Ugrás a fő tartalomra

BOLTOS JÓZSI MEGTÉRÉSE

(egy ismerős mesélte, valós történet alapján)

Volt egyszer, hol nem volt, volt egyszer a srác. Na jó, inkább már férfiember, amolyan középkorú, stabil egzisztenciával, kicsinyke bolttal, sok vevővel, igazán jó hobbival. Szerette őt mindenki, vidám, jó kedélyű ember volt, akinél a vevők nem csak a vásárlás rövidebb – hosszabb idejére ragadtak le. Én is mindig kedveltem, különösen, mert amolyan igazi, tökös, jobboldali radikális pasinak ismertem meg. A boltjában is vállalta ezirányú kötődését, igaz, zsidózni csak pajeszos - kaftános vevők híján kezdett neki. Mert hát az üzlet, az üzlet.

Ám az élet mindig tartogat meglepetéseket és eget – földet rengető változásokat. Ilyen volt a migránsáradat. Barátunk, aki korábban cigányt, négert vadul hajított ki boltjából, elkötelezett migráns - simogató lett. Járt ki a pályaudvarokra, terekre, szállított adományt, vásárolt és vitt mindent, amit csak jónak gondolt. Ment éjjel és nappal, mint zsidóban a fájdalom. Én is ritkán jártam a boltja felé, a napok a határokon, a táborokban teltek. Mikor azonban nagy ritkán mégis itthon voltam, véletlenül találkoztunk, hallhattam az álságos ideológiát: ő csak azt akarja, mielőbb menjenek innen. Ezért segít csak, nem más az ok. Menjenek, menjenek, mielőbb és tovább! Hittem? Nehéz volt. Főleg akkor, amikor már fiait is magával cipelte, és rendre megjelent a legvéresebb szájú migráns – simogató csapatok „vezetőségi ülésein”. Az i-re a pontot a migráns kölyköknek szervezett énekes – rajzos játszóháza tette fel. Már nem hittem a hazug ideológiát, már tudtam: megtérítették! És ekkor már tudtam azt is: Cherchez la femme! Mindig egy nő, egy szerelem áll az ilyen vad pálfordulások mögött. 

Mindig nagy pinabubus volt az istenadta, ám nem sokkal korábban lett újfent szerelmes barátunk. És bizony a hölgy liberális nézeteivel, vadul túlfejlett szociális érzékével megfertőzte. Merthogy ő nem a pénzt látta a simogatásban, az biztos. Vett, vitt, vásárolt, tankolt, szállított, éjszakázott. Boltjába pedig egyre kevesebben tértek be, már mehetett néger is, ha akart, ő pedig egyre ritkábban foglalkozott az addig virágzó és sikeres üzlettel. 

Lettek helyette kedvelt migrijei, de ha nagyritkán meglátott, még róluk sem akart velem beszélgetni. Bárki mással, csak velem ne kelljen. Ismert tán? Meglehet. Ahogy az is valószínű, tudta, én sosem változom, az elveimet sem pénzért, sem szerelemért el nem adom. Ha mégis belefutott egy – egy ilyen sztoriba, a vita vége gyorsan eljött. Érvei elfogytak, és már csak támadni, vádaskodni tudott: te mindig mindent előre tudsz, mindig mindent megjósolsz, de úgysem lesz igazad! Pedig én nem jósoltam, csak józan logikával szemléltem a dolgokat. És valahogy mindig nekem lett igazam, ám akinek érvei már nincsenek, annak egyetlen fegyvere marad: a támadás. Lassan – lassan kiutált a boltból.

Én lettem a szar alak, a rossz vevő. Aztán a nő ment, jött másik, tán még véresebb szájú migráns – simogató. Azóta is együtt járják a táborokat, eddig határon innen, és most már határon túl. Simogatják kedvenc migránsaikat, ajvékolnak az aprónép sorsán, élete egyetlen dolog – a migránsok – körül forog. A bolt pedig? Hol megy, hol pedig nem. Mert már az sem érdekes. Már nem térhet be migráns, nincs kinek a sorsán ott keseregni, nincs kinek az áruját ajándékba odaadni.

Én pedig rájöttem: a migráns – simogatás vallás lett ezek között az emberek között. Vezérlő papjaik szektásítanak, a behódoló hívők pedig a szent migri oltárán mindent feláldoznak. Üzletet, szerelmet, életet.


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Nyájak, csordák, szellemek

  Azért van annak valami furcsa bája, hogy ha az ember nem akar egyik birkanyájba se beállni bégetni, akkor az egyik nyáj számára fideszbérenc lesz, a másik nyáj számára meg libsi. Úgy aggatjuk a sztereotip jelzőket, mintha kötelező lenne. Nincs átmenet, nincs gondolkodás, csak rekedt, unalmas, egyhangú bégetés. Van annak valami furcsa bája, hogy az emberek manapság a tényközlést összekeverik a véleménnyel, és számukra, de csak a számukra már maga a tény is vélemény, ami valamelyik birkanyáj számára rossz, a másiknak jó. Mert gondolkodni nem trendi, egyszerűbb kicsi dobozokba zárni és felcímkézni mindent. Van valami furcsa bája annak, hogy én ettől már hányni sem tudok, csak sztoikus nyugalommal várom, hogy megfosszák a nyájakat a bundácskájuktól, és szépen levágják őket, így végre valami valós hasznot is hajtva a társadalom számára.  Megjelent: hunhir.info 2020.01.24.

Miért történelmietlen Horthyt fasisztázni?

Valljuk be, van annak valami bája, amikor a tornából felmentettek társasága mellé csatlakoznak a történelemből felmentettek, és egy gigamega utcai demonstráció keretében akarják megmagyarázni saját bénaságukat és tudatlanságukat. Legalább ennyire értelmezhetetlen számomra a jelenlegi magyar köznyelv, mely előszeretettel köpködi fel magából – mint egy irritáló slejmet a torkából – a fasiszta, náci jelzőket csak úgy, spontán, minden neki nem tetsző, vagy az övével ellenkező véleményt megfogalmazó számára. És éppen ezért ennyire bájos az a naivitás és/vagy ostobaság, hogy a Horthy Miklós kormányzó emlékére meghirdetett esemény ellen antifasiszták tiltakoznak. Most abba ne menjünk bele, hogy kicsiny országunkban már mindennek van egy „anti”-ja, sőt, még az „anti”-nak is. Vegyük tudomásul, hogy mostanság divat „anti”-nak lenni, bármi ellen és kész. Horthy Miklós Horthyt fasisztázni, és ellene antifasisztáskodni azonban már több mint röhejes. De h

Spontán mulatozás után összebalhéztak az ajándékon a cigány tüntetők

  Elér minket a tüntetési szezon. Vélhetőleg mindenki Gyuri bácsija ráeszmélt, hogy magyar kedvencei nem igazán díjazzák a hóban-fagyban ácsorgást, a tornából felmentetteknek ez nem igazán megy. Főleg nem, ha közben bezár a Spar, és már nem tudják lélekmelegítőkkel a hőn szeretett Kossuth téren tartani a bagázst. Úgy két hónap fáziskéséssel sikerült tehát megtartani egy demonstrációt a gyöngyöspatai ítélet kapcsán. Ott jártunk mi is. Gyülekezett hát a buszokkal odaszállított jónép a Nyugati pályaudvar előtt, igaz, az eseménynél még saját cigány hősük nevét sem voltak képesek leírni, bár az is lehet, hogy csak a nagy szeretetben rontották el Puczi Béla nevét, és keresztelték át Puszinak, de kicsire nem adunk. A röpke ötsoros hír többi része sem nagyon ment hibátlanul, de legalább azt tudták, miért tüntetnek: a szegregáció ellen, a szabad bíróságokért és a gyöngyöspatai romákért, akik az istennek sem kapnak pénzt, folyton csak képzést, tanítást ajánlanak ne