Régi népszokás, hogy halottak napja előtt étellel
kínálják a gyermekeket és a szegényeket, hogy ők, a maguk tiszta és
bűntelen lelkével imádkozzanak elhunytaink lelki üdvéért. Ezt a
hagyományt próbálták feleleveníteni az Éhezők Viadala rendezvénnyel.
Bár
Lang Alex főszervező igyekezett ütős elnevezést találni, a népszerű
film címe némileg zavaró volt sokak számára. A filmben ugyanis vérre
menő, halálig tartó küzdelem ment a győzelemért. Tegnap azonban a
hajléktalanoknak, szegényeknek és rászorulóknak nem kellett küzdeniük,
az értük küzdő főzőcskézőknek is csak a hagymadarabolással és a
fakanállal kellett megvívniuk.
Fotók: Varga Moncsi - Hunhír.info
Reggel tízkor indult a nagy főzőverseny, melyen identitástól, politikai- és világnézettől függetlenül bárki részt vehetett, aki szívügyének érezte rászoruló embertársai megsegítését. Főzött hát – ha nem is egymás mellett, sőt, inkább jó távol – liberális és nemzeti érzelmű. Ez utóbbiak által felállított jurtát – szigorúan a pártzászlónak titulált Árpád-sávos lobogó kissé hisztérikus eltávolíttatása után – elfoglalta és birtokába vette a liberális szervezőgárda.
Fotó: Varga Moncsi - Hunhír.info
Szóval ment a főzés, rotyogott körömpörkölt lecsósan, csirkerpörkölt, de a prímet – ki érti, miért – a WHO által rákkeltőnek minősített sertéspörkölt vitte. Olyannyira, hogy a pályaudvaroknál a hajléktalanokat még elzavaró Migration Aid két csapata is ezt főzte. Igaz, az elhíresült Baba vigyorogva kérte kameraman kollégámat, videóra ne vegye, hogy ő röfit főz, de hát az ATV kamerája és az azzal járó népszerűség kedvéért egy idő után ez sem volt probléma. Ahogy a MA-t megtagadó, onnan a Zsaruellátóba emigráló, onnan is kikopó, így korábbi barátait a tévécsatornáknak eladó migráns-simogató jelenléte is érdekes kérdéseket vetett fel bennünk. De hát meglett a magyarázat: van az a pénz, ha kopik a népszerűség.
Azonban a lényeg maradt: főztek lelkesen az emberek, és végre dél után elkezdtek jönni a hajléktalanok is. Sajnos viszonylag kevesen értesültek a rendezvényről, így jóval több volt a főző, segítő, érdeklődő és sajtós, mint amennyi a valóban rászoruló, éhes ember. Ám aki jött, az jól lakott, sőt, téli ruhaneműkből is válogathatott, néhány erre is gondoló civilnek hála. Volt zene és tánc, örömmel ropta együtt hajléktalan és jól öltözött úrinő. Egy kis időre sikerült mosolyt csalni a megfáradt, megkeseredett arcokra.
Hogy mennyi étel fogyott el, nem tudjuk. Azt viszont igen, hogy a finom falatokat örömmel ette a sok hajléktalan. A kezdeményezés tehát sikeres volt, sikerült néhány boldog pillanattal megajándékozni ezeket a keveset mosolygó embereket.
Mivel az esemény verseny is volt egyben, zsűri pontozta a bográcsokban rotyogó finomságokat. Mi nem vártuk meg az eredményt, számunkra barátaink sertéspörköltje és palacsintája vitte a prímet.
Reggel tízkor indult a nagy főzőverseny, melyen identitástól, politikai- és világnézettől függetlenül bárki részt vehetett, aki szívügyének érezte rászoruló embertársai megsegítését. Főzött hát – ha nem is egymás mellett, sőt, inkább jó távol – liberális és nemzeti érzelmű. Ez utóbbiak által felállított jurtát – szigorúan a pártzászlónak titulált Árpád-sávos lobogó kissé hisztérikus eltávolíttatása után – elfoglalta és birtokába vette a liberális szervezőgárda.
Fotó: Varga Moncsi - Hunhír.info
Szóval ment a főzés, rotyogott körömpörkölt lecsósan, csirkerpörkölt, de a prímet – ki érti, miért – a WHO által rákkeltőnek minősített sertéspörkölt vitte. Olyannyira, hogy a pályaudvaroknál a hajléktalanokat még elzavaró Migration Aid két csapata is ezt főzte. Igaz, az elhíresült Baba vigyorogva kérte kameraman kollégámat, videóra ne vegye, hogy ő röfit főz, de hát az ATV kamerája és az azzal járó népszerűség kedvéért egy idő után ez sem volt probléma. Ahogy a MA-t megtagadó, onnan a Zsaruellátóba emigráló, onnan is kikopó, így korábbi barátait a tévécsatornáknak eladó migráns-simogató jelenléte is érdekes kérdéseket vetett fel bennünk. De hát meglett a magyarázat: van az a pénz, ha kopik a népszerűség.
Azonban a lényeg maradt: főztek lelkesen az emberek, és végre dél után elkezdtek jönni a hajléktalanok is. Sajnos viszonylag kevesen értesültek a rendezvényről, így jóval több volt a főző, segítő, érdeklődő és sajtós, mint amennyi a valóban rászoruló, éhes ember. Ám aki jött, az jól lakott, sőt, téli ruhaneműkből is válogathatott, néhány erre is gondoló civilnek hála. Volt zene és tánc, örömmel ropta együtt hajléktalan és jól öltözött úrinő. Egy kis időre sikerült mosolyt csalni a megfáradt, megkeseredett arcokra.
Hogy mennyi étel fogyott el, nem tudjuk. Azt viszont igen, hogy a finom falatokat örömmel ette a sok hajléktalan. A kezdeményezés tehát sikeres volt, sikerült néhány boldog pillanattal megajándékozni ezeket a keveset mosolygó embereket.
Mivel az esemény verseny is volt egyben, zsűri pontozta a bográcsokban rotyogó finomságokat. Mi nem vártuk meg az eredményt, számunkra barátaink sertéspörköltje és palacsintája vitte a prímet.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése