Agyf@szom

Ritkán írok hasonlót, de most cseppet elpattogott a gyógyszerem. Történt, hogy öt év után elválnak útjaim főbérlőmmel. Mondjuk az, hogy miért én lakom albiban, amikor van házam, egy másik sztori, de erről a per lezárultáig nem lenne ildomos firkálni.  Szóval a főbérlőnek szüksége van a lakásra. Első körben ő olyan egy hónapról álmodott, hogy kiköltözünk, de ezt vad kacaj kísérte – reménytelen. Azonban egyre reménytelenebbnek tűnik a későbbi is. És nem miattam. Kicsiny országunk kicsiny fővárosában valamiféle elmebajos kórság ütötte fel a fejét. Pici putrikért havi 100-120 ezer forintos bérleti díjakat kérnek, persze szigorúan kéthavi kaucióval. Ha jól számolom, az már 3 kiló, amit le kell tenni, mikor még be sem cuccolt az ember, utána pedig lehet vadul fogyózni, meg spórolni a rezsicsökkentett árammal és gázzal, vízzel. Mert úgy őszintén, mennyi a magyar átlagfizetés, és mennyi a magyar minimálbér? Hm? Röpke idő alatt két – háromszorosára emelkedtek a bérleti díjak a ...

Megmondom őszintén, magasról teszek arra, hogy nyitva vannak-e a boltok, vagy sem vasárnap. Eddig se jártam se Auchanba, se Metroba, se Tescoba, a plázáktól pedig agyhúgykövet kapok. Szóval az én életemben pont semennyi változást nem okoz, ha nyitva vannak, ha zárva. Persze megértem én az embereket, különösen a rettentően elfoglalt, és nagy eséllyel szombat este is tízig robotoló irodistákat, közalkalmazottakat, banki ügyintézőket, tanárokat, óvónőket is. Sőt, azokat is, akik csak és kizárólag családilag bírják elintézni a bevásárlást, és megvárják, míg a pár mindkét tagja otthon lesz. Nagy eséllyel ez csak a vasárnap lehet, hiszen egy párból a nagy számok törvénye alapján valamelyik biztos dolgozik szombaton is. Mindennapis. Csakvasárnapnem. És persze ne feledkezzünk meg a mániásokról, akik mindig csak vasárnap, és mindig csak ugyanabba a boltba jártak korábban, és számukra ez az egy év a kemény nyugtatók éve volt. És hát, valljuk be, sokkal nagyobb fíling a vasár...

Nem tudom, hogy én érzem-e csak úgy, élő sakkfigurákkal zajlik egy vérre menő sakkjátszma a fejünk felett? Én érzem csak azt, hogy a kibicelő politikai elitnek semmi sem lég drága? Tologatják ide és oda a migránsokat, olyanokat, akiket saját országuk sem akar visszafogadni. Akikkel úgy vannak, ha elmentek, hát nem kellenek. Merthogy hulljon csak a férgese. Na, ezeket tologatják, és cserélgetik szírekre. Szírekre? Na ja. Mindent szírre, pedig a sakktáblán minden játékos fekete. Minden oldalon csak fekete – más és más árnyalatokban, de sötét a felhő is a sakktábla felett. Eközben pedig egy sakkfigura üvölt, és követeli, nyissák meg nekik a határokat. Pedig ő nem is tudja, miről szól ez az életre menő játszma. Ő csak a jogait tudja, mert azt elmondták neki. Szájába rágták vad emberjogi aktivisták, és szócsövet adtak a kezébe, hadd üvöltsön még hangosabban. Még, még, még, ennyi nem elég! Elmondták a nagyon liberális, minden mást, de sajátját nagyon és mélyen gyűlöl...