Ugrás a fő tartalomra

BOLTOS JÓZSI MEGTÉRÉSE

(egy ismerős mesélte, valós történet alapján)

Volt egyszer, hol nem volt, volt egyszer a srác. Na jó, inkább már férfiember, amolyan középkorú, stabil egzisztenciával, kicsinyke bolttal, sok vevővel, igazán jó hobbival. Szerette őt mindenki, vidám, jó kedélyű ember volt, akinél a vevők nem csak a vásárlás rövidebb – hosszabb idejére ragadtak le. Én is mindig kedveltem, különösen, mert amolyan igazi, tökös, jobboldali radikális pasinak ismertem meg. A boltjában is vállalta ezirányú kötődését, igaz, zsidózni csak pajeszos - kaftános vevők híján kezdett neki. Mert hát az üzlet, az üzlet.

Ám az élet mindig tartogat meglepetéseket és eget – földet rengető változásokat. Ilyen volt a migránsáradat. Barátunk, aki korábban cigányt, négert vadul hajított ki boltjából, elkötelezett migráns - simogató lett. Járt ki a pályaudvarokra, terekre, szállított adományt, vásárolt és vitt mindent, amit csak jónak gondolt. Ment éjjel és nappal, mint zsidóban a fájdalom. Én is ritkán jártam a boltja felé, a napok a határokon, a táborokban teltek. Mikor azonban nagy ritkán mégis itthon voltam, véletlenül találkoztunk, hallhattam az álságos ideológiát: ő csak azt akarja, mielőbb menjenek innen. Ezért segít csak, nem más az ok. Menjenek, menjenek, mielőbb és tovább! Hittem? Nehéz volt. Főleg akkor, amikor már fiait is magával cipelte, és rendre megjelent a legvéresebb szájú migráns – simogató csapatok „vezetőségi ülésein”. Az i-re a pontot a migráns kölyköknek szervezett énekes – rajzos játszóháza tette fel. Már nem hittem a hazug ideológiát, már tudtam: megtérítették! És ekkor már tudtam azt is: Cherchez la femme! Mindig egy nő, egy szerelem áll az ilyen vad pálfordulások mögött. 

Mindig nagy pinabubus volt az istenadta, ám nem sokkal korábban lett újfent szerelmes barátunk. És bizony a hölgy liberális nézeteivel, vadul túlfejlett szociális érzékével megfertőzte. Merthogy ő nem a pénzt látta a simogatásban, az biztos. Vett, vitt, vásárolt, tankolt, szállított, éjszakázott. Boltjába pedig egyre kevesebben tértek be, már mehetett néger is, ha akart, ő pedig egyre ritkábban foglalkozott az addig virágzó és sikeres üzlettel. 

Lettek helyette kedvelt migrijei, de ha nagyritkán meglátott, még róluk sem akart velem beszélgetni. Bárki mással, csak velem ne kelljen. Ismert tán? Meglehet. Ahogy az is valószínű, tudta, én sosem változom, az elveimet sem pénzért, sem szerelemért el nem adom. Ha mégis belefutott egy – egy ilyen sztoriba, a vita vége gyorsan eljött. Érvei elfogytak, és már csak támadni, vádaskodni tudott: te mindig mindent előre tudsz, mindig mindent megjósolsz, de úgysem lesz igazad! Pedig én nem jósoltam, csak józan logikával szemléltem a dolgokat. És valahogy mindig nekem lett igazam, ám akinek érvei már nincsenek, annak egyetlen fegyvere marad: a támadás. Lassan – lassan kiutált a boltból.

Én lettem a szar alak, a rossz vevő. Aztán a nő ment, jött másik, tán még véresebb szájú migráns – simogató. Azóta is együtt járják a táborokat, eddig határon innen, és most már határon túl. Simogatják kedvenc migránsaikat, ajvékolnak az aprónép sorsán, élete egyetlen dolog – a migránsok – körül forog. A bolt pedig? Hol megy, hol pedig nem. Mert már az sem érdekes. Már nem térhet be migráns, nincs kinek a sorsán ott keseregni, nincs kinek az áruját ajándékba odaadni.

Én pedig rájöttem: a migráns – simogatás vallás lett ezek között az emberek között. Vezérlő papjaik szektásítanak, a behódoló hívők pedig a szent migri oltárán mindent feláldoznak. Üzletet, szerelmet, életet.


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Spontán mulatozás után összebalhéztak az ajándékon a cigány tüntetők

  Elér minket a tüntetési szezon. Vélhetőleg mindenki Gyuri bácsija ráeszmélt, hogy magyar kedvencei nem igazán díjazzák a hóban-fagyban ácsorgást, a tornából felmentetteknek ez nem igazán megy. Főleg nem, ha közben bezár a Spar, és már nem tudják lélekmelegítőkkel a hőn szeretett Kossuth téren tartani a bagázst. Úgy két hónap fáziskéséssel sikerült tehát megtartani egy demonstrációt a gyöngyöspatai ítélet kapcsán. Ott jártunk mi is. Gyülekezett hát a buszokkal odaszállított jónép a Nyugati pályaudvar előtt, igaz, az eseménynél még saját cigány hősük nevét sem voltak képesek leírni, bár az is lehet, hogy csak a nagy szeretetben rontották el Puczi Béla nevét, és keresztelték át Puszinak, de kicsire nem adunk. A röpke ötsoros hír többi része sem nagyon ment hibátlanul, de legalább azt tudták, miért tüntetnek: a szegregáció ellen, a szabad bíróságokért és a gyöngyöspatai romákért, akik az istennek sem kapnak pénzt, folyton csak képzést, tanítást ajánlanak ne

ISKOLA A HATÁRON - avagy Európa megleckéztetése

Osama Abdel-Muhsen Alghadab nem bocsát meg László Petrának. Szíve joga. Nem keresztény, nem ismeri a tanítást: „bocsáss meg az ellenünk vétkezőknek”. Ő másban hisz, és másként él, számára a hitetlen értéktelen. Én pedig nem bocsátom meg neki azt, hogy betört az országomba. Azt, hogy nem kopogtatott az ajtón, hanem áttörve az ablakot ránk rontott. De azt sem, ahogy társaival együtt követelt, elvárt, amolyan „nekünkmindenjármertmenekültekvagyunk” alapon. Nem bocsátom meg neki, hogy Szerbia magyar lakta falvaiból, városaiból kuplerájt csináltak. És nem bocsátom meg azt sem, hogy szeméttelepet gyártottak ebből a meseszép országból. Nem bocsátom meg a Keleti pályaudvart, amelyet magyar családok hetekig elkerültek. Nem bocsátom meg neki Röszkét, amely jó pár napig überelte a legkeményebb cigánytelepet is. Röszkét, amely Ásotthalom és a Keleti után a migráns-válság újabb ikonikus helye lett. Röszkét, ahová még a határzár előtt elmentünk. Horgosról indultunk. A vasúti sín mel

Miért történelmietlen Horthyt fasisztázni?

Valljuk be, van annak valami bája, amikor a tornából felmentettek társasága mellé csatlakoznak a történelemből felmentettek, és egy gigamega utcai demonstráció keretében akarják megmagyarázni saját bénaságukat és tudatlanságukat. Legalább ennyire értelmezhetetlen számomra a jelenlegi magyar köznyelv, mely előszeretettel köpködi fel magából – mint egy irritáló slejmet a torkából – a fasiszta, náci jelzőket csak úgy, spontán, minden neki nem tetsző, vagy az övével ellenkező véleményt megfogalmazó számára. És éppen ezért ennyire bájos az a naivitás és/vagy ostobaság, hogy a Horthy Miklós kormányzó emlékére meghirdetett esemény ellen antifasiszták tiltakoznak. Most abba ne menjünk bele, hogy kicsiny országunkban már mindennek van egy „anti”-ja, sőt, még az „anti”-nak is. Vegyük tudomásul, hogy mostanság divat „anti”-nak lenni, bármi ellen és kész. Horthy Miklós Horthyt fasisztázni, és ellene antifasisztáskodni azonban már több mint röhejes. De h