Komolyan pusztulásra van ítélve ez az ország. Az a társadalom, amelyben az embereknek a becsület és a hűség szavakról csak és kizárólag a schutzstaffel jut eszébe, az életképtelen, mert velejéig gonosz.
Azokat az embereket, akik számára ez a két szó negatív tartalommal bír, én nem akarom. Nem akarom sem a médiába, sem az ország vezetésébe.
Meine Ehre heisst Treue. Én ezt komolyan gondolom. Nekem fontos, hogy hű legyek a családomhoz, az igazi barátaimhoz, hű legyek az országhoz, ahol élek, és hű legyek mindenhez, amit el- és felvállalok. Csak így tudok becsülettel élni.
De itt, ahol egyszerű embereket meg lehet lopni, pénzüket elvinni, agyonverni őket húsz forintért – itt nem számít a becsület. És ahol nem számít a becsület, ott a hűségnek sincs értéke.
És igen, lehet gyűlölni a schutzstaffel katonáit, lehet fröcsögni rájuk, holtuk után is a fejüket követelve, de egyet el kell ismerni még a gyűlölködőknek is. Ez pedig az, hogy nem akad katonai szervezet, mely kiválóbban harcolt volna akkora túlerővel szemben, mint a Waffen-SS a II. világháborúban. Miért? Mert hittek valamiben, és vallották, ha hűek maradnak választott eszméjükhöz, országukhoz és népükhöz, akkor becsülettel halnak meg. Az, hogy az ő hitük nekünk tetszik-e vagy sem, teljesen mellékes. Nem elvekről, nem hitről, és nem politikáról szól a történet. Elkötelezettségről és tisztességről.
Ám ezek azok a szavak, amelyek mára már elértéktelenedtek. Már nem mondhatom gondokkal küzdő barátomnak, hogy „kitartás”, mert úgy néznek rám, mint a véres rongyra. Pedig szívemből kívánom neki, hogy tartson ki a bajban, vívjon meg a nehézségekkel.
És ha bárki azt meri mondani társának, hogy „szebb jövőt”, máris gaz náci, átkozott jobbikos lesz. Pedig nem kíván neki mást, csak jobb, tisztább, becsületesebb napokat, heteket, életet, jövőt.
Nekem nem kell ilyen jövő. Nekem kellenek ezek a szavak, mert szépek, mert tartalommal bírnak. Úgyhogy maradok tisztelettel, kitartást kívánva mindenkinek, hogy túlélje ezt a média- és politikaszennyes társadalmat. Hiszek abban, hogy egyszer valóban szebb lesz a jövő, legalább a gyerekeimnek.
Én pedig megyek tetováltatni, mert igenis vallom: a becsületem a hűség.
Meine Ehre heisst Treue. Én ezt komolyan gondolom. Nekem fontos, hogy hű legyek a családomhoz, az igazi barátaimhoz, hű legyek az országhoz, ahol élek, és hű legyek mindenhez, amit el- és felvállalok. Csak így tudok becsülettel élni.
De itt, ahol egyszerű embereket meg lehet lopni, pénzüket elvinni, agyonverni őket húsz forintért – itt nem számít a becsület. És ahol nem számít a becsület, ott a hűségnek sincs értéke.
És igen, lehet gyűlölni a schutzstaffel katonáit, lehet fröcsögni rájuk, holtuk után is a fejüket követelve, de egyet el kell ismerni még a gyűlölködőknek is. Ez pedig az, hogy nem akad katonai szervezet, mely kiválóbban harcolt volna akkora túlerővel szemben, mint a Waffen-SS a II. világháborúban. Miért? Mert hittek valamiben, és vallották, ha hűek maradnak választott eszméjükhöz, országukhoz és népükhöz, akkor becsülettel halnak meg. Az, hogy az ő hitük nekünk tetszik-e vagy sem, teljesen mellékes. Nem elvekről, nem hitről, és nem politikáról szól a történet. Elkötelezettségről és tisztességről.
Ám ezek azok a szavak, amelyek mára már elértéktelenedtek. Már nem mondhatom gondokkal küzdő barátomnak, hogy „kitartás”, mert úgy néznek rám, mint a véres rongyra. Pedig szívemből kívánom neki, hogy tartson ki a bajban, vívjon meg a nehézségekkel.
És ha bárki azt meri mondani társának, hogy „szebb jövőt”, máris gaz náci, átkozott jobbikos lesz. Pedig nem kíván neki mást, csak jobb, tisztább, becsületesebb napokat, heteket, életet, jövőt.
Nekem nem kell ilyen jövő. Nekem kellenek ezek a szavak, mert szépek, mert tartalommal bírnak. Úgyhogy maradok tisztelettel, kitartást kívánva mindenkinek, hogy túlélje ezt a média- és politikaszennyes társadalmat. Hiszek abban, hogy egyszer valóban szebb lesz a jövő, legalább a gyerekeimnek.
Én pedig megyek tetováltatni, mert igenis vallom: a becsületem a hűség.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése