennyi lakhandira. Ja,
nem. Milliomos papa kergeti benne tini mamit. Mondjuk, az se piskóta hirdetés,
amiben nagymama lakótársat keres az unoka lakásába, kimondottan abban a
reményben, hogy majd a kicsi fiú párja lesz. 18 – 39 között minden nő jó, hogy
a fiúcska hány éves, nem derül ki. A bérleti díj a szobáért jelképes ezer
forint, a többit, gondolom, természetben kell fizetni. És nem ez az egyetlen
hasonló! A gyerek és a kisállat ám kizáró ok! A falat a hétvégi bulikon telibe
okádó egyetemista, különösen, ha külföldi, és euróban fizet, nem. Érted, a
szobatiszta kutya, vagy alomra járó macska, a jólnevelt gyerek a nagy veszély! A
padlót is eltüzelő, egyedül beköltöző, de gyorsan nagycsaládra szaporodó se
gáz. Csak a gyerek és a cica a gond. Van, ahol bútorozva – értsd a nagyi
leselejtezett szarjával berendezve – tízezerrel több az amúgy is horror bérleti
díj.
Már persze, ha válaszolnak a leveledre, vagy méltóztatnak
felvenni a telefont. Mert az azért ritka. Megnézik, nyugtázzák, még egy birka
érdeklődő, és ennyi. Lehet, a dílereknek ez jó, mert e téren is megy a lehúzás.
Fizess ennyit, fizess annyit, akkor adok címet. Ami persze már rég nem él, mert
kiadták, ami kamu, mert nem is létezik. Utána vergődj csak a pénzedért, szépen
széttárják a karjukat. Ők semmiről nem tehetnek. Ha egyszer eljutsz addig, hogy
megnézz egy kecót, a fellegekben jársz. Bármi szar jó lenne már, elfogadható
áron, majd varázsol belőle az ember palotát. Vagy legalább egy otthonnak
érezhető lakhandit. Aztán rejtélyes módon minden visszamondott megállapodásnál,
megtekintésnél ott a sztenderd indok: rokonnak adták ki. Nem ám az a
magyarázat, hogy „bocs, mást szimpibbnek találtam”, „bocs, de Gipsz Jakab
ráígért”. Nem. Hazudni kell, mert manapság ez a trendi.
Azt mondják, azért mentek fel a fővárosi bérleti díjak, mert
sok devizahiteles a kilakoltatás után albérletbe kényszerült, na meg itt a
CSOK! De kérdem én, aki a hitelét nem tudta fizetni, az ad zseb előránt
három-négy kilót, és képes havi 100-150 ezret csak egy albira költeni? Na és a
CSOK! Tök szép, tök jó, de neked hány ismerősöd van annyi bérrel bejelentve,
amennyit valóban kap?
Ennél jobban már csak azokat az egyre szaporodó hirdetéseket
szeretem, amelyekben a bérelni kívánótól motivációs levelet kérnek a bérebadók.
Érted, motivációs levelet! Mit írjak bele, bammeg, azt, hogy fedél kellene a
fejem fölé, és vadul fizetni akarok érte?
Lassan mennem kellene, mert a tulaj haverja jön haza
külföldről, és az eurós fizuból nem fussa pár nap hostelre. Én pedig gyerekkel,
kutyával, cicával lassan sátort verek a Keletinél, vagy valamelyik árnyas
parkban, mint nyáron a sok migráns. Aztán lesem, velem is annyira toleráns
lesz-e a sok közteres és rendőr, vagy sima és gyors eljárással bevisznek, a
gyerekemet pedig elveszik tőlem. Mert én csak egy magyar vagyok, nem migráns,
nekem itt nincs jogom tisztességgel élni. Szóval ha eltűnnék innen, ott
keressetek.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése