Ugrás a fő tartalomra

A MIGRÁCIÓ IGAZI ARCA



Temérdek kérdés, kétely, kétség. Egy új helyzet, amivel most Magyarország szembesül. Péter – nevezzük így – korábban a BÁH-nál dolgozott. Napjait bevándorlók, letelepülők és menekültek között töltötte, még akkor, amikor egy ügyintéző ráért beszélgetni velük, amikor még volt esély és erő az egyéni sorsokkal foglalkozni. Szabadidejében imád olvasni, a földrajz, a történelem, a vallástörténet és a jog komolyan érdekli. Ezek miatt is átfogóan ismeri, összefüggéseiben látja a jelenlegi helyzetet. Nem akartam többet, mint beszélgetni vele. Beszélgetni a hazánkat elárasztó menekültekről, történeteket osztani meg egymással, és megkérdezni mindent, ami ma, Magyarországon a hétköznapi emberek számára érthetetlen és zavaró. Péter pedig mesélt, ám ez a mese keserű jövőt mutat. 

-          Annyi féle fogalom kering! Tegyük tisztába, mi a különbség bevándorló, menekült, migráns között….

-          A migráns egy gyűjtőfogalom. Ezen belül beszélhetünk tartózkodni vagy letelepedni vágyóról, a 2007. évi LXXX. tv. alapján: menekültről, oltalmazottról és menedékesről. Ezek különböző státuszok, melyek jogokat és kötelezettségeket keletkeztetnek. Minden esetben más a szociális juttatás, más az időtartam stb. Az oltalmazottkénti elismerést 5 évente felül kell vizsgálni.

-          Mi az oka annak, hogy a migránsok, akik most a zöld határon jönnek át, nem folyamodnak már rögtön a határállomáson menekült státuszért? Eljutnak Szerbiáig, de Röszkén nem mennek oda a határőrhöz azzal, hogy tőlünk, mint EU országtól menekült státuszt kérnek, mert odahaza, Szíriában háború van, lőnek és veszélyben vannak. 

-          Ennek a legegyszerűbb oka, hogy ők igazából nem menekültek, hanem gazdasági bevándorlók. Ugyanis a valódi menekült biztonságban akarja tudni magát, ezért a hazájához legközelebbi békés országban megállapodik, és ami a legfontosabb, a hatóságokkal együttműködik!!! Vegyük példának Irakot, akárhogy is nézzük, Törökország az a legközelebbi ország, ahol béke és demokrácia van, az alapvető emberi jogok 95 %-ban érvényesülnek. Aki tényleg az életét félti és menekül, az odáig megy el és nem tovább. Ugyanis tovább menekülni felesleges, hiszen az igazi menekült előbb vagy utóbb haza akar térni. Ezek az emberek viszont, saját elmondásaik alapján sem akarnak hazatérni. Tehát a hozzánk érkezők nagyon nagy százalékban nem tényleges menekültek, oltalomra szorulók, hanem egyszerűen csak a gazdasági haszonszerzés reményében, egy jobb élet miatt hagyták el a hazájukat. Itt külön kiemelném, hogy menekülni nem csak nyugati irányba lehet, azonban a statisztikák alapján szinte csak ez az irány létezik. Külön problematika, hogy ezek a személyek nem igazán kvalifikáltak, nyelveket ritkán beszélnek, annak ellenére, hogy olyan országokból jönnek, ahol kétnyelvűség van. Irak példája alapján az arab és kurd, mint hivatalos nyelvek mellett leginkább a franciát és/vagy az angolt nagyon magas szinten oktatták a különböző iskolákban.



-          Sokakban felmerül a kérdés, miért van az, hogy amint átérnek a szerb határon, mindent elszórnak, elsősorban a ruhaneműket. Ráadásul, ahogy láttuk, ezek közel sem ócska és elhordott ruhadarabok.

-          Ennek több oka van.  Az első, hogy állandó ruha-utánpótlásban részesülnek. Ez a civil lakosságnak és a különféle, erre szakosodott segítő szervezeteknek köszönhető. Ezek ellátják őket olyan szintű ruhaneműkkel, ami számukra amúgy felesleges. Ez az egyik ok. A másik pedig, hogy egyszerűen a kinézetüket akarják megváltoztatni. Azt a ruhát, amiben egyszer őket megfogták, regisztrálták, eljárást indították velük szemben vagy velük kapcsolatban – ez lehet pozitív, vagy negatív is -, attól a ruhától ők meg akarnak szabadulni. A nagy számok törvénye alapján egy görög menekülttáborból megszökött személy a személyleírás alapján beazonosítható. Megírják, hogy piros cipő volt rajta és sárga felső, naná, hogy az a cucc valamelyik lápos területen vagy kukában landol. Aztán persze az adott ország szegényebb lakói kikukázzák és ők fogják viselni, remélhetőleg kellő fertőtlenítés után.

-          Nagyon sok iratot is találni az ártéri részen. Sokat épen, ujjlenyomattal, fényképpel, ezek pedig mind azt igazolják, hogy ezeket az embereket valahol már regisztrálták. Mégis, folyamatosan azt halljuk, hogy hozzánk fog beszorulni az összes menekült, mert előbb vagy utóbb az összes nyugat-európai ország ide fogja visszaküldeni őket. Mi a helyzet Görögországgal?

-          Görögország jelenleg speciális helyzetben van. Mint tudjuk, éppen az államcsőd szélén állnak. Az EU vezető államai és az IMF próbálja őket a teljes gazdasági összeomlástól megmenteni, ezért jelenleg ez Görögországgal kapcsolatban prioritást élvez, a menekültügy csak másodlagos. A görögök a plusz terheket, így a migrációs terheket is, ledobják magukról. Teljesen érthető és logikus lépés, és hát az unió – valljuk be - efölött szemet huny.  A második probléma az, hogy a schengeni övezet lyukas. Amíg Kelet - Közép Európától egészen Nyugat- és Észak-Európáig homogén, addig pont Magyarország tekintetében több nem uniós országgal is határos az unió úgy, hogy közben az adott térségből érkező menekült érint uniós országot. Például aki Szíriából jön, az Görögországban vagy Bulgáriában uniós országba lép, majd jön néhány nem uniós, és végül mi. Egyébként az iratokat azért dobálják el, mert ha egyszer valakit valahol migránsként regisztráltak, akkor annak az országnak a migrációs törvényei vonatkoznak rá. Ebben sajnos az unió még nem tudott egységes jogszabályi hátteret létrehozni, így a menekültek keresik a számukra legjobb lehetőségeket. Teljesen más a migrációs szabályozás az Egyesült Királyságban, Svédországban vagy Olaszországban. Jelenleg pedig Magyarország az egyik leggyengébb láncszem, és ezt a migránsok pontosan tudják. A dublini eljárás pedig nagyon friss, még kiforratlan (és nem számoltak ilyen szintű migrációval). Nem szabad elfelejteni, hogy nagyon profi háttértábor dolgozik a migránsokat segítve, teljesen tudatosan irányítják őket. Az észak – afrikai migránsokat egyértelműen nem csak azért küldik Olaszország felé, mert az van a legközelebb, hanem mert a szintén közel levő Máltán olyan a szabályozás, hogy az egy börtönnel felér. De nem mennek Portugália felé sem, Spanyolország irányába is csak a spanyol exklávé területein próbálnak áthajózni, de Spanyolországba már például nem.


-         


-          Azt mondtad, profin irányítják őket. Kik?

-          Nem vagyok az összeesküvés elméletek híve. Azt állítom, több csoport létezik. Vannak a jóindulatú őrültek, akik nem hajlandók felismerni, hogy jelenleg egy új honfoglalás, népvándorlás zajlik. A számokat valószínűleg nem ismerik ezek az emberek. Az európai összlakosság, amibe én beleszámolom az itt élő cigányságot, a már régebb óta itt élő, legálisan bevándorolt ázsiaiakat, afrikaiakat, az nagyjából 700 és 800 millióra tehető. Ugyanakkor nagyjából egymilliárd ember van mozgásban a harmadik világ országaiból. Vannak kimondottan „előkelő” helyen levő országok, ahonnan nagyon nagy tömegben menekülnek (Afganisztán, Irak, Szíria, Sierra Leone). Vannak, ahonnan kisebb létszámban, de itt a kisebb létszámot az adott ország összlakosságához kell arányosítani, és így is több tízmillió emberről beszélhetünk. Ezért mondom azt, hogy nem ismerik a számokat. Nigéria (173), Pakisztán (190), Irak (36), Szíria (23) millió lakossága a közép – európai országok lakosságát bőven meghaladja.

-          Nagyon sokan, főleg a liberális oldalon azzal érvelnek, hogy kötelességünk elfogadni és befogadni a menekülteket, hiszen 1956-ban 200 ezer magyar menekültet fogadott be a világ. Úgy gondolom, hogy az akkor menekülő magyarok a vasfüggönyön átszökve nem zabrálták végig Voralbergig Ausztriát, nem csináltak szemétdombot Tirolból hanem azonnal jelentkeztek az osztrák határőrségnél. Nem ültek a szemétdomb tetején kávézgatva és nem kuncsorogtak minden sarkon, hanem azonnal kérték a menekültstátuszt és mielőbb dolgozni akartak. Nem is nagyon ismerünk olyan történetet, hogy valaki '56-os menekültként évekig a fogadó ország szociális hálójába kapaszkodott volna.

-          Másrészt, akkor Magyarországon ténylegesen forradalmi állapotok uralkodtak. Erről az egész világ tudott; az, hogy a szuezi válság a nagyhatalmak figyelmét elterelte, a mi külön peches periódusunk volt újfent a történelem során. A magyar kivándorlók ugyanazon kultúrkörnek a részesei voltak, mint amely országba menekültek. Ezeknek az embereknek nem kellett megtanítani az angol vécé használatát, a kulturált étkezés mikéntjét, a legtöbben már beszéltek valamilyen idegen nyelvet. Ha mást nem, az akkori oktatási rendszer miatt legalább az oroszt, de a felnőttek a németet, franciát, angolt is, hiszen ez az akkori alapműveltséghez hozzá tartozott. Még a gyári munkás is azonnal be tudott illeszkedni az új közegben, akár Ausztriában, akár Németországban, akár az Egyesült Államokban. Elismert tagjai lettek a társadalomnak, nem egy gettósodott, perifériára szorult közösséghez csatlakoztak! A jelenlegi „menekültekkel” kapcsolatban az a legnagyobb probléma, hogy már eleve No Go érákba mennek. Ha nem tudnák, hogy ez mit jelent: a különböző nyugat – európai nagyvárosok olyan negyedei, ahová az átlagembernek nem ildomos betennie a lábát, mert a helyben lakók saját magukat helyezték törvényen kívül. Saját vallási és „jogrendszerük” szerint élnek, gondolok itt például a saria jogra. Ezekben a negyedekben a honos belügyi szervek sem szívesen mozognak, azt mondják, nem ajánlott belépni oda sem a helyieknek, sem a turistáknak. Ezek a migránsok ezekbe a kerületekbe mennek, oda tartanak a sajátjaik közé, ilyen kerületek pedig vannak Bécsben, Berlinben, Párizsban, Londonban, Stockholmban is. Sőt, ezekben a nagyvárosban több hasonló kerület is található.  Saját tapasztalat: Berlinben az ismerőseim direkt kioktattak, hogy ha Neukölnben vagy Kreuzbergben járok este (Berlin rosszabb hírű kerületei), inkább magyarul beszéljek, ha megszólítanak, az biztonságosabb, mint németül válaszolni...




-          Magyarországon és Budapesten nincs ilyen kerület. Sőt, eddig nem is nagyon szembesültünk a problémával. Megszoktuk a kínai boltokat, a török éttermeket, azt, hogy arab árustól vesszük a mobiltelefont. Velük semmi baj nincs, hozzá tartoznak a mindennapjainkhoz. Ám most a társadalomnak egy új problémával kellett szembesülnie. A közterületeken, játszótereken, pályaudvarokon nem lehet átjutni anélkül, hogy ne gázolnál át ott ücsörgő, valamire várakozó, henyélő, heverő migránsok tömegén. A legnagyobb probléma pedig az, hogy elönti a várost a mocsok, a szemét. Több helyen azt is pedzegetik, hogy komoly közegészségügyi kockázatot, járványveszélyt jelentenek ezek az emberek. Mi az igazság? Tudjuk, hogy a társadalom egyik fele minden téren támogatja, segíti a menekülteket. Sőt, olyan szinten, hogy néhányan haza is viszik őket. Pont ma egy olyan írásra akadtam, miszerint a belterjes, elkorcsosult magyarságon az segítene, ha örökbe fogadnának pár árva, menekült gyereket, és a lányainkat velük szaporítanánk vérfrissítés céljából. A másik véglet pedig azok csoportja, akik a facebookon szerveződve migránsokra akarnak vadászni, mindegyiket leöldösné.

-          Érdekes és megdöbbentő számomra, amit mondtál. A Lipótmező bezárása egyértelműen érezteti hatását, az elmebetegek szabadon mászkálnak, orvosi felügyelet nélkül. Ez igen sajnálatos, remélem, legalább a napi gyógyszeradagjaikat beveszik. Nos, a véleményem a következő: semmilyen háborús helyzet nem jogosítja fel arra az embert, hogy a fogadó országban úgy éljen, mint ahogy otthon sem szeretett volna élni. Gondolok arra, amit a saját szememmel láttam: a szemetet a két méterre levő kuka helyett maga mellé dobta a „menekült”, oda, ahol a saját gyermeke játszott. Csak ismételni tudom, hogy civilizációs és társadalmi problémával szembesülünk. Olyan országokból jönnek, ahol bizonyos, számunkra alapvető és élhető emberi magatartási normák egyszerűen nem léteznek. A szemetelés Budapesten a többi nyugat – európai nagyvároshoz képest mindig is probléma volt, ám az utóbbi időben komoly javulást láttam. De tényleg! A közterületi kukák száma megnőtt, sok dohányos odafigyel arra, hogy a megfelelő helyre dobja a csikket és nem az utcán pöcköli el. Jóval kevesebb rágógumiba és kutyapiszokba lépünk, mint a '90-es évek közepén. Az emberek a szemeteiket a kukába dobják, és az építkezési törmeléket sem az erdőbe viszik ki. Ez pozitív tendencia volt, ám most megérkezett egy több százezres olyan embercsoport, amely a kukák használatát teljesen feleslegesnek tartja. Nem fog élni a használatukkal, és bizony egy 30-40-50 éves embernek már nem lehet megtanítani azt, hogy a banán héját vagy a petpalackot ne maga mellé dobja, mert egész életében oda dobta. 

-          Akkor esély sincs arra, hogy valamiféle együttélés jöhessen létre ezekkel az emberekkel?

-          Az együttélésnek van egy másik problematikája. Aztán térjünk vissza a közegészségügyi gondokra is. Azzal lehet együtt élni, bármilyen fogadó és befogadó társadalomban, aki együtt akar élni. Huntingtonra hivatkoznék, aki a Civilizációk összecsapása és a világrend átalakulása című könyvben (Európa kiadó 2006, 2015) leírta, hogy a világ különböző törésvonalak mentén egyszerűen már felosztódott. Ezek a törésvonalak ugyan átjárhatóak, de nagyon nehezen. A vallási probléma az egyik legnagyobb, mert amíg a judeo - keresztény valláskör valamilyen szinten a toleranciát helyezi szem elé, addig a muzulmán vallású emberek hosszú távon csak saját magukkal szemben toleránsak. Az iszlám hódító vallás, olyan vallás, amely nem tudja hosszabb távon megtűrni maga mellett a más vallású népeket, országokat. Erre a legjobb példa, amit elvileg mindenki ismer: Pakisztán és India. Ott a mai napig vallási és etnikai konfliktusok vannak, holott Pakisztán már régóta (1947) különvált Indiától, a muzulmán törésvonal mentén. Természetesen ezzel nem az iszlámot és a muzulmán vallású embereket akarom bántani. Tudomásul kell venni, hogy ahol ez a vallás kialakult, csak ott alkalmasak az emberek ezt a vallást megélni. Olyan helyekről beszélünk, ahol a mindennapi vízadagért is harcolni kell, ahol naponta akár kilométereket is gyalogolnak csak az ivóvízért, számunkra embertelen körülmények között. Ezt el sem tudjuk itthon képzelni, hiszen ezzel szemben Magyarország a bővizű folyóival maga a tejjel – mézzel folyó Kánaán. Az ezekről a területekről érkező emberek a lelkükben megkérgesedettek, más értékrendszerrel bírnak; ők nem fogják elfogadni a mi elpuhult, európai, judeo – keresztény világnézetünket. Ők nem bocsátanak meg az ellenük vétőknek!
Visszatérve a közegészségügyi problémára, korábban a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatalnál, ha valaki bejelentkezett, akár tartózkodási, akár letelepedési kérelemmel, vagy befogadott (korábbi megnevezés 2007 előtt), esetleg menekült státuszért folyamodott, akkor az ÁNTSZ különböző betegségekkel kapcsolatban megvizsgálta. Hepatitisz, kolera, lepra, AIDS, stb. Ezt a szűrést egy időben felfüggesztették, arra hivatkozással, hogy megalázó, és egyébként is, ezek az emberek közegészségügyi problémát nem jelentenek. Ha bárki bármilyen tünettel jelentkezik, a Szent László kórházba beutalják és ott a megfelelő kezelést megkapja. Ez pontosan addig volt tartható, amíg Magyarországon a környező országokkal megegyező számú migráns jelentkezett, tehát évi pár ezer személy. Ez sem az egészségügynek, sem a rendészeti szerveknek nem jelentett igazi problémát. Ezeknek az embereknek az ügyeit gond nélkül feldolgozták, egészségi állapotukat kontrollálták. A probléma jelenleg az, hogy ilyen nagy számban, ahogy most érkeznek a migránsok, lehetetlen tényleges szűrővizsgálatokat végezni. Nagyon drága lenne, nincs is rá anyagi fedezet, de nincs annyi megfelelő orvos, sem pedig laboratórium vagy asszisztens. A legnagyobb gond pedig az, hogy olyan betegségeket is hordoznak, amelyeket amúgy sem szűrnének. Gondolok a paraziták okozta a bőrbetegségekre, melyekből rengeteg van. Mivel ezek nem ragályos betegségek, ezeket nem szűrik, ugyanakkor adott esetben, a kialakuló gettókban vagy érákban már komolyabb közegészségügyi problémát okozhatnak. Sokan panaszkodnak az ótvarra, a rühre, sorolhatnám még, de nem vagyok orvos. Ezeket a betegségeket sokszor nem is veszik komolyan. Az érkező emberek ezekkel a betegségekkel évtizedek óta együtt élnek, éppen ezért az ő immunrendszerük sokkal jobban védekezik ellenük, mint a miénk. Magyarországon és Nyugat – Európában pontosan ezért komolyabb problémát tudnak okozni, mint ahogy azon ragályos betegségek is, melyek Magyarországról már eltűntek.


-         


-          Mi a helyzet ezeknek az embereknek a valós személyazonosságával?

-          A legnagyobb problémakör a migránsok személyazonosságának megállapítása. Ez nagyon komoly erőfeszítésekbe, energiába kerül a különböző hatóságoknak. Már csak azért is problémás, mert a legtöbb országban, ahonnan ezek az emberek érkeznek, nincs a magyar, illetve az európai gyakorlathoz hasonló anyakönyvezés. Amikor megszületik egy gyermek, általában nem kórházban születik, nem regisztrálják. Ha születési anyakönyvi kivonatot kiállítanak számára, akkor is a szülő bemondása alapján történik, sokszor hetekkel, hónapokkal, de akár évekkel később. Személyesen találkoztam olyan emberrel, aki ténylegesen nem tudta, hogy hány éves, és abban sem volt biztos, hogy az édesanyját pontosan hogyan hívják. További probléma a nagycsaládok problematikája. Abban a pillanatban, hogy valakit menekültként, oltalmazott vagy menedékesként Magyarországon jogokkal és jogosultságokkal felruháznak, onnantól kezdve ezeknek az embereknek a családtagjai is megtalálták azt a kiskaput, amely által az Európai Unióba vagy a schengeni övezetbe előbb-utóbb be tudnak jönni. Ellenőrizhetetlen folyamat! És ne feledjük el, hogy olyan családokról beszélünk, ami a hazánkban elképzelhetetlen! Tíz – tizenöt extrém esetben harminc testvér egy családban, akiknek szintén családjuk van, szintén rengeteg gyermekkel.
A „menekülteknél” számomra nagyon szembetűnő és érthetetlen egyébként, hogy elindulnak egy háború sújtotta övezetből, ténylegesen menekülniük kell; és mire ideérnek, addigra az otthon még a háborútól vagy terrortól rettegő asszony már pozitív terhességi teszttel rendelkezik. Nekem, ha menekülnék a földi pokol elől, az ismeretlenbe, nem biztos, hogy a szexen járna az eszem. Bár ez tényleg privát vélemény.

-          Sok esetben útközben születnek a gyerekek. Mindez gyermekvédelmi problémákat is felvet, akárcsak az a kérdés, hogy ha én altatnám közterületen a gyermekemet, esőben, jégverésben, kánikulában, a gyámhivatal azonnal elvenné tőlem. Adott esetben, ha sátort vernék a II. János Pál pápa téren, mert nincs pénzem nyaralni, és ott akarom tölteni a szabadságom, bilincsben vinne el a rendőr.

-          Lehet, hogy bilincsben nem, de a közterület felügyelő egy harmincezer forintos csekkel honorálná a nyaralási terveidet. J J A baj az, hogy ameddig a magyar állampolgárokra teljesen kiterjesztik a hatályos magyar jogot, addig a menekültekkel szemben sokszor a pozitív diszkrimináció elvét alkalmazzák. Velük szemben is ugyan olyan erélyesen kellene fellépni és a jogot érvényesíteni. Legyen ez példának okáért a gyermekvédelem. Úgy érzem – és szerintem nem vagyok egyedül -, hogy nekik csak jogaik vannak, a kötelezettségeik pedig mintha nem is léteznének. Azért a kötelezettségekre felhívnám a figyelmet – idézet a törvényből
o   (2) Az elismerését kérő köteles
o   a) a menekültügyi hatósággal együttműködni, így különösen: feltárni a menekülésének körülményeit, személyes adatait közölni és személyazonosságának tisztázását elősegíteni, okmányait átadni;
o   b) nyilatkozni vagyonáról, jövedelméről;
o   c) a menekültügyi hatóság által számára kijelölt szálláshelyen - az e törvényben meghatározottak szerint - életvitelszerűen tartózkodni és a kijelölt szálláshelyen a tartózkodásra irányadó magatartási szabályokat megtartani;
o   d) jogszabály vagy az egészségügyi hatóság elrendelése alapján magát egészségügyi szűrésnek, gyógykezelésnek, jogszabályban kötelezően előírt, valamint az egészségügyi hatóság által megbetegedési veszély esetén elrendelt, hiányzó védőoltások pótlásának alávetni;
Amiket be kellene tartaniuk, például bemenni a kijelölt táborba, ahonnan utána egyébként simán kijárhatnak, azt sem teszik meg. Az okmányaikat pedig nem azért dobálják el, hogy a valós adataikat közöljék...  És nincsen tényleges kényszerítő eszköz az állam kezében, hogy ezeket az embereket kordában tartsa.




-          Kövessük le egy menekült útját. Átjön a szerb oldalról a zöldhatáron. Egy részüket a rendőrök megfogják, megállítják, onnan elviszik őket egy ellenőrző pontra, például Röszkére. Itt megtörténik a regisztrációjuk, ujjlenyomatot vesznek tőlük, lefényképezik őket, illetve felvesznek egy jegyzőkönyvet arról, milyen státuszért folyamodnak a magyar államhoz. Amennyiben menekültstátuszt kérnek, kijelölnek számukra egy befogadó állomást – Debrecent, Vámosszabadit, Fótot vagy Bicskét -, és kapnak egy ingyenes utazási lehetőséget a MÁV, illetve a VOLÁN járatain, a táborig. Ez azt jelenti, hogy amint az eljárás lefolytatása után kiszabadulnak az általuk egyébként következetesen börtönnek nevezett állomásról, szabadon járkálhatnak az országban. Vagy elmennek a táborba, vagy nem, de szinte mindegyikük a fővárosban köt ki, együtt azokkal, akik a határnál még rendőrrel sem találkoztak. A köztereken alszanak, ürítenek, élnek, sokuk napokig – hetekig. Terjesztik adott esetben a kórságokat – mi is szemtanúi voltunk ótvaros, rühös, bolhás és tetves kezeléseknek, lázas, hasmenéses - hányásos betegségeknek. Majd utána tovább haladnak az országon, számunkra szerencsés (?) esetben nyugat felé távoznak innen. Ám mindig jönnek újabbak, mindig van utánpótlás. Így hogyan tudjuk ősszel nyugodt szívvel iskolába engedni a gyerekeinket? Hogyan ültessük őket egy BKV buszra, ahol a rühöt kettő perc alatt kapja el?

-          Egy perc alatt. Ám a különféle tömegközlekedési eszközök higiéniája korábban is nagy probléma volt. Az utóbbi években ezen a területen is pozitív változás volt tapasztalható, és ez igaz nem csak a BKK, de a MÁV járműveire és vonalaira is. Az éveken át tartó, apró javulással megközelítettük az uniós szintet e téren. Ám a migránsként jelentkező emberek a tömegközlekedési eszközök használatát is másként ismerik. Nem úgy tanulták meg, ahogy mi, itt Európában. Nyugodtan megnézhetünk videómegosztó portálokra feltöltött felvételeket vonatokról, ahol még a mozdony tetején is ülnek, egyensúlyoznak az ütközőkön és csimpaszkodnak a lépcsőkön. De ez lenne a kisebbik baj, hiszen szükség esetén, be lehet állítani több szerelvényt, hogy elférjenek. Az igazi problémát abban látom, hogy megkapják az igazolást, amivel ingyen utazhatnak, ám legtöbbjük nem a menekülttábor felé utazik, hanem az ingyen lehetőséget kihasználva határtól határig.

-          És ez olyan nagy gond? Nem az lenne a jó Magyarországnak, ha minél kevesebben maradnának itt?

-          Az egyik oldalról akár lehetne pozitív is, ám a másik oldalról, mivel egyértelműen regisztrációra került sor nálunk, előbb vagy utóbb ezeket az embereket az uniós országok vissza fogják küldeni Magyarországra! Ezzel kapcsolatban senkinek ne legyenek illúziói.

-          Tehát az idén eddig bevándorolt százezer fő az év végéig vissza is fog ide kerülni?

-          Ha nem is ilyen számban, de nagyjából a nyolcvan százalékuk a végén itt marad Magyarországon. Mindez csak idő kérdése. Plusz, amit sokan nem hajlandók tudomásul venni, abban a pillanatban, ahogy rájönnek, hogy nálunk milyen hézagos a szabályozás, sokan már nem is akarnak tovább menni. Se Németországba, se Angliába, se Svédországba! Mert nekik nagyon megfelel ez a magyar rendszer. Az ő igényeiket ez száz százalékosan kielégíti.



-          Milyen ellátást kap, mire jogosult egy menekülttáborban élő ma, Magyarországon?

-          Nagyon sok mindenre jogosultak. Tételesen nem sorolnám fel, csak összehasonlításképpen elmondom, hogy egy Magyarországon született, magyar állampolgársággal bíró hajléktalan arányaiban kevesebb juttatásra jogosult, mint egy harmadik országból hazánkba érkezett menekült. Ez szerintem egyszerűen nem igazságos. Az igazságról persze lehet moralizálni, de az, hogy Magyarországon magyar emberek sokkal rosszabb körülmények között élnek, mint az olyan emberek, akikről azt sem tudjuk, kifélék, mifélék, melyik országból jöttek, milyen céllal vannak itt, az egyszerűen felháborító. Úgy tartjuk itt ezeket a személyeket, mintha legalábbis egy királyi család tagjai lennének, és nagyjából full extrás ellátásban részesülnek. Új ruhákat, cipőket kapnak, napi háromszori étkezést és költőpénzt adnak nekik. Ez utóbbit egyébként külön kiemelném.

-          Lehet tudni, ez mekkora összeg? Hallottunk napi ötezer forintos keretet, kevesebbet is, de többet is. Azt is mondják, ha sok a gyerek, fejenként napi tizenezrekre rúg az összeg.

-          Változó. Számháborúba nem akarnék belemenni, de nem pár száz forintokról beszélünk. Egy biztos: a legtöbb magyar család a saját gyermekének még közelítőleg sem tud annyi költőpénzt adni, amennyit a „menekültek” az államtól kapnak.

-          Mi lesz a jövő? Mi lesz itt mondjuk karácsonykor? Lesz még egyáltalán karácsony? Vagy, ahogy Délvidéken láttuk, lassan itt is arab falvak és gettók állnak majd?

-          Nagyon remélem, hogy az idei karácsony még karácsony lesz. Előbb vagy utóbb azonban hozzá kell szoknunk ahhoz, hogy a mi karácsonyunk nagyon sok itt meghonosodott vallásnak szúrja a szemét. Az egyik oldalról teljesen elfogadhatatlannak tartják, a másik oldalról pedig azt mondják, hogy bohócság az egész, mert hülyeséget ünneplünk, és különben is pogány gyökerei vannak. Én azt mondom, ez az európai kultúrkörhöz tartozik. Aki pedig idejön menekültként, az igenis fogadja el, hogy milyen országba jött, hogy itt a vallásos emberek nagy része keresztény, és a keresztények egyik legnagyobb ünnepe a húsvét mellett a karácsony.




-          Tudja-e kezelni a jelenlegi és a várható helyzetet a rendőrség, a TEK és a honvédség? 

-          Még kezelhető a helyzet, de nem biztos, hogy ha jövőre ugyanennél az asztalnál ülünk, ugyanezt mondom. Napról napra eszkalálódik a probléma. A migránsok számából adódóan előbb vagy utóbb kezelhetetlenné válik, irányíthatatlan lesz a helyzet, különösen, ha elkezdődnek a visszatoloncolások. Pillanatnyilag egy jó jogszabályi háttérrel, jól felszerelt rendőrséggel, a TEK embereivel és adott esetben a honvédség segítségével (műszaki- illetve technikai zár telepítése), közös erővel még megfékezhető a nagyobb baj. A legpozitívabb az lenne, ha a profi határőrséget, a régi, jól képzett határőröket visszaállítanák, legalábbis az érintett, nem uniós tagállamokkal közös határszakaszon.




- 

Megjegyzések

  1. Nagyon jó összefoglaló a jelenleg helyzetről. Csak remélni tudom,hogy a magyar állampolgárok kikényszerítik a kormánytól a hathatós intézkedéseket. Vannak jó jelek. A két kijelölt menekülttábor mellett lakók tüntetnek, petíciójukat elvitték a köztársasági elnökhöz. Sajnos Budapesten a liberális hazaárulók segítik az illegális bevándorlókat , akik küldik a híreket tovább és jön utánuk az áradat. Ideje lenne keményebben fellépni az állampolgárok védelmében! Fel kell szabadítani a liberális köntösbe bújt fővárost, úgy mint annak idején Horthy Miklós tette a vörös rongyokba öltözött Budapesttel!! Különösen felháborító, hogy a magyaroknak kevesebb joga van mint az idegeneknek!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. "Különösen felháborító, hogy a magyaroknak kevesebb joga van mint az idegeneknek! "

      Ha már ennyire fel vagy háborodva, Anikó, lennél szíves konkrétan és tényekkel alátámasztva felvilágosítani, miből all ez az általad bedobott jogfosztás?

      Törlés
  2. Remek cikk és a blogger "neve" is snassz, cask éppen egy "N" betü hiányzik az elejéről.

    Az se ártana, ha nethuszárkánk meg tudna barátkozni a magyar nyelvtan egyes alapszabályaival.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Spontán mulatozás után összebalhéztak az ajándékon a cigány tüntetők

  Elér minket a tüntetési szezon. Vélhetőleg mindenki Gyuri bácsija ráeszmélt, hogy magyar kedvencei nem igazán díjazzák a hóban-fagyban ácsorgást, a tornából felmentetteknek ez nem igazán megy. Főleg nem, ha közben bezár a Spar, és már nem tudják lélekmelegítőkkel a hőn szeretett Kossuth téren tartani a bagázst. Úgy két hónap fáziskéséssel sikerült tehát megtartani egy demonstrációt a gyöngyöspatai ítélet kapcsán. Ott jártunk mi is. Gyülekezett hát a buszokkal odaszállított jónép a Nyugati pályaudvar előtt, igaz, az eseménynél még saját cigány hősük nevét sem voltak képesek leírni, bár az is lehet, hogy csak a nagy szeretetben rontották el Puczi Béla nevét, és keresztelték át Puszinak, de kicsire nem adunk. A röpke ötsoros hír többi része sem nagyon ment hibátlanul, de legalább azt tudták, miért tüntetnek: a szegregáció ellen, a szabad bíróságokért és a gyöngyöspatai romákért, akik az istennek sem kapnak pénzt, folyton csak képzést, tanítást ajánlanak ne

ISKOLA A HATÁRON - avagy Európa megleckéztetése

Osama Abdel-Muhsen Alghadab nem bocsát meg László Petrának. Szíve joga. Nem keresztény, nem ismeri a tanítást: „bocsáss meg az ellenünk vétkezőknek”. Ő másban hisz, és másként él, számára a hitetlen értéktelen. Én pedig nem bocsátom meg neki azt, hogy betört az országomba. Azt, hogy nem kopogtatott az ajtón, hanem áttörve az ablakot ránk rontott. De azt sem, ahogy társaival együtt követelt, elvárt, amolyan „nekünkmindenjármertmenekültekvagyunk” alapon. Nem bocsátom meg neki, hogy Szerbia magyar lakta falvaiból, városaiból kuplerájt csináltak. És nem bocsátom meg azt sem, hogy szeméttelepet gyártottak ebből a meseszép országból. Nem bocsátom meg a Keleti pályaudvart, amelyet magyar családok hetekig elkerültek. Nem bocsátom meg neki Röszkét, amely jó pár napig überelte a legkeményebb cigánytelepet is. Röszkét, amely Ásotthalom és a Keleti után a migráns-válság újabb ikonikus helye lett. Röszkét, ahová még a határzár előtt elmentünk. Horgosról indultunk. A vasúti sín mel

Miért történelmietlen Horthyt fasisztázni?

Valljuk be, van annak valami bája, amikor a tornából felmentettek társasága mellé csatlakoznak a történelemből felmentettek, és egy gigamega utcai demonstráció keretében akarják megmagyarázni saját bénaságukat és tudatlanságukat. Legalább ennyire értelmezhetetlen számomra a jelenlegi magyar köznyelv, mely előszeretettel köpködi fel magából – mint egy irritáló slejmet a torkából – a fasiszta, náci jelzőket csak úgy, spontán, minden neki nem tetsző, vagy az övével ellenkező véleményt megfogalmazó számára. És éppen ezért ennyire bájos az a naivitás és/vagy ostobaság, hogy a Horthy Miklós kormányzó emlékére meghirdetett esemény ellen antifasiszták tiltakoznak. Most abba ne menjünk bele, hogy kicsiny országunkban már mindennek van egy „anti”-ja, sőt, még az „anti”-nak is. Vegyük tudomásul, hogy mostanság divat „anti”-nak lenni, bármi ellen és kész. Horthy Miklós Horthyt fasisztázni, és ellene antifasisztáskodni azonban már több mint röhejes. De h