Ugrás a fő tartalomra

INDIÁN NYÁR

Ezt írta egy ismerős a facebookon, szlovén útja során: "talaltam a taborban egy 3 napos szir babat meg egy 7 napost es minden rendben:)"
Nos, a véleményemet meg merészeltem fogalmazni, amit persze azonnal törölt. Azóta sem tudom, liberális barátai vajon milyen alpári sértéseket vághattak a fejemhez apró szösszenetem alatt.


Leírtam, hogy mindez nagyszerű, szeretem a gyerekeket, de van egy apró hiba. Ha olyan nagy a baj a hazájában, ha bombáznak, háború van, éhezik, menekülnie kell, akkor miért a szaporodáson jár a feje? Miért gyárt és szül még egy éhező szájat a sok másik mellé a bajban? Mert kétség ne legyen, náluk nem a szingli-lét és az egy-gyermekes családmodell a divat.
Sőt, azt is megkockáztattam, hogy ennél még az állatok is okosabbak, mert éhínség, vízhiány, veszély esetén még véletlenül sem párzanak el. Okos állatéknál nem kell még egy éhes száj a falkába. 



Azt már persze leírni sem mertem hogy a Bundesmutti kínálta segélyek mellett felesleges az állati ösztönökön uralkodni, hiszen a szentséges EU majd ezeket is eltartja. Akárcsak azt a húsz tagú családot, amelyikkel még a nyáron a Nyugatinál találkoztam. Igen, húsz migráns: nagymama, apuka, két feleség, és tizenhat gyerek. Mint az orgonasípok. Meg eltartja a nagy és gazdag EU azt a tíz embert, aki minden egyes befogadott migráns hozadékaként szivárog majd - átlagosan. Ja és azt az afgán nőt is persze minden járulékával együtt, aki még a török táborban szülte az egyiket, már menekülve, aztán mire ideért, kipottyant a következő is. Ugye, az út viszontagságai között megnyugvást nyújt egy kis kufirc, intim hely és helyzet biztos sok adódik.


De hát hajrá! Integrálódjanak, segítsük őket, csak aztán nehogy úgy járjunk, mint az indiánok. Addig-addig integrálódtak közéjük a bevándorlók, míg az őslakók szépen majdhogynem kihaltak, és mára már saját ősi földjükön cirkuszi állatként, rezervátumokban mutogatják őket.
Hajrá Unió, szép jövő vár rád, a sok kiscsalád mind feléd tart!

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Nyájak, csordák, szellemek

  Azért van annak valami furcsa bája, hogy ha az ember nem akar egyik birkanyájba se beállni bégetni, akkor az egyik nyáj számára fideszbérenc lesz, a másik nyáj számára meg libsi. Úgy aggatjuk a sztereotip jelzőket, mintha kötelező lenne. Nincs átmenet, nincs gondolkodás, csak rekedt, unalmas, egyhangú bégetés. Van annak valami furcsa bája, hogy az emberek manapság a tényközlést összekeverik a véleménnyel, és számukra, de csak a számukra már maga a tény is vélemény, ami valamelyik birkanyáj számára rossz, a másiknak jó. Mert gondolkodni nem trendi, egyszerűbb kicsi dobozokba zárni és felcímkézni mindent. Van valami furcsa bája annak, hogy én ettől már hányni sem tudok, csak sztoikus nyugalommal várom, hogy megfosszák a nyájakat a bundácskájuktól, és szépen levágják őket, így végre valami valós hasznot is hajtva a társadalom számára.  Megjelent: hunhir.info 2020.01.24.

Miért történelmietlen Horthyt fasisztázni?

Valljuk be, van annak valami bája, amikor a tornából felmentettek társasága mellé csatlakoznak a történelemből felmentettek, és egy gigamega utcai demonstráció keretében akarják megmagyarázni saját bénaságukat és tudatlanságukat. Legalább ennyire értelmezhetetlen számomra a jelenlegi magyar köznyelv, mely előszeretettel köpködi fel magából – mint egy irritáló slejmet a torkából – a fasiszta, náci jelzőket csak úgy, spontán, minden neki nem tetsző, vagy az övével ellenkező véleményt megfogalmazó számára. És éppen ezért ennyire bájos az a naivitás és/vagy ostobaság, hogy a Horthy Miklós kormányzó emlékére meghirdetett esemény ellen antifasiszták tiltakoznak. Most abba ne menjünk bele, hogy kicsiny országunkban már mindennek van egy „anti”-ja, sőt, még az „anti”-nak is. Vegyük tudomásul, hogy mostanság divat „anti”-nak lenni, bármi ellen és kész. Horthy Miklós Horthyt fasisztázni, és ellene antifasisztáskodni azonban már több mint röhejes. De h

Spontán mulatozás után összebalhéztak az ajándékon a cigány tüntetők

  Elér minket a tüntetési szezon. Vélhetőleg mindenki Gyuri bácsija ráeszmélt, hogy magyar kedvencei nem igazán díjazzák a hóban-fagyban ácsorgást, a tornából felmentetteknek ez nem igazán megy. Főleg nem, ha közben bezár a Spar, és már nem tudják lélekmelegítőkkel a hőn szeretett Kossuth téren tartani a bagázst. Úgy két hónap fáziskéséssel sikerült tehát megtartani egy demonstrációt a gyöngyöspatai ítélet kapcsán. Ott jártunk mi is. Gyülekezett hát a buszokkal odaszállított jónép a Nyugati pályaudvar előtt, igaz, az eseménynél még saját cigány hősük nevét sem voltak képesek leírni, bár az is lehet, hogy csak a nagy szeretetben rontották el Puczi Béla nevét, és keresztelték át Puszinak, de kicsire nem adunk. A röpke ötsoros hír többi része sem nagyon ment hibátlanul, de legalább azt tudták, miért tüntetnek: a szegregáció ellen, a szabad bíróságokért és a gyöngyöspatai romákért, akik az istennek sem kapnak pénzt, folyton csak képzést, tanítást ajánlanak ne