Ugrás a fő tartalomra

ÜLDÖZÖTT KERESZTÉNY, VAGY BIZNISZ LETT A HIT?

Minden napra egy mese. Vagy inkább egy szerecsenmosdatás. Mert az nagyon megy egyeseknek. Legalább annyira, mint hitet hazudni a szent cél érdekében.
Ha az ember nagyon akar valamit, képes még egy rózsaszín szemüveget is felvenni, és le nem tenni addig, amíg a mesét el nem hiszi. Mint az az ismerős, akinek egy beszélgetés során felvetettem: a Keleti pályaudvarnál egy hét alatt egy migránst láttam imára borulni. Kivéve azt a harmincat, amelyik egyik tüntikéje előtt látványos imabemutatót tartott. De ez nem számít, mert olyat többet sose produkáltak. Ám a rózsaszín szemüveg megadta a választ. Az ott levő összes ember mindegyike szír keresztény volt, azért nem imádkoztak tisztes muszlimhoz méltóan, ellentétben az Afgán parkban imára borul százakkal - mondta.
Értem én. Hiszen teljesen logikus. Ott muszlim az afgán, itt keresztény minden szír. Négyezer hithű szír keresztény, akinek nagy része – egyébként érthető módon - Allah Akbar kiáltással indul tünti-rohamra, és tüntet Arab-tavasz módra.

Na de ha már lúd, legyen kövér. A rózsaszín szemüveg rám is felpattant egy röpke percre. Mégpedig Hegyeshalomnál.
Csúnyácska, de kedves fiatal srác állt meg mellettem. Fotóztam, ő rám mosolygott és megszólított. Váltottunk pár szót, semmiségekről. Aztán észrevettem, nyakában kereszt lóg. Rákérdeztem hát: „Te keresztény vagy?” Büszkén mutatta a karján is fityegő keresztet. Hm. Ezt tán le kellene fotóznom. És ő megengedte, sőt, boldog volt. „Tíz napja nem láttam az arcomat!” – mondta, a kijelzőn visszanézve portréját, majd elsietett egy csoportnyi fiúhoz. 


Nem, ők nem akarnak fotót – rázták a fejüket. Ám egyszer csak a srác visszajött, és hívott, menjek már vele. Pózba verődtek, és mindegyikük mutatta a kamera felé a hirtelen előkerült, nyakban lógó keresztet. Elkészült a kép, örültek a láttán, remélték, sorsukat megismeri a nagyvilág.
Én meg nem értettem, és azóta sem értek semmit. Sok egyforma kereszt a nyakakban, egy maroknyi keresztény ezernél is több muszlim között. Ha hithűek, akkor sajnálom őket. Nehéz lehetett vallásukat, elkötelezettségüket felvállalva élni egy iszlám országban. És nehéz lehetett a hosszú, több ezer kilométeres úton, melynek során szerencsére bántódásuk véletlenül sem lett. Nem lökték ki őket a csónakból, senki nem rántott kést rájuk, nem gyilkolták őket hitetlen hitük miatt a végtelen út során. Se buszon, se vonaton, se gyaloglás közben bajuk a hitetlen hitük miatt nem esett. 

A keresztek pedig? Mind-mind nagyon egyformák. Nem aranyak, nem ezüstök, mind csak olcsó tucatcikk csupán. De tudjuk, a hit ereje nem pénzben méretik. Ám tudjuk azt is, Németország és az unió várja menekülő szír, ám főleg üldözött keresztény fiait. Mármint azokat, akik nem maradtak otthon harcolni a hazájukért. És azokat is, akik számára a hit talán nem is más, mint puszta előny. Mert hitet vallani nehéz, de hazudni elég egy aprócska, vásári kereszt. És hogy mi az igazság? Azt csak ők tudják csupán. Ha igazak, Isten kísérje őket útjukon. Ha pedig nem....
Egy boltos pedig – lehet - jó üzletet csinált valahol Európa déli részén…

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

HURRÁ, ÉN VAGYOK ZSÁNDÁRK

Több mázsa ruha, hátizsákok, hálózsákok, cipők és bakancsok. Epilátor, fésű és terhességi teszt. Persze pozitív. Ezt rejti az ártér Szeged mellett. Hosszú a gát, a város szívétől a határig ér, és azon is túl, le a tengerig. De engem csak ez a kis szakasz érdekel, az, amely a város mellett húzódik, az országhatárig. A miénk. Az ártér, ahol az erdőben most nem a tündér, hanem a szemét az úr. Három tündér mégis megpróbált rendet tenni. Ideiglenes táborok, tábortűz nyomai, és szemét, szar, mocsok mindenütt. A XXI. század Magyarországának valósága, a pesti és budai jövő látképe. Egy más kultúra jövőképe. Három asszony, aki segíteni akar. Három tündér, aki rendet akar, és tenni akar. Nem szájkarate a facebook előtt, valós tett és rend, mert ez a lelke mindennek. És hát a fíling: segítsük a menekülteket. Ad itt a fél ország már, ki enni, ki inni, más ruhát, játékot, cipőt. Hegyekben áll az adomány a segítőknél, válogat, csomagol boldog – boldogtalan. Politikus és háziasszony

BOLTOS JÓZSI MEGTÉRÉSE

(egy ismerős mesélte, valós történet alapján) Volt egyszer, hol nem volt, volt egyszer a srác. Na jó, inkább már férfiember, amolyan középkorú, stabil egzisztenciával, kicsinyke bolttal, sok vevővel, igazán jó hobbival. Szerette őt mindenki, vidám, jó kedélyű ember volt, akinél a vevők nem csak a vásárlás rövidebb – hosszabb idejére ragadtak le. Én is mindig kedveltem, különösen, mert amolyan igazi, tökös, jobboldali radikális pasinak ismertem meg. A boltjában is vállalta ezirányú kötődését, igaz, zsidózni csak pajeszos - kaftános vevők híján kezdett neki. Mert hát az üzlet, az üzlet. Ám az élet mindig tartogat meglepetéseket és eget – földet rengető változásokat. Ilyen volt a migránsáradat. Barátunk, aki korábban cigányt, négert vadul hajított ki boltjából, elkötelezett migráns - simogató lett. Járt ki a pályaudvarokra, terekre, szállított adományt, vásárolt és vitt mindent, amit csak jónak gondolt. Ment éjjel és nappal, mint zsidóban a fájdalom. Én is ritkán
ANTIDEMOKRATIKUS AGYKATYVASZ…. …avagy ruszkik haza, csak úgy, a CEU okán Itten, kérem, nincsen demokrácia. Mondjuk éjjel sikítva ébredtem álmomból, mert azt álmodtam, hogy a tüntető balliberális csürhe átvette a hatalmat, és Gizi néni jól bevált ernyőjével veri fejen a népet, most éppen a pedagógus hiszti után, a CEU okán. Bár Gizi néni nem tudja, hogy mi az a CEU, de tegnap jó buli volt a dékás haverokkal kimenni tüntetni. Sütött a nap, itt a tavasz, az orvos szerint pedig jót tesz egy kis séta. Zárva volt ugyanis az esztéká, és a piacolás sem lehetett alternatíva, hát legyen egy kis virágvasárnapi vidám vasárnap. Ment tehát, és hívta magával szomszéd Zsuzsit, akinek a férje épp pecázni volt a haverokkal. Kitolta hát Zsuzsi a babakocsit, benne Kisbencével, majd rászólt mobilon apára, menjen már ő is, jó a buli. Amolyan prájdos a hangulat. Szól a zene a teherautón, néha skandálnak valami zorbánellenest, és az most nagyon trendi. Nagyobb buli, mint vasárnap soppingo