Ugrás a fő tartalomra

INDIÁN NYÁR

Ezt írta egy ismerős a facebookon, szlovén útja során: "talaltam a taborban egy 3 napos szir babat meg egy 7 napost es minden rendben:)"
Nos, a véleményemet meg merészeltem fogalmazni, amit persze azonnal törölt. Azóta sem tudom, liberális barátai vajon milyen alpári sértéseket vághattak a fejemhez apró szösszenetem alatt.


Leírtam, hogy mindez nagyszerű, szeretem a gyerekeket, de van egy apró hiba. Ha olyan nagy a baj a hazájában, ha bombáznak, háború van, éhezik, menekülnie kell, akkor miért a szaporodáson jár a feje? Miért gyárt és szül még egy éhező szájat a sok másik mellé a bajban? Mert kétség ne legyen, náluk nem a szingli-lét és az egy-gyermekes családmodell a divat.
Sőt, azt is megkockáztattam, hogy ennél még az állatok is okosabbak, mert éhínség, vízhiány, veszély esetén még véletlenül sem párzanak el. Okos állatéknál nem kell még egy éhes száj a falkába. 



Azt már persze leírni sem mertem hogy a Bundesmutti kínálta segélyek mellett felesleges az állati ösztönökön uralkodni, hiszen a szentséges EU majd ezeket is eltartja. Akárcsak azt a húsz tagú családot, amelyikkel még a nyáron a Nyugatinál találkoztam. Igen, húsz migráns: nagymama, apuka, két feleség, és tizenhat gyerek. Mint az orgonasípok. Meg eltartja a nagy és gazdag EU azt a tíz embert, aki minden egyes befogadott migráns hozadékaként szivárog majd - átlagosan. Ja és azt az afgán nőt is persze minden járulékával együtt, aki még a török táborban szülte az egyiket, már menekülve, aztán mire ideért, kipottyant a következő is. Ugye, az út viszontagságai között megnyugvást nyújt egy kis kufirc, intim hely és helyzet biztos sok adódik.


De hát hajrá! Integrálódjanak, segítsük őket, csak aztán nehogy úgy járjunk, mint az indiánok. Addig-addig integrálódtak közéjük a bevándorlók, míg az őslakók szépen majdhogynem kihaltak, és mára már saját ősi földjükön cirkuszi állatként, rezervátumokban mutogatják őket.
Hajrá Unió, szép jövő vár rád, a sok kiscsalád mind feléd tart!

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Spontán mulatozás után összebalhéztak az ajándékon a cigány tüntetők

  Elér minket a tüntetési szezon. Vélhetőleg mindenki Gyuri bácsija ráeszmélt, hogy magyar kedvencei nem igazán díjazzák a hóban-fagyban ácsorgást, a tornából felmentetteknek ez nem igazán megy. Főleg nem, ha közben bezár a Spar, és már nem tudják lélekmelegítőkkel a hőn szeretett Kossuth téren tartani a bagázst. Úgy két hónap fáziskéséssel sikerült tehát megtartani egy demonstrációt a gyöngyöspatai ítélet kapcsán. Ott jártunk mi is. Gyülekezett hát a buszokkal odaszállított jónép a Nyugati pályaudvar előtt, igaz, az eseménynél még saját cigány hősük nevét sem voltak képesek leírni, bár az is lehet, hogy csak a nagy szeretetben rontották el Puczi Béla nevét, és keresztelték át Puszinak, de kicsire nem adunk. A röpke ötsoros hír többi része sem nagyon ment hibátlanul, de legalább azt tudták, miért tüntetnek: a szegregáció ellen, a szabad bíróságokért és a gyöngyöspatai romákért, akik az istennek sem kapnak pénzt, folyton csak képzést, tanítást ajánlanak ne

ISKOLA A HATÁRON - avagy Európa megleckéztetése

Osama Abdel-Muhsen Alghadab nem bocsát meg László Petrának. Szíve joga. Nem keresztény, nem ismeri a tanítást: „bocsáss meg az ellenünk vétkezőknek”. Ő másban hisz, és másként él, számára a hitetlen értéktelen. Én pedig nem bocsátom meg neki azt, hogy betört az országomba. Azt, hogy nem kopogtatott az ajtón, hanem áttörve az ablakot ránk rontott. De azt sem, ahogy társaival együtt követelt, elvárt, amolyan „nekünkmindenjármertmenekültekvagyunk” alapon. Nem bocsátom meg neki, hogy Szerbia magyar lakta falvaiból, városaiból kuplerájt csináltak. És nem bocsátom meg azt sem, hogy szeméttelepet gyártottak ebből a meseszép országból. Nem bocsátom meg a Keleti pályaudvart, amelyet magyar családok hetekig elkerültek. Nem bocsátom meg neki Röszkét, amely jó pár napig überelte a legkeményebb cigánytelepet is. Röszkét, amely Ásotthalom és a Keleti után a migráns-válság újabb ikonikus helye lett. Röszkét, ahová még a határzár előtt elmentünk. Horgosról indultunk. A vasúti sín mel

Miért történelmietlen Horthyt fasisztázni?

Valljuk be, van annak valami bája, amikor a tornából felmentettek társasága mellé csatlakoznak a történelemből felmentettek, és egy gigamega utcai demonstráció keretében akarják megmagyarázni saját bénaságukat és tudatlanságukat. Legalább ennyire értelmezhetetlen számomra a jelenlegi magyar köznyelv, mely előszeretettel köpködi fel magából – mint egy irritáló slejmet a torkából – a fasiszta, náci jelzőket csak úgy, spontán, minden neki nem tetsző, vagy az övével ellenkező véleményt megfogalmazó számára. És éppen ezért ennyire bájos az a naivitás és/vagy ostobaság, hogy a Horthy Miklós kormányzó emlékére meghirdetett esemény ellen antifasiszták tiltakoznak. Most abba ne menjünk bele, hogy kicsiny országunkban már mindennek van egy „anti”-ja, sőt, még az „anti”-nak is. Vegyük tudomásul, hogy mostanság divat „anti”-nak lenni, bármi ellen és kész. Horthy Miklós Horthyt fasisztázni, és ellene antifasisztáskodni azonban már több mint röhejes. De h