Tüntetni jó. Tüntetni életforma. Vannak, aki maroknyian, hittel, elkötelezettséggel mennek az utcára. Akik hisznek abban, hogy ha van szólásszabadság, ha van gyülekezési szabadság, az maga a hőn áhított demokrácia. Akik olyan üres zsebbel mennek, hogy a kutya oldalba hugyozza őket, de van hitük és van elkötelezettségük. Akik hangosítás helyett hangosan énekelnek, színpad helyett raklapokra állnak, mert még hisznek és remélik, hangjuk tán gondolkodásra késztet másokat.
Mások azt gondolják, a méret a lényeg. Minél nagyobb, annál jobb. Minél többet kóstál, annál ütősebb. Kicsit olyan ez, mint a kis farok nagy bömössel. De hát cirkusz kell a népnek. Még akkor is, ha a tüntetéssel amúgy sose ér el senki semmit. Nem menekül vissza a gépére Putyin papa, és kis országunk sem lesz európaibb, mint eddig, még ha oly sok kék csillagos és szivárványos zászló is leng.
A cirkuszban pedig az ember már költ. Vesz perecet, sört, kólát, sőt, műsorfüzetet is. A tüntikén is zsebbe nyúl, persze csak ha jó nagy, ha van csürheszellem, ami vigye előre, hajtsa a bégetőt. Vesz zászlót és forralt bort, lenget és skandál. Mert tüntetni jó. Aztán persze dob a nagy kalapba, ami alternatív módon hőn szeretett befőttes üvegünk, vagy cuki, kidekorált kartondoboz. A lényeg a cél, ahová, akihez kerül.
Mert hát egy tüntetés sokba fáj, sírni jó, nyílnak a zsebek. Kell színpad, és megafon, abba pedig jó sok elem. Ha már tüntike, kell a szervező, aki csóró, hogy mellényt vegyen. Persze társadalmi munka, de ne várják már el a négyszáz forintot is a mellényre, majd összedobja a sok kicsi birka, ha már hite nincs a fiatalnak. Az elemet sem szedem ki a távirányítóból, drága az a Duracell, számoljunk hát rá jó pár ropogós ezrest. Végtére is ez nem egy hittel teli tüntike, ez birkamenet, sok zsebbe nyúlós, vakon bégetős kicsi birkának. Adjuk meg nekik a cirkuszt, hadd szóljon nagyot!
Mondhatja majd este a tévé előtt: nézd, anya, ott mentem én is! És jöhet másnap a munkahelyen: én tüntettem az unió mellett! Ruszkik haza, jöjjön a demokrácia!
Drága a benzin is, főleg ha taxizni is kell, bár a fene érti, harminc literből egy fuvarra a sok lével miért nem futotta. És kell a reklám, online persze, amit a facebook drágán számol. És hát ha nem nagy az amaz, jaj, mi lenne. Kell még sok ragasztó, jóféle anyag. Hogy mire, ki tudja, de nem is számít. Bár ma már nem ez a divat, ki tudja, lehet, van, akire inspirálóan hat.
Húzd rá, cigány, csak azért is, ha mindjárt az ingemért is. Tán futja a végére még egy Calvin Klein-re is belőle, legközelebb az húzható a sárga mellény alá. Vagy a Ritz-be, tüntikét szervező megbeszélésre. És kell zászló, hátha valaki otthon hagyta, vegyünk hát párat, Putyin is hadd lássa. Színpad és technika, ki ért hozzá? Mondjunk valamit, és ha kell, lesz majd számla.
Elment a hajó, srácok, nem tejel a nép. Sok volt a tüntike, unalmas a csürhemenet. Fáj a hideg, és fáj az unalom, fáj az élet, és fáj a sikertelenség. Néha egy kis hit, elv és elkötelezettség többet hoz a konyhára, mint a cirkusz. A bohócok egy idő után unalmasak, arcukról lehull a vakolat, és még a legügyesebb zsonglőr is elejti egyszer a labdát. Ha bosszantja őket a sokadik előadás, elhagyja szájukat egy-egy keresetlen szó, és tudod mit, nekem szerethetőbbé válnak. Mert akkor lesznek igazán ők, amikor eldurran az a bosszankodó kurv’anyád. De ekkor már nem kell a jegy az előadásra, láttad százszor és ezerszer, ami a játék. Neked már az igazi kell, a való, a tiszta szívű és hittel teli, amit nem adnak pénzért. Elővillan a máz alól a való, a bazár pedig bezár. Zippzár kerül a zsebekre, és nem futja már a Calvin Klein ingekre.
A cirkuszban pedig az ember már költ. Vesz perecet, sört, kólát, sőt, műsorfüzetet is. A tüntikén is zsebbe nyúl, persze csak ha jó nagy, ha van csürheszellem, ami vigye előre, hajtsa a bégetőt. Vesz zászlót és forralt bort, lenget és skandál. Mert tüntetni jó. Aztán persze dob a nagy kalapba, ami alternatív módon hőn szeretett befőttes üvegünk, vagy cuki, kidekorált kartondoboz. A lényeg a cél, ahová, akihez kerül.
Mert hát egy tüntetés sokba fáj, sírni jó, nyílnak a zsebek. Kell színpad, és megafon, abba pedig jó sok elem. Ha már tüntike, kell a szervező, aki csóró, hogy mellényt vegyen. Persze társadalmi munka, de ne várják már el a négyszáz forintot is a mellényre, majd összedobja a sok kicsi birka, ha már hite nincs a fiatalnak. Az elemet sem szedem ki a távirányítóból, drága az a Duracell, számoljunk hát rá jó pár ropogós ezrest. Végtére is ez nem egy hittel teli tüntike, ez birkamenet, sok zsebbe nyúlós, vakon bégetős kicsi birkának. Adjuk meg nekik a cirkuszt, hadd szóljon nagyot!
Mondhatja majd este a tévé előtt: nézd, anya, ott mentem én is! És jöhet másnap a munkahelyen: én tüntettem az unió mellett! Ruszkik haza, jöjjön a demokrácia!
Drága a benzin is, főleg ha taxizni is kell, bár a fene érti, harminc literből egy fuvarra a sok lével miért nem futotta. És kell a reklám, online persze, amit a facebook drágán számol. És hát ha nem nagy az amaz, jaj, mi lenne. Kell még sok ragasztó, jóféle anyag. Hogy mire, ki tudja, de nem is számít. Bár ma már nem ez a divat, ki tudja, lehet, van, akire inspirálóan hat.
Húzd rá, cigány, csak azért is, ha mindjárt az ingemért is. Tán futja a végére még egy Calvin Klein-re is belőle, legközelebb az húzható a sárga mellény alá. Vagy a Ritz-be, tüntikét szervező megbeszélésre. És kell zászló, hátha valaki otthon hagyta, vegyünk hát párat, Putyin is hadd lássa. Színpad és technika, ki ért hozzá? Mondjunk valamit, és ha kell, lesz majd számla.
Elment a hajó, srácok, nem tejel a nép. Sok volt a tüntike, unalmas a csürhemenet. Fáj a hideg, és fáj az unalom, fáj az élet, és fáj a sikertelenség. Néha egy kis hit, elv és elkötelezettség többet hoz a konyhára, mint a cirkusz. A bohócok egy idő után unalmasak, arcukról lehull a vakolat, és még a legügyesebb zsonglőr is elejti egyszer a labdát. Ha bosszantja őket a sokadik előadás, elhagyja szájukat egy-egy keresetlen szó, és tudod mit, nekem szerethetőbbé válnak. Mert akkor lesznek igazán ők, amikor eldurran az a bosszankodó kurv’anyád. De ekkor már nem kell a jegy az előadásra, láttad százszor és ezerszer, ami a játék. Neked már az igazi kell, a való, a tiszta szívű és hittel teli, amit nem adnak pénzért. Elővillan a máz alól a való, a bazár pedig bezár. Zippzár kerül a zsebekre, és nem futja már a Calvin Klein ingekre.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése