Ugrás a fő tartalomra

ÉHEZŐK VIADALÁN JÁRTUNK

Régi népszokás, hogy halottak napja előtt étellel kínálják a gyermekeket és a szegényeket, hogy ők, a maguk tiszta és bűntelen lelkével imádkozzanak elhunytaink lelki üdvéért. Ezt a hagyományt próbálták feleleveníteni az Éhezők Viadala rendezvénnyel.

Bár Lang Alex főszervező igyekezett ütős elnevezést találni, a népszerű film címe némileg zavaró volt sokak számára. A filmben ugyanis vérre menő, halálig tartó küzdelem ment a győzelemért. Tegnap azonban a hajléktalanoknak, szegényeknek és rászorulóknak nem kellett küzdeniük, az értük küzdő főzőcskézőknek is csak a hagymadarabolással és a fakanállal kellett megvívniuk.





Fotók: Varga Moncsi - Hunhír.info

Reggel tízkor indult a nagy főzőverseny, melyen identitástól, politikai- és világnézettől függetlenül bárki részt vehetett, aki szívügyének érezte rászoruló embertársai megsegítését. Főzött hát – ha nem is egymás mellett, sőt, inkább jó távol – liberális és nemzeti érzelmű. Ez utóbbiak által felállított jurtát – szigorúan a pártzászlónak titulált Árpád-sávos lobogó kissé hisztérikus eltávolíttatása után – elfoglalta és birtokába vette a liberális szervezőgárda.



Fotó: Varga Moncsi - Hunhír.info

Szóval ment a főzés, rotyogott körömpörkölt lecsósan, csirkerpörkölt, de a prímet – ki érti, miért – a WHO által rákkeltőnek minősített sertéspörkölt vitte. Olyannyira, hogy a pályaudvaroknál a hajléktalanokat még elzavaró Migration Aid két csapata is ezt főzte. Igaz, az elhíresült Baba vigyorogva kérte kameraman kollégámat, videóra ne vegye, hogy ő röfit főz, de hát az ATV kamerája és az azzal járó népszerűség kedvéért egy idő után ez sem volt probléma. Ahogy a MA-t megtagadó, onnan a Zsaruellátóba emigráló, onnan is kikopó, így korábbi barátait a tévécsatornáknak eladó migráns-simogató jelenléte is érdekes kérdéseket vetett fel bennünk. De hát meglett a magyarázat: van az a pénz, ha kopik a népszerűség.

Azonban a lényeg maradt: főztek lelkesen az emberek, és végre dél után elkezdtek jönni a hajléktalanok is. Sajnos viszonylag kevesen értesültek a rendezvényről, így jóval több volt a főző, segítő, érdeklődő és sajtós, mint amennyi a valóban rászoruló, éhes ember. Ám aki jött, az jól lakott, sőt, téli ruhaneműkből is válogathatott, néhány erre is gondoló civilnek hála. Volt zene és tánc, örömmel ropta együtt hajléktalan és jól öltözött úrinő. Egy kis időre sikerült mosolyt csalni a megfáradt, megkeseredett arcokra.

Hogy mennyi étel fogyott el, nem tudjuk. Azt viszont igen, hogy a finom falatokat örömmel ette a sok hajléktalan. A kezdeményezés tehát sikeres volt, sikerült néhány boldog pillanattal megajándékozni ezeket a keveset mosolygó embereket.

Mivel az esemény verseny is volt egyben, zsűri pontozta a bográcsokban rotyogó finomságokat. Mi nem vártuk meg az eredményt, számunkra barátaink sertéspörköltje és palacsintája vitte a prímet.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Spontán mulatozás után összebalhéztak az ajándékon a cigány tüntetők

  Elér minket a tüntetési szezon. Vélhetőleg mindenki Gyuri bácsija ráeszmélt, hogy magyar kedvencei nem igazán díjazzák a hóban-fagyban ácsorgást, a tornából felmentetteknek ez nem igazán megy. Főleg nem, ha közben bezár a Spar, és már nem tudják lélekmelegítőkkel a hőn szeretett Kossuth téren tartani a bagázst. Úgy két hónap fáziskéséssel sikerült tehát megtartani egy demonstrációt a gyöngyöspatai ítélet kapcsán. Ott jártunk mi is. Gyülekezett hát a buszokkal odaszállított jónép a Nyugati pályaudvar előtt, igaz, az eseménynél még saját cigány hősük nevét sem voltak képesek leírni, bár az is lehet, hogy csak a nagy szeretetben rontották el Puczi Béla nevét, és keresztelték át Puszinak, de kicsire nem adunk. A röpke ötsoros hír többi része sem nagyon ment hibátlanul, de legalább azt tudták, miért tüntetnek: a szegregáció ellen, a szabad bíróságokért és a gyöngyöspatai romákért, akik az istennek sem kapnak pénzt, folyton csak képzést, tanítást ajánlanak ne

ISKOLA A HATÁRON - avagy Európa megleckéztetése

Osama Abdel-Muhsen Alghadab nem bocsát meg László Petrának. Szíve joga. Nem keresztény, nem ismeri a tanítást: „bocsáss meg az ellenünk vétkezőknek”. Ő másban hisz, és másként él, számára a hitetlen értéktelen. Én pedig nem bocsátom meg neki azt, hogy betört az országomba. Azt, hogy nem kopogtatott az ajtón, hanem áttörve az ablakot ránk rontott. De azt sem, ahogy társaival együtt követelt, elvárt, amolyan „nekünkmindenjármertmenekültekvagyunk” alapon. Nem bocsátom meg neki, hogy Szerbia magyar lakta falvaiból, városaiból kuplerájt csináltak. És nem bocsátom meg azt sem, hogy szeméttelepet gyártottak ebből a meseszép országból. Nem bocsátom meg a Keleti pályaudvart, amelyet magyar családok hetekig elkerültek. Nem bocsátom meg neki Röszkét, amely jó pár napig überelte a legkeményebb cigánytelepet is. Röszkét, amely Ásotthalom és a Keleti után a migráns-válság újabb ikonikus helye lett. Röszkét, ahová még a határzár előtt elmentünk. Horgosról indultunk. A vasúti sín mel

Miért történelmietlen Horthyt fasisztázni?

Valljuk be, van annak valami bája, amikor a tornából felmentettek társasága mellé csatlakoznak a történelemből felmentettek, és egy gigamega utcai demonstráció keretében akarják megmagyarázni saját bénaságukat és tudatlanságukat. Legalább ennyire értelmezhetetlen számomra a jelenlegi magyar köznyelv, mely előszeretettel köpködi fel magából – mint egy irritáló slejmet a torkából – a fasiszta, náci jelzőket csak úgy, spontán, minden neki nem tetsző, vagy az övével ellenkező véleményt megfogalmazó számára. És éppen ezért ennyire bájos az a naivitás és/vagy ostobaság, hogy a Horthy Miklós kormányzó emlékére meghirdetett esemény ellen antifasiszták tiltakoznak. Most abba ne menjünk bele, hogy kicsiny országunkban már mindennek van egy „anti”-ja, sőt, még az „anti”-nak is. Vegyük tudomásul, hogy mostanság divat „anti”-nak lenni, bármi ellen és kész. Horthy Miklós Horthyt fasisztázni, és ellene antifasisztáskodni azonban már több mint röhejes. De h