Ugrás a fő tartalomra

KÖPÖK RÁD, CHARLIE

Vajon a gúny mellett a vallás- és halottgyalázás is bele kell férjen az amúgy nem is létező, igencsak korlátok közé szorongatott sajtó- és szólásszabadságba? Komolyan azt gondolják emberek, hogy a liberalizmus jegyében nekik mindent szabad?

Én már januárban sem voltam Charlie. Nem akartam Charlie lenni, aki gúnyt űz világvallásokból, melyek sokak számára fontosak. Még akkor sem akartam Charlie lenni, amikor az iszlámot gyalázták előszeretettel. Egyébként listájuk második helyén a kereszténység áll, és néha, elvétve, nagy ritkán a zsidó vallásról is kikerül egy-egy gyengécske kép. Talán a többségi tulajdonosnak, Edouard de Rothschildnak köszönhetően….

 
Lehet, hogy furcsa, amit mondok, de csoda, hogy a merénylet előtt még egyetlen jóérzésű ember sem akarta őket úgy zsigerből pofán verni. Hát a muszlimokkal mellényúltak. A halott migráns gyereken viccelődni ízetlen és gyomorforgató volt, mert hát nem a gyerek, hanem szülei voltak bűnösek a haláláért. „A keresztények a vízen járnak – a muszlim gyerekek elsüllyednek.” – ezt írták, majd laza lendülettel folytatták a kereszténygyalázást. 

„A sajtószabadság gyakorlása nem provokáció .” – mondta az egyik főszerkesztő. Nos, a sajtószabadság gyakorlása valóban nem az. Ám amit a Charlie Hebdo művel, az minden, csak nem sajtószabadság. Gyűlölködés és gyűlöletszítás, öncélú, és nagy eséllyel igen jól megfizetett szennyáram.

Ám most, amikor a 240-nél több halálos áldozatot követelő orosz repülőgép katasztrófán viccelődnek, csak amúgy, Charlie-módra, már nem csak csöndben határolódom el a „Je suis Charlie” év elejei őrületétől. Nem kívánok közösséget egyetlen Charlie-val sem, sőt, a világba szeretném ordítani, hogy „Je ne suis pas Charlie”. Mert én nem vagyok Charlie. Én tiszteletben tartom mindenki vallását, identitását, amíg ő is tiszteletben tartja az enyémet. Nem fogom gyűlölni azért, mert muszlim, de utálni fogom, ha átgrasszál a hazámon. Nem fogom megkövezni azért, mert orosz, és Oroszország épp nem válogat – tuti amerikai és izraeli mintára – a jó és a rossz terrorista között. De tiszteletben fogom tartani a 240 áldozat családjának a gyászát, bánatát. Épp ezért köpök egy nagyot, ha Charlie feliratot látok.


 Mert Charliet soha, de soha nem fogom tiszteletben tartani. Mert Charlie nem érdemel tiszteletet. Mert Charlie nem a sajtószabadság, de a jól megfizetett gyűlöletkeltés és provokáció jegyében teszi azt, amit tesz. Mert a vallás, a hit, az egyszerű emberek kapaszkodója és reménye, de családok gyásza és emberek nyomora sem vehető egy kalap alá politikusok pellengérre állításával, a szatírával és viccel. Mert amit a Charlie művel, az minden, csak nem vicces, és nem valláskritika, de köszönőviszonyban sincs a baloldalisággal – ahogy magukat aposztrofálják. A Charlie provokatív, gyűlölködő és feszültséget generáló. Hát ne csodálkozzon egyetlen ott dolgozó sem, ha egy jó érzésű keresztény egyszer majd az Ószövetséghez nyúl vissza, és nem a „dobd vissza kenyérrel” újszövetségi elvét alkalmazza. 



Mert mindig van az a határ, ahogy év elején is volt. Ha még emlékeznek….A gyilkosságokat elítélni lehet és kellhet, de ezzel a szennylappal közösséget vállalni sosem. Amúgy pedig azt csak nagyon halkan mondom, jobb körökben a sajtószabadság hasonlatos alkalmazásáért nagy eséllyel szájzár és kemény börtönévek várnak. De hát vannak, akiknek mindent szabad…

A Charlie Hebdo minden erkölcsi határon túllépett. Én pedig nem voltam, nem vagyok, és soha nem is leszek Charlie. Halottat gyalázni, rajta gúnyolódni mifelénk nem divat.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Spontán mulatozás után összebalhéztak az ajándékon a cigány tüntetők

  Elér minket a tüntetési szezon. Vélhetőleg mindenki Gyuri bácsija ráeszmélt, hogy magyar kedvencei nem igazán díjazzák a hóban-fagyban ácsorgást, a tornából felmentetteknek ez nem igazán megy. Főleg nem, ha közben bezár a Spar, és már nem tudják lélekmelegítőkkel a hőn szeretett Kossuth téren tartani a bagázst. Úgy két hónap fáziskéséssel sikerült tehát megtartani egy demonstrációt a gyöngyöspatai ítélet kapcsán. Ott jártunk mi is. Gyülekezett hát a buszokkal odaszállított jónép a Nyugati pályaudvar előtt, igaz, az eseménynél még saját cigány hősük nevét sem voltak képesek leírni, bár az is lehet, hogy csak a nagy szeretetben rontották el Puczi Béla nevét, és keresztelték át Puszinak, de kicsire nem adunk. A röpke ötsoros hír többi része sem nagyon ment hibátlanul, de legalább azt tudták, miért tüntetnek: a szegregáció ellen, a szabad bíróságokért és a gyöngyöspatai romákért, akik az istennek sem kapnak pénzt, folyton csak képzést, tanítást ajánlanak ne

ISKOLA A HATÁRON - avagy Európa megleckéztetése

Osama Abdel-Muhsen Alghadab nem bocsát meg László Petrának. Szíve joga. Nem keresztény, nem ismeri a tanítást: „bocsáss meg az ellenünk vétkezőknek”. Ő másban hisz, és másként él, számára a hitetlen értéktelen. Én pedig nem bocsátom meg neki azt, hogy betört az országomba. Azt, hogy nem kopogtatott az ajtón, hanem áttörve az ablakot ránk rontott. De azt sem, ahogy társaival együtt követelt, elvárt, amolyan „nekünkmindenjármertmenekültekvagyunk” alapon. Nem bocsátom meg neki, hogy Szerbia magyar lakta falvaiból, városaiból kuplerájt csináltak. És nem bocsátom meg azt sem, hogy szeméttelepet gyártottak ebből a meseszép országból. Nem bocsátom meg a Keleti pályaudvart, amelyet magyar családok hetekig elkerültek. Nem bocsátom meg neki Röszkét, amely jó pár napig überelte a legkeményebb cigánytelepet is. Röszkét, amely Ásotthalom és a Keleti után a migráns-válság újabb ikonikus helye lett. Röszkét, ahová még a határzár előtt elmentünk. Horgosról indultunk. A vasúti sín mel

Miért történelmietlen Horthyt fasisztázni?

Valljuk be, van annak valami bája, amikor a tornából felmentettek társasága mellé csatlakoznak a történelemből felmentettek, és egy gigamega utcai demonstráció keretében akarják megmagyarázni saját bénaságukat és tudatlanságukat. Legalább ennyire értelmezhetetlen számomra a jelenlegi magyar köznyelv, mely előszeretettel köpködi fel magából – mint egy irritáló slejmet a torkából – a fasiszta, náci jelzőket csak úgy, spontán, minden neki nem tetsző, vagy az övével ellenkező véleményt megfogalmazó számára. És éppen ezért ennyire bájos az a naivitás és/vagy ostobaság, hogy a Horthy Miklós kormányzó emlékére meghirdetett esemény ellen antifasiszták tiltakoznak. Most abba ne menjünk bele, hogy kicsiny országunkban már mindennek van egy „anti”-ja, sőt, még az „anti”-nak is. Vegyük tudomásul, hogy mostanság divat „anti”-nak lenni, bármi ellen és kész. Horthy Miklós Horthyt fasisztázni, és ellene antifasisztáskodni azonban már több mint röhejes. De h