Ugrás a fő tartalomra

ÉHEZŐK VIADALÁN JÁRTUNK

Régi népszokás, hogy halottak napja előtt étellel kínálják a gyermekeket és a szegényeket, hogy ők, a maguk tiszta és bűntelen lelkével imádkozzanak elhunytaink lelki üdvéért. Ezt a hagyományt próbálták feleleveníteni az Éhezők Viadala rendezvénnyel.

Bár Lang Alex főszervező igyekezett ütős elnevezést találni, a népszerű film címe némileg zavaró volt sokak számára. A filmben ugyanis vérre menő, halálig tartó küzdelem ment a győzelemért. Tegnap azonban a hajléktalanoknak, szegényeknek és rászorulóknak nem kellett küzdeniük, az értük küzdő főzőcskézőknek is csak a hagymadarabolással és a fakanállal kellett megvívniuk.





Fotók: Varga Moncsi - Hunhír.info

Reggel tízkor indult a nagy főzőverseny, melyen identitástól, politikai- és világnézettől függetlenül bárki részt vehetett, aki szívügyének érezte rászoruló embertársai megsegítését. Főzött hát – ha nem is egymás mellett, sőt, inkább jó távol – liberális és nemzeti érzelmű. Ez utóbbiak által felállított jurtát – szigorúan a pártzászlónak titulált Árpád-sávos lobogó kissé hisztérikus eltávolíttatása után – elfoglalta és birtokába vette a liberális szervezőgárda.



Fotó: Varga Moncsi - Hunhír.info

Szóval ment a főzés, rotyogott körömpörkölt lecsósan, csirkerpörkölt, de a prímet – ki érti, miért – a WHO által rákkeltőnek minősített sertéspörkölt vitte. Olyannyira, hogy a pályaudvaroknál a hajléktalanokat még elzavaró Migration Aid két csapata is ezt főzte. Igaz, az elhíresült Baba vigyorogva kérte kameraman kollégámat, videóra ne vegye, hogy ő röfit főz, de hát az ATV kamerája és az azzal járó népszerűség kedvéért egy idő után ez sem volt probléma. Ahogy a MA-t megtagadó, onnan a Zsaruellátóba emigráló, onnan is kikopó, így korábbi barátait a tévécsatornáknak eladó migráns-simogató jelenléte is érdekes kérdéseket vetett fel bennünk. De hát meglett a magyarázat: van az a pénz, ha kopik a népszerűség.

Azonban a lényeg maradt: főztek lelkesen az emberek, és végre dél után elkezdtek jönni a hajléktalanok is. Sajnos viszonylag kevesen értesültek a rendezvényről, így jóval több volt a főző, segítő, érdeklődő és sajtós, mint amennyi a valóban rászoruló, éhes ember. Ám aki jött, az jól lakott, sőt, téli ruhaneműkből is válogathatott, néhány erre is gondoló civilnek hála. Volt zene és tánc, örömmel ropta együtt hajléktalan és jól öltözött úrinő. Egy kis időre sikerült mosolyt csalni a megfáradt, megkeseredett arcokra.

Hogy mennyi étel fogyott el, nem tudjuk. Azt viszont igen, hogy a finom falatokat örömmel ette a sok hajléktalan. A kezdeményezés tehát sikeres volt, sikerült néhány boldog pillanattal megajándékozni ezeket a keveset mosolygó embereket.

Mivel az esemény verseny is volt egyben, zsűri pontozta a bográcsokban rotyogó finomságokat. Mi nem vártuk meg az eredményt, számunkra barátaink sertéspörköltje és palacsintája vitte a prímet.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

ANTIDEMOKRATIKUS AGYKATYVASZ…. …avagy ruszkik haza, csak úgy, a CEU okán Itten, kérem, nincsen demokrácia. Mondjuk éjjel sikítva ébredtem álmomból, mert azt álmodtam, hogy a tüntető balliberális csürhe átvette a hatalmat, és Gizi néni jól bevált ernyőjével veri fejen a népet, most éppen a pedagógus hiszti után, a CEU okán. Bár Gizi néni nem tudja, hogy mi az a CEU, de tegnap jó buli volt a dékás haverokkal kimenni tüntetni. Sütött a nap, itt a tavasz, az orvos szerint pedig jót tesz egy kis séta. Zárva volt ugyanis az esztéká, és a piacolás sem lehetett alternatíva, hát legyen egy kis virágvasárnapi vidám vasárnap. Ment tehát, és hívta magával szomszéd Zsuzsit, akinek a férje épp pecázni volt a haverokkal. Kitolta hát Zsuzsi a babakocsit, benne Kisbencével, majd rászólt mobilon apára, menjen már ő is, jó a buli. Amolyan prájdos a hangulat. Szól a zene a teherautón, néha skandálnak valami zorbánellenest, és az most nagyon trendi. Nagyobb buli, mint vasárnap soppingo

BOLTOS JÓZSI MEGTÉRÉSE

(egy ismerős mesélte, valós történet alapján) Volt egyszer, hol nem volt, volt egyszer a srác. Na jó, inkább már férfiember, amolyan középkorú, stabil egzisztenciával, kicsinyke bolttal, sok vevővel, igazán jó hobbival. Szerette őt mindenki, vidám, jó kedélyű ember volt, akinél a vevők nem csak a vásárlás rövidebb – hosszabb idejére ragadtak le. Én is mindig kedveltem, különösen, mert amolyan igazi, tökös, jobboldali radikális pasinak ismertem meg. A boltjában is vállalta ezirányú kötődését, igaz, zsidózni csak pajeszos - kaftános vevők híján kezdett neki. Mert hát az üzlet, az üzlet. Ám az élet mindig tartogat meglepetéseket és eget – földet rengető változásokat. Ilyen volt a migránsáradat. Barátunk, aki korábban cigányt, négert vadul hajított ki boltjából, elkötelezett migráns - simogató lett. Járt ki a pályaudvarokra, terekre, szállított adományt, vásárolt és vitt mindent, amit csak jónak gondolt. Ment éjjel és nappal, mint zsidóban a fájdalom. Én is ritkán