Ugrás a fő tartalomra

MERT A TERRORISTÁK MÁR A SPÁJZBAN VANNAK....




-          Sokszor beszélgettünk arról, hogy harsog a média a terrorveszélyről, a migrációs helyzet kapcsán. Vannak, akik elmismásolják a dolgot, míg mások felfokozzák a veszélyképet. Az igazság biztos, hogy valahol félúton van, és politikai érdek az adott pro vagy kontra kommunikáció. Te mit gondolsz erről?

-          A terrorizmust, mint fogalmat eleve megközelítésből elemezném, és több részre bontanám. Vegyünk pár példát: létezik helyi, országok/népek közötti és globális; más csoportosítás szerint, vallási, politikai, cyber terrorizmus és ezek számtalan keveréke. A csoportosítási lehetőségek száma szinte végtelen. Számomra a legelfogadhatóbb megfogalmazás az aszimmetrikus hadviselés.  Itt általában kettő vagy több fél (haderő) harcol egymással, csak valamelyik küzdő felet terroristának bélyegzik a többiek vagy a kívülállók. Fontos tényező a szervezetek létszáma, mely az egy főtől akár a tízezres létszámig terjedhet. Magyarországra véleményem szerint a nagy szervezetekhez tartozó, de kis csoportokban, illetve magányosan tevékenykedő személyek jelentenek reális veszélyt. Tipikusan egyszemélyes terrorista tevékenység lehet, amikor is X elmegy A-ból B-be és B-t ezután felrobbantja.
Jelenlegi világunk egyik hatalmas problémája, hogy tulajdonképpen a klasszikus háborúk lehetősége kimerült, nagyon egyoldalú lett a hadviselés, gondolok itt a nagyhatalmak szuperhadseregeire, melyekkel nem veheti föl senki a versenyt, ezért az irreguláris hadászatnak idézőjelben létjogosultsága van. Azon tényről szeretnek elfelejtkezni, hogy oly sok minden mellett ez is egy a baloldalra inkább jellemző forma. Először a kimondottan baloldali szervezetekhez volt köthető az a fajta harcászat, hadviselési mód, amit jelenleg terrorizmusnak neveznek. Ilyenek voltak a gerillamozgalmak, vagy a sztálini Szovjetunión belül a különféle titkos ügynökök által végrehajtott gyilkosságok, diverzáns tevékenységek. Gondoljunk csak a klasszikus terrorszervezetekre: IRA, ETA, RAF. A médiában előszeretettel nyilvánítanak a liberális demokráciával szemben álló országokat terrorista országoknak. Ezek nagy többsége muzulmán ország, melyek még a hatvanas-hetvenes években nagyon jól megtanulták a leckét a liberális demokrata patrónusaiktól. A legtöbb országban, amely napjainkban háborús övezetnek számít, korábban kormányközeli amerikai tanácsadók működtek. Szakavatott katonáktól tanulták meg, hogyan lehet ezt a tevékenységet igazándiból profin művelni. 







Másik nagy probléma, hogy ezek az emberek nagyon sok esetben teljesen beolvadnak a társadalomba. El nem lehet róluk képzelni, hogy bármilyen szervezettel, militáns csoporttal vagy vallási közösséggel kapcsolatot tartanának. Egyik pillanatról a másikra aktiválják vagy reaktiválják magukat, és utána már kézzelfogható a probléma, de ellenőrizhetetlen és szinte nem lehet szűrni. Gondolok itt például arra - bár ez egy nagyon bonyolult ügy - amikor 2001. szeptember 11-én felrobbantották az ikertornyokat. Ott elvileg Németországban tanuló egyetemisták voltak a terrortámadás végrehajtói. Hogy a háttérben pontosan milyen motiváció volt, mi volt a tényleges indíték, mi, földi halandók már soha nem fogjuk megtudni. Ennek ellenére az ilyen fajta terrorakciók védhetetlenek. Az egyetlen védekezési módszer az, hogy ezeket az embereket egyszerűen nem kell beengedni az adott országba. Akkor megtettük a védelem érdekében a maximálisan tőlünk telhetőt. Külön kiemelném, hogy a tényleges ellenőrzés nagyon fontos, bizonyos, a hatóságok által is jól ismert országok polgárai esetében. Ugye messziről jött ember azt mond, amit akar. Ezen személyek olyan országokból érkeznek, ahol a közigazgatás az utóbbi pár évben megszűnt. Nem rendelkeznek a számunkra evidensnek gondolt okmányokkal, nem tudják, hogy mikor születtek, nem tudják vagy nem hajlandóak megmondani a nevüket. Egyetlen egy szoros kapcsolatuk van egymással, ez pedig a vallás. A vallás rendezi soraikat és teszi őket baráttá vagy ellenséggé. Szunniták, síiták, alaviták, szufik, drúzok, koraniták nehezen férnek meg egymással. Vallásértelmezésük, kialakult szokásaik teszik őket ellenségekké. Az egyetlen kohéziós erő a keresztény világgal szembeni megvetés. Ezeket az embereket, mivel a jelenlegi országaikkal nincs konkrét kötődésük (családban, nemzetségben gondolkoznak), sokkal könnyebben be tudják szipkázni a különféle extrém tanokat hirdető, radikális szervezetek. 




Hatalmas problémát jelentenek még a másod- és harmadgenerációs bevándorlók gyermekei, akik már nem találják a helyüket a fogadó ország társadalmán belül.  Külön cikket megérne, ahogyan gettósodnak, gondolok itt főleg Párizsra, Marseilles-re és Londonra, ám ez egyre inkább az összes nyugat-európai nagyvárosra jellemző. Egyszerűen tényként lehet kezelni, hogy ha valahová odaköltözik több migráns család, akkor a helyiek már nem szívesen maradnak ott. Ezért a lakásárak lemennek, újabb migránsok érkeznek, és lassan az egész környék elgettósodik. Innentől kezdve az oktatás színvonala csökken, és a harmad-negyed generációs migránsoknak tulajdonképpen ugyanolyan az életszínvonala, mint abban az országban, ahonnan az őseik jöttek. Természetesen tisztelet a kivételnek, de itt is a nagy számok törvénye érvényesül. Az ilyen fiatalok, akik a szociális háló szélén és a társadalom peremén vannak, az egyetlen lehetséges kiutat a vallásuk által tüzelt terrorizmusban látják. Itt megvalósíthatják önmagukat, lehetnek valakik, hatalmat éreznek, mások rettegéséből táplálkoznak. Ez akkor is így van, ha elfogadjuk azt a tényt, hogy az iszlám békés vallás.

-          Idén eddig a hazánkba több mint százezer menekült érkezett. Szerinted ezeknek hány százaléka lehet jó eséllyel terrorista?

-          Megkülönböztetném a már ténylegesen kiképzett terroristát, illetve a potenciális terrorista veszélyt jelentő személyeket. A tényleges terroristák száma szerintem a százezer fő nagyjából egy százaléka, míg a potenciális terrorista legalább 15-20 százaléka. 

-          Meg lehet-e ismerni, ki a terrorista? Van-e apparátus az általad említett egy százalék kiszűrésére? Tudható, felismerhető-e ki ISIS terrorista?

-          Nincs.  Egyébként nagyon kelendő most az ISIS/ISIL ördögként való bemutatása, ám ez ennél sokkal összetettebb és bonyolultabb. Mindig meg kell nézni az érme másik oldalát is, kinek mit adtak: reményt, megélhetést és igen békét. Mert ahol eddig a szunnitákat üldözték, ott most fordult a kocka. Ki és hogyan tekint rájuk? Azok az államok, ahol az ISIS tevékenykedik, a gyarmatosítók kreálmányai, nem törzsi és vallási határvonalakon belül szerveződtek. Leginkább az angolok és a franciák „segítségével” lettek meghúzva a határvonalak. (Ugye milyen ismerős!?) Ilyen államszervezetekbe kényszeríttettek különböző törzseket, népeket, akik egymással sosem jöttek ki, se etnikailag, se nyelvileg, se vallásilag. Ennek ellenére olyan személyeket tudtak az országok élére ténylegesen állítani, akik bár diktatórikus módszerekkel, de kordában tudták tartani az államuk lakosságát. Majd eljutottunk a történelemben egy olyan fordulóponthoz, amikor a demokrácia nevében az összes diktátornak el kellett tűnnie a föld színéről. Bocsánat, azért még pár maradhat... Persze teljesen véletlenül ezeknél az amúgy is nagyon gyenge lábakon álló országoknál kezdték. Tíz éven belül eltűntették a diktátorokat, vagy Szíria esetében csak próbálják az Aszad rezsimet megdönteni, minden úton-módon. Innentől kezdve szabad területet kap minden olyan mozgalom, amely a helyi viszonyokhoz képest valamilyen pluszt tud nyújtani az embereknek. Az ISIS azzal, hogy meghirdette az Iraki és Levantei Kalifátust, nagyon sok embernek reményt adott, hogy olyan körülmények között tudja élni az életét, ami a vallási előírásoknak, illetve a törzsi hagyományoknak megfelel. Ráadásul a propagandájuk az eddigi terrorszervezetek által használt propagandához képest fantasztikusan jó, nagyon jól használják a különböző csúcstechnológiát, köztük az internetet. A tevékenységük megítélése, például a lefejezések és tömeges kivégzések vonatkozásában, megint egy kétélű fegyver. Moralizálhatunk, hogy egy ember élete is sok, illetve sok ember élete mennyit ér vagy nem ér. Ami biztos, hogy a jelenkori történelemoktatásban azok, akik ledobták az atombombát, még mindig hősök, ám azok, akik valamiért agyonlőnek, vagy lefejeznek mondjuk 2000 embert a sivatagban, azok terroristák. Ez egy sokkal komplexebb és mélyrehatóbb problémakör annál, minthogy egy fotelben ülve el lehessen dönteni, hogy ki a jó és ki a rossz. Természetesen a terrorizmus ellen, az ártatlanok védelmében harcolni kell. De akik harcolnak ellenük azok vajon ártatlanok-e?

-          Szűkítsük le a kérdést. Mennyire jelent az ISIS veszélyt Nyugat – Európára és mennyire jelent veszélyt Magyarországra?

-          Abszolút veszélyforrás. Mint korábban próbáltam sugallni, itt egyszerűen a vallásbeli különbségek, illetve a vallás által gerjesztett problémák teszik veszélyforrássá. Ha létre tudják hozni az Iraki és Levantei Kalifátust, akkor a Koránban meg van írva – és tudjuk, a Korán nem változott Mohamed óta -, hogy az iszlám vallást a muzulmánoknak terjeszteniük kell. Ezek az emberek a Koránt szó szerint értelmezik. Éppen ezért azt a mondatot is, hogy az iszlámot terjeszteni kell. Ők terjeszteni is fogják!

-          Innentől kezdve teljesen mindegy, Európa mely államában élünk, előbb vagy utóbb mindenhol komoly és potenciális veszély lesz a sok bevándorló miatt az ISIS jelenléte?

-          Nem csak az ISIS. Térjünk vissza az előző problematikára. Az ISIS-on kívül – akiket megneveztek első számú közellenségnek, és mindenki róluk beszél – csak Irakban és Szíriában még tíz – tizenöt hasonlóan elszánt szervezet működik. Lehet, hogy nagyságukban nem akkorák, de ugyanúgy nem válogatnak a módszereikben. Az, hogy az ISIS a médiát ilyen szinten felhasználta, az nem azt jelenti, hogy a másik csoportoknál ugyanezek a cselekmények nem történnek meg. Mondanék egy sokkal közelebbi példát. Egy videó megosztó oldalon találtam egy elég rettenetes felvételt, ahol az AZOV ukrán szabadcsapat tagjai keresztre feszítenek egy oroszbarát embert, és meggyújtják a keresztet. Történt ez tőlünk párszáz kilométerre, és nem több ezer kilométerre, ahol az ISIS tevékenykedik. Azonban a polkorrekt beszédben az ukránok csak pozitív szereplők lehetnek, az ISIS tagjai pedig csak negatívak. Az igazság az, hogy mindkét nevezett embereket gyilkol, válogatott kegyetlenséggel. Ezzel együtt az ISIS-hez és az Al Kaidához köthető emberek tevékenysége előbb vagy utóbb Európában biztos, hogy problémát fog okozni. Már csak azért is, mert az európai társadalom nincs felkészülve lelkileg ezek kezelésére, illetve a védekezésre. Tulajdonképpen az európai ember irtózik a vér látványától, irtózik az erőszaktól. Az új hódítók a vér látványában születtek, ebben nőttek fel, az erőszak szerves része az életüket.



-          Soha nem lesz béke? 

-          Egyszer megpróbálták összeszámolni, hány olyan év volt, amikor hivatalosan nem volt háború. Nagyon kevés ilyen akadt. Hogy ténylegesen béke lesz-e? Nem lesz. A békésebb napok számát lehet növelni, de csak azzal, ha a potenciális veszélyforrást jelentő embereket nem engedjük be. Ez a legjobb védekezés. Ha ezek az emberek Európán belül vannak, onnantól kezdve az amúgy is problémákkal küszködő – nemzetiségi, etnikai, vallási - európai közösségbe plusz problémákat hoznak magukkal. Saját etnikai, saját vallási, saját társadalmi problémáikkal gyengítenek minket. Teszik, mindezt sokkal erőszakosabban és szervezettebben, mint ahogy azt egy európai ember el tudja képzelni.

-          Ezt láthattuk kicsiben a debreceni menekülttáborban történt lázadáskor, vagy legutóbb, amikor kitörtek a kiskunhalasi idegenrendészeti őrizetből. A legnagyobb problémát a táborok esetében abban látom, hogy nincsenek tekintettel az elhelyezésükkor arra, hogy a síita nem fér meg a szunnitával, a keresztény a muzulmánnal. Szűk helyre zsúfolják a különféle kultúrkörnyezetből és vallási közegből érkezőket. Mindemellett magán az iszlámon belül is hetvenvalahány irányzat van, amelynek mindegyike mást képvisel.

-          És nem csak mást képvisel, de az igazát mindegyik igyekszik mindenféle módon érvényre juttatni és a többiekre rákényszeríteni. Ennek oka pedig, mint már mondtam az, hogy iszlám egy hódító vallás. A másik problematika, amit említettél, hogy nem figyelik a vallási törésvonalakat. Erre az egyik legextrémebb példa, amikor menekültek a Földközi tengeren vallási okokból szintén menekülteket – keresztény menekülteket – hajigáltak be zokszó nélkül a tengerbe. Majd amikor partra értek, egy-két, korábban magát muzulmánnak hazudó menekült a hatóság tudomására hozta, hogy mi történt velük. Akkor sem voltak képesek a kellő módon fellépni, mert az elkövetők egymás tetteit fedezték. Más tanú pedig nem volt a hajón. Innentől kezdve a kellő bizonyítás megdőlt.  Csupán a jog módszereivel ténylegesen védekezni nagyon nehéz. Ami lehetséges: bizonyos jogszabályokat rugalmasabbá lehetne tenni, oly téren, hogy mindig az adott problémára tudjon reflektálni.
Az tarthatatlan, hogy szembesülünk egy problémával, mint a déli határvidéken a migránsok problematikája, és a jogszabály-módosítások jó fél évvel később kezdődnek el. Akkor már nem fogja orvosolni azt a problémát, amit az addig érkezett migránsok jelentenek. Visszaható hatály pedig fogalmilag kizárt. A terrorizmusra visszatérve: ajánlom mindenkinek a figyelmébe Tényi Dénes: Allah megveti a gyávát című könyvét. Régen jelent meg, de antikváriumokban még fellelhető. Akit érdekel ez a kérdéskör, feltétlenül olvassa el. Nagyon tanulságos, rögtön a bevezetőben leírja az oknyomozó riporter, hogy az akkori Irak területén beszélgetett egy úriemberrel. Ő elmondta, hogy azok az igazán profi szakemberek, akiket mi terroristának hívunk, azok alvó ügynökként, sejtként már Európa területén vannak, és csak a parancsra várnak, mikor, hol és mit hajtsanak végre. Példának hozzák a lakitelki adótorony felrobbantását, illetve a budapesti vízkészlet megmérgezését. Ezzel nem tippeket akarok adni, hiszen ez a könyvben már nyomtatott formában megjelent.
A társadalom szempontjából stratégiailag fontos vízkészletet, energiatermelő egységeket, valamint az államhatárt kiemelt védelemmel kell(ene) ellátni. Ez esetben persze nem a civil biztonsági szolgálatok – szerintem a vicc kategóriájába tartozó – állományára gondolok. Ténylegesen jól képzett katonai-határrendészeti, rendőri és nemzetbiztonsági – most már alkotmányvédelmi – erőkkel kellene védenünk ezeket.




-          Amikor a szegedi ártérben talált Western Union átutalási bizonylatokat megmutattam neked, nem is annyira a több ezer eurós összegeken döbbentünk meg, hanem azon, hogy ezek különféle európai országok nagyvárosaiban lettek feladva. Nem otthonról, az indulási országból küldi utánuk a család az eladott ingóságok ellenértékét, hanem adott esetben Bukarestből, Berlinből, más városokból utalnak. Erre reagálva említetted, hogy már a kilencvenes évek óta minden nagyvárosban, így Magyarország városaiban is megtalálhatók a különféle üzletek, hálózatok fedésében dolgozó alvó ügynökök.

-          Pontosan. A hetvenes - nyolcvanas években a baráti országokból érkező egyetemisták között volt nem egy személy, aki idegen ország titkosszolgálatának a tagjaként érkezett. Ezek közül sok a mai napig itt él Magyarországon. Természetesen hálózataikat már korábban kialakították, és ezek most olajozottan működnek. Az ilyen személyeknek ellenőrzése nagyon komoly feladat, nagy szakértelmet kíván.  A tevékenységüket teljes mértékben feltárni, felfedni a nagy számok törvénye alapján nem lehetséges. Ha még emlékeznek az olvasók, az amerikai elnök látogatásakor egy fogorvost előállítottak, majd kiutasítottak az országból. Később ugyanezt a fogorvost visszaengedték, és ha jól emlékszem, még kártérítést is kapott. Nos, ha „csak” egy ártatlant tudtak elkapni, az rég rossz, ha viszont igazak voltak a vádak, akkor hogyan térhetett vissza!
A terrorizmus elleni harc csupán a jog eszközeivel megnyerhetetlen. Ráadásul láttunk már nem egy példát arra, hogy a terrorizmus elleni küzdelmet használták politikusok hatalmuk megszilárdítása érdekében. A társadalom egészének összefogása kellene ahhoz, hogy egyáltalán remény legyen arra, hogy az unokáink még nagyjából olyan békés Európában élhessenek, mint amilyenben mi élünk. Már ha ezt lehet békésnek nevezni.





-          A beszivárgó alvó ügynökök kiszűrése lassan negyven éve komoly feladat. Ám a rendszerváltáskor sok minden változott. Változott a titkosszolgálat is. Szerinted mennyire képzett a magyar titkosszolgálat ennek a problémának a kezelésére? Mennyire képesek a terrorista – gyanús személyek ellenőrzésére, folyamatos monitorozására, illetve társadalomból való kiszűrésére?

-          Nem tudom, ők hogyan látják a helyzetet, ám ami irodalom a kérdéskörrel kapcsolatban hozzáférhető, azt próbáltam elolvasni. A magyar szolgálatokkal kapcsolatosan egy dolgot tudnék említeni. Mint a magyar közszférában, ott is nagyon nagy probléma a fluktuáció, tehát a személyek folyamatos cseréje, illetve az, hogy a jól képzett szakembereket nem fizetik meg. Pénz kell ahhoz, sok pénz, hogy ténylegesen olyan szervezet álljon az ország védelmének tartóoszlopaként, amely majdnem száz százalékosan hatékony. A megszorítások minden állami szervezetet érintettek, gondolom, hogy a különböző „szolgálatokat” is. Egy biztos: a magyar titkosszolgálatok, bár ez most furcsán fog hangzani, de szakmailag az előző rendszerben és jelenleg is nagyon magas színvonalat képviselnek. Abban is biztos vagyok ugyanakkor, hogy anyagi és személyi problémákkal is küzdenek, mint ahogy már mondtam, az egész államapparátus. Egyszerűen nincs elég ember arra, hogy ilyen százezres nagyságú migráns áradatot szűrjenek, kezeljenek. Biztos, hogy a problémát észlelve bővítették az érintett területen dolgozó egységek létszámát, ám százezer ember esetében csak az adatfelvétel, azok rögzítése, a kartotékolás, a számítógépes rögzítés, az elemzés maga legalább egy – másfél éves munka, egy több száz fős apparátus számára is. Biztos vagyok benne, ha valakit ez megnyugtat, hogy egy ilyen problémával az amúgy vérprofinak ismert Moszad sem tudna egyik napról a másikra megbirkózni. Ők a saját problémáikat, amikre fel vannak készülve, tudják kezelni, nagyon komoly válaszokat tudnak adni, de ha valaki olvasta a vezetőik visszaemlékezéseit, őket is érték kudarcok. Izraelben szintén probléma a migráció, és ha most minden oldalról megrohamoznák a migránsok olyan számban, mint Magyarországot, valószínűleg a Moszad tisztek sem tudnának mit kezdeni hirtelen, és azonnal „pénzt, paripát és fegyvert” követelnének. 
 

-          Hülyének tűnhet a kérdés, de ha az ember sokat lát migránsokat, enyhén paranoid lesz. Hajlamosak leszünk a kidolgozott testű fiatalembereket azonnal terroristának tekinteni. Félnünk kell mindegyiktől, vagy lehet, hogy ezek a fiatalok, bár voltak katonák, valóban menekültek?

-          Jobb félni, mint megijedni! És elérkeztünk megint ahhoz a problémakörhöz, hogy ezek az emberek olyan országokból érkeznek, ahol hosszú évek óta harcok dúlnak, illetve nem stabilak az állapotok. Rengeteg volt belügyi alkalmazott, volt katona is található a migránsok között, aki ilyen vagy olyan okból jönnek el az adott országból. Van, aki már reménytelennek látja a harcot és nem akar tovább harcolni. Mások azért indulnak el, mert annak a politikusnak vagy pártjának az oldalán tevékenykedtek, akit már a nagyhatalmak félreállítottak. Ezen személyek komoly tudással rendelkeznek. Ezt a tudást pedig akár ki is lehetne aknázni, de magunk ellen is lehet fordítani. Ebben az esetben a magyar szolgálatok felelőssége nagyon nagy! Nem mindegy, hogy az ilyen személyeket hogyan tudják kezelni, hogyan tudják megtartani, visszaküldeni vagy eltávolítani.



-          Milyen jövőképet látsz a terrorizmus szempontjából az elkövetkező egy – három – öt – tíz évre. És engem e témában Magyarország érdekel, mert én itt szeretném felnevelni a gyermekeimet.

-          Magyarország eddig a terrorfenyegetettség térképén fehér folt volt.  Az idősebbek emlékeznek, hogy az utolsó tényleges terrorakciót az R.A.F. követte el a Ferihegyi gyorsforgalmi úton, 1991. december 23-án, amikor is alijázó zsidókat szállító buszt akartak felrobbantani. Ez a cselekményük sikertelen volt, csupán a buszt kísérő rendőrök sérültek meg.
Ám visszatérve jelenlegi fehér folt státuszunkra, én azt látom, hogy sajnos fehérből szürkévé fog átmenni. Méghozzá azért, mert ezeknek a menekülteknek az elképzelése, a vágyaik nem fognak találkozni a magyarországi valósággal. Ez nem egy iszlám ország, bár sok történelmi szálon kötődik az iszlámhoz. Itt van például a muzulmánok legészakibb zarándokhelye, nevezetesen Gül Baba türbéje; aki - és ezt kevesen tudják - harcos dervis (bektasi) volt. Magyarország nagyon jó táptalaj a különböző izmusok, vallási fanatikusok számára, és nagyon könnyű a pénzeket is mozgatni. Egyszerű a fekete és szürke pénzeket fehérré varázsolni, könnyű alapítványokon keresztül olyan szervezetekhez pénzt juttatni, amelyek a többségi társadalom rovására tevékenykednek. Ettől kezdve pedig már csak pár lépés, hogy valaki szerelmi csalódásból, munkahelyi frusztráció miatt, vagy egyszerűen, mert nem tudott beilleszkedni a magyar társadalomba, elkövesse az első véres merényletet.

-          Mennyi idő ez szerinted?

-          Nagyon bízom abban, hogy ez a távoli jövő, de a realitás az, hogy akár hónapokon belül már várható egy eszkalálódott konfliktus. Akár olyan, mint a táborból való kitörés, fegyveres tevékenységgel tarkítva, de akár a menekültek jogaiért való küzdelem területén is el tudok képzelni egy robbantásos merényletet.



-          Beszélgettünk a migránsokat segítő önkéntes civilekről. Akkor volt egy elejtett megjegyzésed. Azt mondtad, ne legyenek illúzióik, mert a migránsok bár elfogadják a vizet, a gyümölcsöt, a ruhát, de ezzel együtt gyűlölik őket, gyűlölnek minket.

-          A migránsokat segítő embereket én azért nem értem meg, mert az egyéni problémákra koncentrálnak a társadalmi problémák helyett. Magyarországon a létminimum alatt élnek családok, rengeteg a szegény ember és hátrányos helyzetben élő gyermek van. Soha nem értem meg azt, hogy a migránssegítőknek még soha nem jutott eszébe, hogy odamenjenek hozzájuk, banánt, írószert, ruhát adjanak nekik. Én ilyet sem Nógrádban, sem Somogyban nem tapasztaltam, pedig már jártam pár helyen. Lehetnek azok cigánygyermekek is, akik évek óta ugyanolyan sanyarú körülmények között élnek, mégsem jutott eszébe segíteni egyik migránsokat segítőnek sem, mert akkor láttam vagy hallottam volna a nagy jótéteményről! Ám idejönnek több ezer kilométer távolságból különböző beazonosíthatatlan személyek, és onnantól kezdve ezek az emberek úgy gondolják, hogy azért jutnak majd be a mennyországba, mert mindenüket odaadva segítenek. Ne legyenek kétségek. Ezek a migránsok nem valószínű, hogy hosszú távon hálásak lesznek. A béka és a skorpió meséjét ajánlom elolvasásra, vagy felidézésre.  Ugye a béka átviszi a hátán a skorpiót, ám az végül mégis halálra szúrja. És csak annyit mond, hogy béka, hát én skorpió vagyok, nem tudok megváltozni. Ezért szúrtalak meg. Ezek a hatalmas számban érkező emberek hozzák a saját frusztráltságukat, a saját társadalmi normáikat, saját vallásukat. Ezek az emberek ilyen nagy számban nem fognak megváltozni. Egy – két százalékuk talán integrálódik, és/vagy asszimilálódik, de ez nem azt jelenti, hogy a nagy többségük ezt meg fogja, vagy egyáltalán meg akarja tenni!!! Nem akarják megtenni, ezért a konfliktusforrás már az országon belül van. A migránsokat segítő civilekkel a másik baj, hogy egyáltalán nem tudják, hogy igazából kit is segítenek. Lehet, a patronáltjuk két héttel korábban egy vegyi támadást rendelt el, vagy gyermekeket erőszakolt meg.
Az adományokkal is vannak nem várt nehézségek, bár már kevésbé, mint a migránshullám elején. Olyan ruhadarabokat adnak vallásos muzulmánoknak, akik ezeket a vallási előírásaik miatt nem fogják hordani. Kidobják a szemétbe. Olyan ételeket adnak nekik – bár most már állítólag figyelnek rá -, amit vallási előírások miatt nem fognak megenni. Szintén a szemétben végzi. Ezzel az erővel akár egy darálóba is tehetnék a pénzüket. Csak éppen a daráló nem fogja őket a későbbiekben felrobbantani.


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

ANTIDEMOKRATIKUS AGYKATYVASZ…. …avagy ruszkik haza, csak úgy, a CEU okán Itten, kérem, nincsen demokrácia. Mondjuk éjjel sikítva ébredtem álmomból, mert azt álmodtam, hogy a tüntető balliberális csürhe átvette a hatalmat, és Gizi néni jól bevált ernyőjével veri fejen a népet, most éppen a pedagógus hiszti után, a CEU okán. Bár Gizi néni nem tudja, hogy mi az a CEU, de tegnap jó buli volt a dékás haverokkal kimenni tüntetni. Sütött a nap, itt a tavasz, az orvos szerint pedig jót tesz egy kis séta. Zárva volt ugyanis az esztéká, és a piacolás sem lehetett alternatíva, hát legyen egy kis virágvasárnapi vidám vasárnap. Ment tehát, és hívta magával szomszéd Zsuzsit, akinek a férje épp pecázni volt a haverokkal. Kitolta hát Zsuzsi a babakocsit, benne Kisbencével, majd rászólt mobilon apára, menjen már ő is, jó a buli. Amolyan prájdos a hangulat. Szól a zene a teherautón, néha skandálnak valami zorbánellenest, és az most nagyon trendi. Nagyobb buli, mint vasárnap soppingo

BOLTOS JÓZSI MEGTÉRÉSE

(egy ismerős mesélte, valós történet alapján) Volt egyszer, hol nem volt, volt egyszer a srác. Na jó, inkább már férfiember, amolyan középkorú, stabil egzisztenciával, kicsinyke bolttal, sok vevővel, igazán jó hobbival. Szerette őt mindenki, vidám, jó kedélyű ember volt, akinél a vevők nem csak a vásárlás rövidebb – hosszabb idejére ragadtak le. Én is mindig kedveltem, különösen, mert amolyan igazi, tökös, jobboldali radikális pasinak ismertem meg. A boltjában is vállalta ezirányú kötődését, igaz, zsidózni csak pajeszos - kaftános vevők híján kezdett neki. Mert hát az üzlet, az üzlet. Ám az élet mindig tartogat meglepetéseket és eget – földet rengető változásokat. Ilyen volt a migránsáradat. Barátunk, aki korábban cigányt, négert vadul hajított ki boltjából, elkötelezett migráns - simogató lett. Járt ki a pályaudvarokra, terekre, szállított adományt, vásárolt és vitt mindent, amit csak jónak gondolt. Ment éjjel és nappal, mint zsidóban a fájdalom. Én is ritkán