SZÖSSZENETEK

1. Valaha Köztársaság tér volt. Aztán átkeresztelték, és a katolikus egyház szentté avatott egykori pápájának nevét kapta. 1956-is harcok színtere, gyerekkorunk kultikus tere, nagy beszélgetések, játékok, háta mögött az Erkel Színház. A téren pedig ma már a Keletiből átterelt, éjszakára ott elszállásolt migráns-család. Százak. Ürítés a bokrokban, a narkósok eldobált fecskendői mellett adományba kapott, de bontatlan májkrémes doboz. A játszótér kerítésén száradó ruhák, és szemét mindenütt. A térnek pedig új neve lett. Ma már a szegedi vonatról frissen leszállva azonnal az Afgán Parkot keresik. És mindenki tudja, hol is van, mi is az. II. János Pál pápa emlékére pedig naponta ötször muzumulmánok borulnak a földre Mekka felé.

2. Tegnap este, pályaudvar. Tranzitnál ételosztás épp lefut. Egyszer csak felcsattanó hang követeli, intézkedjenek a biztonságiak. Odafülelek, mi is van. Egy női hang kiabálja, hogy intézkedjenek az őrök, mert egy hajléktalan odament kéregetni, márpedig az adomány a menekülteknek jár. Az addig csendes csöves ekkor már hangosabban méltatlankodva mondja, hogy csak egy meleg ruhát szeretne, mert fázik az átázott ingében. A nő elismétli: ott minden a menekülteké. A hajléktalan erre csak annyit válaszolt, már ismét csendesen: menekült vagyok én is, csak éppen a saját hazámban. Aztán elballagott, vizesen.

3. Ételosztás itt és ott. Játék, rajzolás, bohóckodás, a feszültség oldása mindenütt. És a vidéki táborok mellett segédkezők már esdekelnek: ne! Ne, mert ha és amikor odaérnek, már keményen követelőznek. Elvárnak mindent, amit emitt a simogatóktól megkaptak, kaját, piát, játszótársat, ingyen sim kártyát és csipszet. Kétéves elé öntenek szatyornyi játékot és elvárják, válasszon, de csak egyet. Kirakják a gyümölcslét, ám közlik, csak víz van, a szörpi a gyereké. Olyan férfiaktól várják el, hogy ezt megértsék, akik világ életükben megszokták: ők esznek először az asztalnál. A bohóckodás és simogatás pedig csak megy tovább, és végül csodálkoznak, hogy mindenki lejárt papírokkal ücsörög a téren, és mozdulni onnan egy sem akar.

4. Segítők garmadája itt és ott. Imára készülnek a migránsok. Leterítik szőnyegeiket. Van, hogy csak egyet, melynél fegyelmezett sorokban várakoznak. Ott és olyankor fegyelmezettek... A segítők pedig csendben várják az ima végét. Nyakukban Dávid csillag lóg, némelyek fején kipa, és hiszik, így is szeretik őket a muzulmánok. Büszkén mondják: én zsidó vagyok, és muzulmánt etetek! És hiszik, őket egyetlen kósza terrorista sem fogja majd felrobbantani. Mert nem a magyar, de ő etetett. És hogy Allah látja ezt, vagy éppen Isten az ügyeletes? Kit érdekel.... A pénz beszél, a kutyaszar (is) a téren tovább táncol, a lényeg, hogy a lélek tiszta, legalább ima és adakozás előtt. A többiről úgysem ők döntenek. Jó a fíling, amolyan igazi szeressükegymástgyerekek.