Ugrás a fő tartalomra

NYÍLT LEVÉL A MIGRÁNS-IMÁDÓKNAK

Kevéssé sem kedves migráns-simogatók, agymosott liberális bevándorlás-párti és kerítés-ellenes bagázs!
Elnézést a megszólításért, de ma nem megy az udvariasság. Ma éjjel nem alszom, ahogy Párizs lakói, látogatói és turistái sem alszanak. Virraszt Európa jobb érzésű része. Gyászolnak és felelősöket keresnek. Pedig a felelősök megtalálása könnyű.
Vádolom az Európai Unió vezetőit, köztük kiemelten is Angela Merkelt a párizsi áldozatok haláláért. Vádolom őket az ősi európai kultúra, az európai értékrend eltiprásáért. Vádolom őket idegen, ellenőrizetlen és ellenőrizhetetlen tömegek, migránsok hadának és terroristák garmadájának országainkba való beáramoltatásáért, sőt, meghívásukért. Vádolom őket a nyitott határok politikájának következményeiért. Vádolom őket az Európai Unió nevű szörnyszülött zászlaja alatt, és annak árnyékában a nemzetállamok ellen elkövetett minden bűnükért.

De vádolom az összes migráns-segítő szervezetet, azok minden egyes tagját is az áldozatok haláláért, a sokkért és a szenvedését, amit most a párizsi emberek, és velük együtt mi, érző és még gondolkodni tudó európaiak átélünk! Vádolom őket, mert cselekedetükkel lovat adtak a beáramló migránsok alá. Segítették a gazdasági, megélhetési migránsok mellett a terroristák illegális átjutását a határokon. Vádolom őket, mert bújtatták, fuvarozták, etették azokat, akik most Európa városaiban bujkálnak, és várnak a következő lehetőségre.

Vádolom mindegyiküket, mert mától nem érezhetjük magunkat biztonságban, hála az ő „áldásos” cselekedetüknek. Nem érezhetjük biztonságban gyermekeinket, és nem léphetünk többet úgy az utcára, hogy ne nézzünk körül, hol, merre, mi készül. A rettegés, nekik is köszönhetően, a bőrünk alá férkőzött, megülte a szívünket, és mostantól minden pillanatban velünk él.

Vádolom a migráns-segítő szervezetek tagjait és aktivistáit hazaárulással. Közösségi oldaluk még mindig a migránsokért eseng, felettük kesereg, eszükbe sem jut a pátyolgatottjaik által kivégzett áldozatok emlékére egy mécsest gyújtani. Vádolom hát őket érzéketlenséggel és lélektelenséggel is.

És vádolom az Európai Unió vezetőit emberiség elleni bűntettekkel. Vádolom őket azzal, hogy közvetetten hozzájárultak a párizsi áldozatok halálához.
Nem kérem, hogy bánják meg bűneiket, és nem kérem, hogy gondolkozzanak el. Őket már ennyire sem tartom és méltatom. Nem remélem, hogy elvakultságukban valaha is rádöbbennek arra, mit is tettek ellenünk, családjuk, barátaik, szomszédjaik ellen. Az emberiség ellen. De kérem, sőt, követelem felelősségre vonásukat!

Követelem felelősségre vonásukat, nyilvános elszámoltatásukat, mert gyanítom, lelkiismeretük nincs, hogy a nyilvánosság előtt önként beismerjék bűneiket. A hazaárulás és az emberiség ellen elkövetett bűntett „jutalma” pedig nem kétséges, mi lehet.

Vajon lesz-e valakinek elég vér a pucájában meglépni velük szemben a felelősségre-vonás lépéseit? Remélem….


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Spontán mulatozás után összebalhéztak az ajándékon a cigány tüntetők

  Elér minket a tüntetési szezon. Vélhetőleg mindenki Gyuri bácsija ráeszmélt, hogy magyar kedvencei nem igazán díjazzák a hóban-fagyban ácsorgást, a tornából felmentetteknek ez nem igazán megy. Főleg nem, ha közben bezár a Spar, és már nem tudják lélekmelegítőkkel a hőn szeretett Kossuth téren tartani a bagázst. Úgy két hónap fáziskéséssel sikerült tehát megtartani egy demonstrációt a gyöngyöspatai ítélet kapcsán. Ott jártunk mi is. Gyülekezett hát a buszokkal odaszállított jónép a Nyugati pályaudvar előtt, igaz, az eseménynél még saját cigány hősük nevét sem voltak képesek leírni, bár az is lehet, hogy csak a nagy szeretetben rontották el Puczi Béla nevét, és keresztelték át Puszinak, de kicsire nem adunk. A röpke ötsoros hír többi része sem nagyon ment hibátlanul, de legalább azt tudták, miért tüntetnek: a szegregáció ellen, a szabad bíróságokért és a gyöngyöspatai romákért, akik az istennek sem kapnak pénzt, folyton csak képzést, tanítást ajánlanak ne

ISKOLA A HATÁRON - avagy Európa megleckéztetése

Osama Abdel-Muhsen Alghadab nem bocsát meg László Petrának. Szíve joga. Nem keresztény, nem ismeri a tanítást: „bocsáss meg az ellenünk vétkezőknek”. Ő másban hisz, és másként él, számára a hitetlen értéktelen. Én pedig nem bocsátom meg neki azt, hogy betört az országomba. Azt, hogy nem kopogtatott az ajtón, hanem áttörve az ablakot ránk rontott. De azt sem, ahogy társaival együtt követelt, elvárt, amolyan „nekünkmindenjármertmenekültekvagyunk” alapon. Nem bocsátom meg neki, hogy Szerbia magyar lakta falvaiból, városaiból kuplerájt csináltak. És nem bocsátom meg azt sem, hogy szeméttelepet gyártottak ebből a meseszép országból. Nem bocsátom meg a Keleti pályaudvart, amelyet magyar családok hetekig elkerültek. Nem bocsátom meg neki Röszkét, amely jó pár napig überelte a legkeményebb cigánytelepet is. Röszkét, amely Ásotthalom és a Keleti után a migráns-válság újabb ikonikus helye lett. Röszkét, ahová még a határzár előtt elmentünk. Horgosról indultunk. A vasúti sín mel

Miért történelmietlen Horthyt fasisztázni?

Valljuk be, van annak valami bája, amikor a tornából felmentettek társasága mellé csatlakoznak a történelemből felmentettek, és egy gigamega utcai demonstráció keretében akarják megmagyarázni saját bénaságukat és tudatlanságukat. Legalább ennyire értelmezhetetlen számomra a jelenlegi magyar köznyelv, mely előszeretettel köpködi fel magából – mint egy irritáló slejmet a torkából – a fasiszta, náci jelzőket csak úgy, spontán, minden neki nem tetsző, vagy az övével ellenkező véleményt megfogalmazó számára. És éppen ezért ennyire bájos az a naivitás és/vagy ostobaság, hogy a Horthy Miklós kormányzó emlékére meghirdetett esemény ellen antifasiszták tiltakoznak. Most abba ne menjünk bele, hogy kicsiny országunkban már mindennek van egy „anti”-ja, sőt, még az „anti”-nak is. Vegyük tudomásul, hogy mostanság divat „anti”-nak lenni, bármi ellen és kész. Horthy Miklós Horthyt fasisztázni, és ellene antifasisztáskodni azonban már több mint röhejes. De h