Tüntikék, rendezvénykék, emléknapocskák. Minden, amiben egyetlen ember a mennybe mehet, szónokolhat, dicsőülhet. Először még érdekes. Jönnek sokan, kiélheti exhibicionizmusát a balga. Aztán persze fogy a jónép, lesznek százan, majd ötvenen, végül alig tíz seggnyaló marad. De nyomja, csinálja és mondja, mert már kell a hatalom a mámora. Ha tíz a szolga, hát tíz marad, de rajong, istenít, és ez a lényeg.
Ha más csinálja, ha más szervez hasonlót, rögtön olyan lesz, mint a gyerek, akitől elvették a gumikacsáját. Hisz az a tünti, rendezvényke, emléknapocska az ő agyának szüleménye, ő találta ki, csak az övé lehet. Ha elveszik, ha átad akár egy kis darabot, már megdicsőülése, főszerepe kerül veszélybe. Márpedig színház az egész világ, és színész benne minden férfi és nő, da azért a legjobb szerep mindig a főszerep.
Fogy a jónép, unalmas már a szokott duma, hát mindenki szar, aki épp nem ér rá, és mindenki menjen a francba, ha nem ért mindig, mindenben egyet a fő-fő-fővel. Ha véletlenül segíteni akar, veszélybe kerül a pozíció. Mert hihetetlen az önzetlenség, a valódi segítség, rettegve félti szónoki, szervezői piedesztálját. Félti a tízre csökkent rajongó tömeget, mert hiszi és reméli, egyszer megint lesz majd feljebb. Így hát ellenvélemények helye nincs, dicsőség megosztásról szó sem lehet, a piedesztálon csak egy embernek lehet pozíció. Álljon ott csak ő, csak ő, a főszervező. Na, ez az, amitől már hányok, és aminek ki kell jönnie, az egyszer úgyis kijön.
A nagy demokraták álságos kirekesztők, mert jöhet mindenki, kivéve, ha jobb, vagy jobbos gyanús. Elhajt, fenyeget és gyűlöl. Párttagságot diagnosztizálnak, de igazolványt nem kérnek. A lázongó jobb megosztott és széthúzó, „téged nem szeretlek, veled nem tüntetek”, játsszák, a liberális pedig leül a karosszékbe és csak egy kávét kér.
Fogy a jónép, unalmas már a szokott duma, hát mindenki szar, aki épp nem ér rá, és mindenki menjen a francba, ha nem ért mindig, mindenben egyet a fő-fő-fővel. Ha véletlenül segíteni akar, veszélybe kerül a pozíció. Mert hihetetlen az önzetlenség, a valódi segítség, rettegve félti szónoki, szervezői piedesztálját. Félti a tízre csökkent rajongó tömeget, mert hiszi és reméli, egyszer megint lesz majd feljebb. Így hát ellenvélemények helye nincs, dicsőség megosztásról szó sem lehet, a piedesztálon csak egy embernek lehet pozíció. Álljon ott csak ő, csak ő, a főszervező. Na, ez az, amitől már hányok, és aminek ki kell jönnie, az egyszer úgyis kijön.
A nagy demokraták álságos kirekesztők, mert jöhet mindenki, kivéve, ha jobb, vagy jobbos gyanús. Elhajt, fenyeget és gyűlöl. Párttagságot diagnosztizálnak, de igazolványt nem kérnek. A lázongó jobb megosztott és széthúzó, „téged nem szeretlek, veled nem tüntetek”, játsszák, a liberális pedig leül a karosszékbe és csak egy kávét kér.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése