Ugrás a fő tartalomra

SZÖSSZENETEK

1. Valaha Köztársaság tér volt. Aztán átkeresztelték, és a katolikus egyház szentté avatott egykori pápájának nevét kapta. 1956-is harcok színtere, gyerekkorunk kultikus tere, nagy beszélgetések, játékok, háta mögött az Erkel Színház. A téren pedig ma már a Keletiből átterelt, éjszakára ott elszállásolt migráns-család. Százak. Ürítés a bokrokban, a narkósok eldobált fecskendői mellett adományba kapott, de bontatlan májkrémes doboz. A játszótér kerítésén száradó ruhák, és szemét mindenütt. A térnek pedig új neve lett. Ma már a szegedi vonatról frissen leszállva azonnal az Afgán Parkot keresik. És mindenki tudja, hol is van, mi is az. II. János Pál pápa emlékére pedig naponta ötször muzumulmánok borulnak a földre Mekka felé.

2. Tegnap este, pályaudvar. Tranzitnál ételosztás épp lefut. Egyszer csak felcsattanó hang követeli, intézkedjenek a biztonságiak. Odafülelek, mi is van. Egy női hang kiabálja, hogy intézkedjenek az őrök, mert egy hajléktalan odament kéregetni, márpedig az adomány a menekülteknek jár. Az addig csendes csöves ekkor már hangosabban méltatlankodva mondja, hogy csak egy meleg ruhát szeretne, mert fázik az átázott ingében. A nő elismétli: ott minden a menekülteké. A hajléktalan erre csak annyit válaszolt, már ismét csendesen: menekült vagyok én is, csak éppen a saját hazámban. Aztán elballagott, vizesen.

3. Ételosztás itt és ott. Játék, rajzolás, bohóckodás, a feszültség oldása mindenütt. És a vidéki táborok mellett segédkezők már esdekelnek: ne! Ne, mert ha és amikor odaérnek, már keményen követelőznek. Elvárnak mindent, amit emitt a simogatóktól megkaptak, kaját, piát, játszótársat, ingyen sim kártyát és csipszet. Kétéves elé öntenek szatyornyi játékot és elvárják, válasszon, de csak egyet. Kirakják a gyümölcslét, ám közlik, csak víz van, a szörpi a gyereké. Olyan férfiaktól várják el, hogy ezt megértsék, akik világ életükben megszokták: ők esznek először az asztalnál. A bohóckodás és simogatás pedig csak megy tovább, és végül csodálkoznak, hogy mindenki lejárt papírokkal ücsörög a téren, és mozdulni onnan egy sem akar.

4. Segítők garmadája itt és ott. Imára készülnek a migránsok. Leterítik szőnyegeiket. Van, hogy csak egyet, melynél fegyelmezett sorokban várakoznak. Ott és olyankor fegyelmezettek... A segítők pedig csendben várják az ima végét. Nyakukban Dávid csillag lóg, némelyek fején kipa, és hiszik, így is szeretik őket a muzulmánok. Büszkén mondják: én zsidó vagyok, és muzulmánt etetek! És hiszik, őket egyetlen kósza terrorista sem fogja majd felrobbantani. Mert nem a magyar, de ő etetett. És hogy Allah látja ezt, vagy éppen Isten az ügyeletes? Kit érdekel.... A pénz beszél, a kutyaszar (is) a téren tovább táncol, a lényeg, hogy a lélek tiszta, legalább ima és adakozás előtt. A többiről úgysem ők döntenek. Jó a fíling, amolyan igazi szeressükegymástgyerekek.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Nyájak, csordák, szellemek

  Azért van annak valami furcsa bája, hogy ha az ember nem akar egyik birkanyájba se beállni bégetni, akkor az egyik nyáj számára fideszbérenc lesz, a másik nyáj számára meg libsi. Úgy aggatjuk a sztereotip jelzőket, mintha kötelező lenne. Nincs átmenet, nincs gondolkodás, csak rekedt, unalmas, egyhangú bégetés. Van annak valami furcsa bája, hogy az emberek manapság a tényközlést összekeverik a véleménnyel, és számukra, de csak a számukra már maga a tény is vélemény, ami valamelyik birkanyáj számára rossz, a másiknak jó. Mert gondolkodni nem trendi, egyszerűbb kicsi dobozokba zárni és felcímkézni mindent. Van valami furcsa bája annak, hogy én ettől már hányni sem tudok, csak sztoikus nyugalommal várom, hogy megfosszák a nyájakat a bundácskájuktól, és szépen levágják őket, így végre valami valós hasznot is hajtva a társadalom számára.  Megjelent: hunhir.info 2020.01.24.

Miért történelmietlen Horthyt fasisztázni?

Valljuk be, van annak valami bája, amikor a tornából felmentettek társasága mellé csatlakoznak a történelemből felmentettek, és egy gigamega utcai demonstráció keretében akarják megmagyarázni saját bénaságukat és tudatlanságukat. Legalább ennyire értelmezhetetlen számomra a jelenlegi magyar köznyelv, mely előszeretettel köpködi fel magából – mint egy irritáló slejmet a torkából – a fasiszta, náci jelzőket csak úgy, spontán, minden neki nem tetsző, vagy az övével ellenkező véleményt megfogalmazó számára. És éppen ezért ennyire bájos az a naivitás és/vagy ostobaság, hogy a Horthy Miklós kormányzó emlékére meghirdetett esemény ellen antifasiszták tiltakoznak. Most abba ne menjünk bele, hogy kicsiny országunkban már mindennek van egy „anti”-ja, sőt, még az „anti”-nak is. Vegyük tudomásul, hogy mostanság divat „anti”-nak lenni, bármi ellen és kész. Horthy Miklós Horthyt fasisztázni, és ellene antifasisztáskodni azonban már több mint röhejes. De h

Spontán mulatozás után összebalhéztak az ajándékon a cigány tüntetők

  Elér minket a tüntetési szezon. Vélhetőleg mindenki Gyuri bácsija ráeszmélt, hogy magyar kedvencei nem igazán díjazzák a hóban-fagyban ácsorgást, a tornából felmentetteknek ez nem igazán megy. Főleg nem, ha közben bezár a Spar, és már nem tudják lélekmelegítőkkel a hőn szeretett Kossuth téren tartani a bagázst. Úgy két hónap fáziskéséssel sikerült tehát megtartani egy demonstrációt a gyöngyöspatai ítélet kapcsán. Ott jártunk mi is. Gyülekezett hát a buszokkal odaszállított jónép a Nyugati pályaudvar előtt, igaz, az eseménynél még saját cigány hősük nevét sem voltak képesek leírni, bár az is lehet, hogy csak a nagy szeretetben rontották el Puczi Béla nevét, és keresztelték át Puszinak, de kicsire nem adunk. A röpke ötsoros hír többi része sem nagyon ment hibátlanul, de legalább azt tudták, miért tüntetnek: a szegregáció ellen, a szabad bíróságokért és a gyöngyöspatai romákért, akik az istennek sem kapnak pénzt, folyton csak képzést, tanítást ajánlanak ne