Ugrás a fő tartalomra

"NYITOTT KAPUKAT DÖNGETNÉK" JELIGÉRE A KIADÓBA...

Tisztelettel szinonimákat, körülírásokat, mismásolásokat várok a kerítés szóra. Válaszaikat a "Nyitott kapukat döngetnék" jeligére a kiadóba legyenek szívesek küldeni! Elbizonytalanodtam ugyanis. Eddig azt hittem, tudom, mire való a kerítés, és rajta a kapu. De már nem tudom, hiába magyarázzák!



Kérem szépen, tessék már tudomásul venni, hogy csak a magyar kerítés a rossz kerítés. Kezdjük ott, hogy az osztrákoké nem is kerítés, hanem kapucska, hosszú (határhosszon át érő) oldalsó szárnyacskákkal. És minden kerítés-szerű építmény csak és kizárólag a migránsok testi épségének megóvására szolgál, összes pengéjével együtt. A szlovéneké pedig bár kerítés néven fut, mégsem az a csúnya, rasszista fajta, mint a miénk. Emez egy rusnya kerítés, és undok dolog nem beengedni szegény migriket, hogy végig zabrálhasák, szemetelhessék az országot. Nem humánus, nem liberális és nem elfogadó. Amazzal pedig nem távol akarják tartani a migráns-hadat, hanem pusztán a mozgásukat hivatott szabályozni. Szóval a magyar kerítés rossz és gonosz, az osztrák és a szlovén pedig jó és humánus. Talán, ha más nevet találtunk volna ki neki, jobb lenne a píárja, bár gyanítom, nemzetisége miatt így is mindenki utálná.



Gyanítom azt is, hasonlatosan nagy különbségek vannak a magyar, az osztrák, a szlovén, de még a német házak kapuja és kerítése között is. A németek lassan elbontják ezeket a rém gonosz és kirekesztő építményeket, hiszen a nagy elfogadás, összeborulás és szeressükegymástgyerekek jegyében nem fér bele, hogy zárt ajtók fogadják a fekete sereget. Az osztrákoknál, ha véletlenül zárt kaput talál egy migráns, tuti kinyitják neki, hiszen csak azért volt zárva, nehogy a szemét, rasszista (netán fehér színű) kutya megharapja. A szlovének pedig? Hát…van kapu, van kerítés. Aztán majd bejössz, ha én azt akarom. Hiszen az csak a migránsok mozgásának szabályozására szolgál. Végül is a miénk is erről szól(na). Ha kopogsz, beengedlek, ha akarlak. Ha szépen kérsz, adok, ha tudok. Mégis, a magyar kerítés marad a csúnya, náci, rasszista, kirekesztő fajta. Az nem véd, az nem szabályoz, az csak kirekeszt.



És ezt már az amerikai nagykövet is megmondta. Ronda egy nép a magyar, mert nem akarja integrálni a sok migránst. Pedig hát a nagykövet asszony igen jól képzett lehetne integrációból. Nemzetének többkörös tapasztalatai vannak e téren. Ugyanis cirka 523 évvel ezelőtt ők is elkezdtek beintegrálódni egy idegen földrész idegen lakói közé. Addig-addig integrálódtak, míg ebbe az őslakosok szépen belepusztultak. Fellelhető példányaikat pedig ma cirkuszi állatként mutogatják a rezervátumokban. Aztán jó ideje próbálkoznak a fekete lakosság integrálásával, ha már a rabszolgaság okán a nyakukon maradtak, de hát ez nem megy zökkenőmentesen. Városok lángolnak, ürülnek ki,  negyedek gettósodnak, csak szimplán, az integráció jegyében. Hát csoda, hogy urai parancsára így utál minket és a fránya kerítésünket? Hiszen a szép jövő enélkül csak ránk várna. Integráljuk hát a migránsokat, aztán majd szépen, lassan, amerikai mintára belehalhatunk. Úgy egész Európa, ha lehet.  



De a sírkövünkre biztos felvésnék: kerítés nélkül, nyitott kapukkal, szeressük egymást – érzéssel, elleneit integrálva ásta meg a saját sírját. Egy egész nemzet. Hogy a beintegrálódottnak dolgoznia ezért ég véletlenül se kelljen. Amúgy amerikai mintára, sorosgyuri elégedettségére.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

ANTIDEMOKRATIKUS AGYKATYVASZ…. …avagy ruszkik haza, csak úgy, a CEU okán Itten, kérem, nincsen demokrácia. Mondjuk éjjel sikítva ébredtem álmomból, mert azt álmodtam, hogy a tüntető balliberális csürhe átvette a hatalmat, és Gizi néni jól bevált ernyőjével veri fejen a népet, most éppen a pedagógus hiszti után, a CEU okán. Bár Gizi néni nem tudja, hogy mi az a CEU, de tegnap jó buli volt a dékás haverokkal kimenni tüntetni. Sütött a nap, itt a tavasz, az orvos szerint pedig jót tesz egy kis séta. Zárva volt ugyanis az esztéká, és a piacolás sem lehetett alternatíva, hát legyen egy kis virágvasárnapi vidám vasárnap. Ment tehát, és hívta magával szomszéd Zsuzsit, akinek a férje épp pecázni volt a haverokkal. Kitolta hát Zsuzsi a babakocsit, benne Kisbencével, majd rászólt mobilon apára, menjen már ő is, jó a buli. Amolyan prájdos a hangulat. Szól a zene a teherautón, néha skandálnak valami zorbánellenest, és az most nagyon trendi. Nagyobb buli, mint vasárnap soppingo

BOLTOS JÓZSI MEGTÉRÉSE

(egy ismerős mesélte, valós történet alapján) Volt egyszer, hol nem volt, volt egyszer a srác. Na jó, inkább már férfiember, amolyan középkorú, stabil egzisztenciával, kicsinyke bolttal, sok vevővel, igazán jó hobbival. Szerette őt mindenki, vidám, jó kedélyű ember volt, akinél a vevők nem csak a vásárlás rövidebb – hosszabb idejére ragadtak le. Én is mindig kedveltem, különösen, mert amolyan igazi, tökös, jobboldali radikális pasinak ismertem meg. A boltjában is vállalta ezirányú kötődését, igaz, zsidózni csak pajeszos - kaftános vevők híján kezdett neki. Mert hát az üzlet, az üzlet. Ám az élet mindig tartogat meglepetéseket és eget – földet rengető változásokat. Ilyen volt a migránsáradat. Barátunk, aki korábban cigányt, négert vadul hajított ki boltjából, elkötelezett migráns - simogató lett. Járt ki a pályaudvarokra, terekre, szállított adományt, vásárolt és vitt mindent, amit csak jónak gondolt. Ment éjjel és nappal, mint zsidóban a fájdalom. Én is ritkán