Ugrás a fő tartalomra

SZÁMOK ÉS ARCOK

Szeretjük a liberális médiát, főleg azokat, amiket sorosgyuri támogat. Ők meg minket szeretnek, annyira, hogy kicsinyke apródjaik rendületlenül a tiltáson fáradoznak. Mert hát náluk még az ég sem lehet kék, ha nem azt mondják. Sőt, a feketét is fehérnek kell látnunk, felsőbb utasításra. Aki pedig nem áll be a sorba, az dögöljön meg, tűnjön el.
Mert hát nagy játékos az öreg, és nagy a média hatalma. A számokat csak a privát bizniszben szereti, inkább a képekkel játszik. Volt egy média, amelyik - csak úgy, ujjgyakorlatként - megnézte a 444.hu vagy hatszáz fotóját. És láss csodát: 57 százalékon nő vagy gyermek, de 47 százalékon csakis kiskorú gyermek látható. Mit üzen ez? Azt, hogy Európába szegény, elesett, szerencsétlen családok érkeznek. Gyerekek síró arca, maszatos keze, anyák kétségbeesettsége látható. Már ha épp nem mutatnak videót arról, felvétel előtt hogyan öntik nyakon a gyereket vízzel. Mert ilyen is akadt...

Ezzel szemben a mélyen elhallgatott tények a következők (forrás: 888.hu).
"A Magyar Tudományos Akadémia az „Európába irányuló és 2015-től felgyorsult migráció tényezői, irányai és kilátásai” címmel jelentetett meg egy, több tanulmányból álló elemzést, amely tartalmazza 132 ezer, 2015-ben Magyarországon regisztrált migráns demográfiai alapadatainak vizsgálatát.
Az elemzésből többek között az derül ki, hogy a menedékkérők 79 százaléka férfi, 21 százaléka nő. Az átlagéletkor 23,8 év. A regisztráltak 24 százaléka 18 év alatti, ahol többségben vannak a kamaszkorúak, a 10-12 év alatti gyermekek aránya így még elhanyagolhatóbb. Szóval a migránsok elsöprő többsége fiatal, felnőtt (vagy legalább kamasz) férfi."

Arról is mélyen hallgatnak, hogy jellemző, miszerint a menedékkérők nem rendelkeznek személyazonosításra alkalmas okmányokkal. A menekültügyi hatóság részletes meghallgatás során tisztázza azt, hogy a külföldi mely ország állampolgára. Aztán ez vagy jól sikerül, vagy nem. Merthogy hitetlennek hazudni nem bűn. Ahogy magát kereszténynek hazudni sem. A cél szent, érdekében minden bevethető. 

Na és persze csak szírekről meg afgánokról mesélnek. Szegény, háborús övezetből érkezettekről. Azért arra kiváncsi lennék, ha mindne, magát szírnek valló koszovói, bangladeshi, iraki, pakisztáni, iráni, valamint szudáninak mondó kongói, nigériai, erithreai, csádi és elefántcsonparti a magáénak hazudott országba lenne visszatoloncolva, mekkora ajvékolás törne ki. És már csak azt szeretném tudni, mi a frásznak jöttek Európába a Dominikai Köztársaságból, Kubából, Haitiről. Merthogy ilyen is akadt...

Makacs dolgok a tények, de egy-egy cuki babafotó pont elég ahhoz, hogy a média agymosottjai erről elfeledkezzenek, Európa pedig szépen tovább színesedhessen. A sok médiarabszolga pedig lelkét eladva rohan, hogy megcsinálja élete, de legalábbis valamelyik sajtófotó pályázat díjnyertes fotóját. Csak úgy, gyuribácsi kedvére és pénzéért. Mert mindig van az a pénz.

"Véleményekkel vitatkozni lehet és kell is, de hazugságokkal, manipulációval képtelenség. Talán ezért is üti fel a fejét a hazugság mindenhol, ahol elfogynak az érvek." (by 888.hu) És hát Európa, no meg gyuribácsi ebben tökéletesen, sőt, egyre jobban teljesít.


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

ANTIDEMOKRATIKUS AGYKATYVASZ…. …avagy ruszkik haza, csak úgy, a CEU okán Itten, kérem, nincsen demokrácia. Mondjuk éjjel sikítva ébredtem álmomból, mert azt álmodtam, hogy a tüntető balliberális csürhe átvette a hatalmat, és Gizi néni jól bevált ernyőjével veri fejen a népet, most éppen a pedagógus hiszti után, a CEU okán. Bár Gizi néni nem tudja, hogy mi az a CEU, de tegnap jó buli volt a dékás haverokkal kimenni tüntetni. Sütött a nap, itt a tavasz, az orvos szerint pedig jót tesz egy kis séta. Zárva volt ugyanis az esztéká, és a piacolás sem lehetett alternatíva, hát legyen egy kis virágvasárnapi vidám vasárnap. Ment tehát, és hívta magával szomszéd Zsuzsit, akinek a férje épp pecázni volt a haverokkal. Kitolta hát Zsuzsi a babakocsit, benne Kisbencével, majd rászólt mobilon apára, menjen már ő is, jó a buli. Amolyan prájdos a hangulat. Szól a zene a teherautón, néha skandálnak valami zorbánellenest, és az most nagyon trendi. Nagyobb buli, mint vasárnap soppingo

BOLTOS JÓZSI MEGTÉRÉSE

(egy ismerős mesélte, valós történet alapján) Volt egyszer, hol nem volt, volt egyszer a srác. Na jó, inkább már férfiember, amolyan középkorú, stabil egzisztenciával, kicsinyke bolttal, sok vevővel, igazán jó hobbival. Szerette őt mindenki, vidám, jó kedélyű ember volt, akinél a vevők nem csak a vásárlás rövidebb – hosszabb idejére ragadtak le. Én is mindig kedveltem, különösen, mert amolyan igazi, tökös, jobboldali radikális pasinak ismertem meg. A boltjában is vállalta ezirányú kötődését, igaz, zsidózni csak pajeszos - kaftános vevők híján kezdett neki. Mert hát az üzlet, az üzlet. Ám az élet mindig tartogat meglepetéseket és eget – földet rengető változásokat. Ilyen volt a migránsáradat. Barátunk, aki korábban cigányt, négert vadul hajított ki boltjából, elkötelezett migráns - simogató lett. Járt ki a pályaudvarokra, terekre, szállított adományt, vásárolt és vitt mindent, amit csak jónak gondolt. Ment éjjel és nappal, mint zsidóban a fájdalom. Én is ritkán