Ugrás a fő tartalomra

AZ EURÓPAI UNIÓ MEGHALT

A mai nappal az Európai Unió meghalt. Temetéséről talán majd később intézkednek. Vagy nem. Mert ennek a torzszülöttnek a halálát sokan nem bánják. a temetése sokak számára igazi örömünnep lenne.

De az Unió lassú haldoklásának maguk az unió vezetői adták meg a végső döfést. A nemzetállamok eltaposásával, a millió migráns meghívásával és pátyolgatásával, a liberális eszmék torkokon való letolásával, a sok hazudozással megölték a maguk kis szörnyszülöttjét.

Az unió tehát a mai nappal meghalt. A haláltusa fájdalmas volt, vérrel teli. Áldozatok tömkelege Párizsban, az ikonikus, örök bohém, mindig vidám, csodaszép városban. A legendás belváros már soha nem lesz olyan, mint volt.
Ülésezhetnek, tervezgethetnek, tanácskozhatnak az uniós főmuftik, de a halottakat nem tudják visszahozni, a sokkot, amit a párizsi embereknek át kellett élniük, nem tudják meg nem történtté tenni. A rettegés most már velük él, és belekúszik minden európai ember lelkébe, szívébe. Mostantól gyanakodva nézünk körbe, ha pukkanást hallunk, összerezdülünk. És ezt köszönhetjük az unió vezetőinek. Közvetve ők a felelősek ezért!

A halálos áldozatokért, a terrorizmusért az unió vezetői a felelősek. Vajon ki és mikor fogja őket bíróság elé állítani? Ki és mikor fogja követelni felelősségre vonásukat? Mert én követelem!

Az unió halott, de Európát nem hagyhatjuk meghalni!


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

ANTIDEMOKRATIKUS AGYKATYVASZ…. …avagy ruszkik haza, csak úgy, a CEU okán Itten, kérem, nincsen demokrácia. Mondjuk éjjel sikítva ébredtem álmomból, mert azt álmodtam, hogy a tüntető balliberális csürhe átvette a hatalmat, és Gizi néni jól bevált ernyőjével veri fejen a népet, most éppen a pedagógus hiszti után, a CEU okán. Bár Gizi néni nem tudja, hogy mi az a CEU, de tegnap jó buli volt a dékás haverokkal kimenni tüntetni. Sütött a nap, itt a tavasz, az orvos szerint pedig jót tesz egy kis séta. Zárva volt ugyanis az esztéká, és a piacolás sem lehetett alternatíva, hát legyen egy kis virágvasárnapi vidám vasárnap. Ment tehát, és hívta magával szomszéd Zsuzsit, akinek a férje épp pecázni volt a haverokkal. Kitolta hát Zsuzsi a babakocsit, benne Kisbencével, majd rászólt mobilon apára, menjen már ő is, jó a buli. Amolyan prájdos a hangulat. Szól a zene a teherautón, néha skandálnak valami zorbánellenest, és az most nagyon trendi. Nagyobb buli, mint vasárnap soppingo

BOLTOS JÓZSI MEGTÉRÉSE

(egy ismerős mesélte, valós történet alapján) Volt egyszer, hol nem volt, volt egyszer a srác. Na jó, inkább már férfiember, amolyan középkorú, stabil egzisztenciával, kicsinyke bolttal, sok vevővel, igazán jó hobbival. Szerette őt mindenki, vidám, jó kedélyű ember volt, akinél a vevők nem csak a vásárlás rövidebb – hosszabb idejére ragadtak le. Én is mindig kedveltem, különösen, mert amolyan igazi, tökös, jobboldali radikális pasinak ismertem meg. A boltjában is vállalta ezirányú kötődését, igaz, zsidózni csak pajeszos - kaftános vevők híján kezdett neki. Mert hát az üzlet, az üzlet. Ám az élet mindig tartogat meglepetéseket és eget – földet rengető változásokat. Ilyen volt a migránsáradat. Barátunk, aki korábban cigányt, négert vadul hajított ki boltjából, elkötelezett migráns - simogató lett. Járt ki a pályaudvarokra, terekre, szállított adományt, vásárolt és vitt mindent, amit csak jónak gondolt. Ment éjjel és nappal, mint zsidóban a fájdalom. Én is ritkán