Ugrás a fő tartalomra

A SZERVEZETT NEM-SZERVEZET

"Ásotthalomnál kezdődtek a fájásai, de Budapestig kibírta az az afgán asszony, aki egy egészséges kislánynak adott életet hétfő reggel.... A Nyugatiból egy doktornő kísérte (!!!) el őket a Péterfy Sándor utcai kórházba, ahol Wine egész reggelig vajúdott....... A kórházban éppen egy IRÁNI orvos volt az ügyeletes, ő segítette világra az AFGÁN kislányt, aki már egy ZSIDÓ KERESZTAPÁT is magáénak tudhat – tette hozzá Zsohár Zsuzsa (MIgration Aid vezetője, alapítója)."
Ne haragudjon meg senki, de nekem ez nagyon beteg. Ha zsidó, akkor hogyan lehet keresztszülő? És muzulmán gyereket hogyan lehet megkeresztelni? Mi a fasz van már ebben az országban?
Ugyanis szó szerint ez jelenet meg közleményben, egy szóvivő részéről.
Az már egy újabb szösszenetet megérő történet, hogy a hölgy egy olyan szervezetnek a szóvivője, amelyik nem is szervezet, de azért szerveződik. És mint nem-szervezet, pénz nem lehet nekik adományozni, ennek következtében nincs bankszámla, ahová lehetne utalni. Bár volt valaha, a kezdetekkor, adódtak problémák az elszámolással, így egy nap leforgása alatt fel, majd letűnt a számadás. Azóta se látja senki. Ám azért rendszeresen súlyos százezreket lopnak el tőlük a nem-adományokból, amit kaptak. Zsebbe persze, jó magyar módra, a nyugdíjasoktól, nyughatatlan asszonyoktól és egyéb emberektől. Vagy ufóktól. Itt már az sem kizárt. De a lényeg, ha el is lopják, oda jut, ahová szánták. Vagy nem.
Vannak raktárak is, igaz, nem a nem-szervezeté, hanem valakié, de a nem-szervezet ott tárolja a nem-szervezetten, kizárólag migránsoknak adható adományokat. Ruhákat, játékokat, cipőket, ennivalót, banánt, gyógyszert. Mindent, ami nem-szervezett adomány a nem-szervezetnek.
Sőt, van a nem-szervezetet segítő konyha. Vagy nem-konyha, mert meleg ételt nem lehet osztani a fránya rendelkezések miatt, de azért ezt nem bánják, és néha visznek ki emberek, civilek, akik nem tagjai a nem-szervezetnek. Így nyugodtan főzhetnek a nem-tudom-kiknek.
És hogy mondjuk a kormány, a hivatalos szervek és mindenféle illetékes tótumfaktum miért is hagyja, hogy egy nem-szervezet nem szervezett önkéntesei lássanak el állami feladatot? Nos, lehet, valaki megint nagyot kaszál, míg a sok kis naiv éjt nappallá téve pátyolgat, szeretget, etetget és gyógyít. Mindenkit, sok nem-tudom-kit. Kiéli segítő szándékát, gyógyítja frusztrációját és kezelgeti kielégületlenségét – otthont is felajánlva az elesettnek, sőt, ideológiát teremtve a kontroll nélküli segítésnek.
Aztán persze büszkén hirdetik, hogy itt se pártpolitika, se vallási elkötelezettség nincs, hiszen ez nem-szervezet. Az csak áthallás, félrelátás, hogy korábbi képviselők és - zömében baloldali, - pártaktivisták is pakolnak, vajaznak és szortíroznak egy nem-szervezet számára. Ahogy az is, hogy sokan Dávid csillaggal a nyakukban büszkén hirdetik fennen, hogy muzulmánokat etetnek, a saját pénzükből, és utána az afgán babát zsidó keresztülszülővel látják el.
Üdv a multikulti világában, üdv Abszurdisztánban.


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

ANTIDEMOKRATIKUS AGYKATYVASZ…. …avagy ruszkik haza, csak úgy, a CEU okán Itten, kérem, nincsen demokrácia. Mondjuk éjjel sikítva ébredtem álmomból, mert azt álmodtam, hogy a tüntető balliberális csürhe átvette a hatalmat, és Gizi néni jól bevált ernyőjével veri fejen a népet, most éppen a pedagógus hiszti után, a CEU okán. Bár Gizi néni nem tudja, hogy mi az a CEU, de tegnap jó buli volt a dékás haverokkal kimenni tüntetni. Sütött a nap, itt a tavasz, az orvos szerint pedig jót tesz egy kis séta. Zárva volt ugyanis az esztéká, és a piacolás sem lehetett alternatíva, hát legyen egy kis virágvasárnapi vidám vasárnap. Ment tehát, és hívta magával szomszéd Zsuzsit, akinek a férje épp pecázni volt a haverokkal. Kitolta hát Zsuzsi a babakocsit, benne Kisbencével, majd rászólt mobilon apára, menjen már ő is, jó a buli. Amolyan prájdos a hangulat. Szól a zene a teherautón, néha skandálnak valami zorbánellenest, és az most nagyon trendi. Nagyobb buli, mint vasárnap soppingo

BOLTOS JÓZSI MEGTÉRÉSE

(egy ismerős mesélte, valós történet alapján) Volt egyszer, hol nem volt, volt egyszer a srác. Na jó, inkább már férfiember, amolyan középkorú, stabil egzisztenciával, kicsinyke bolttal, sok vevővel, igazán jó hobbival. Szerette őt mindenki, vidám, jó kedélyű ember volt, akinél a vevők nem csak a vásárlás rövidebb – hosszabb idejére ragadtak le. Én is mindig kedveltem, különösen, mert amolyan igazi, tökös, jobboldali radikális pasinak ismertem meg. A boltjában is vállalta ezirányú kötődését, igaz, zsidózni csak pajeszos - kaftános vevők híján kezdett neki. Mert hát az üzlet, az üzlet. Ám az élet mindig tartogat meglepetéseket és eget – földet rengető változásokat. Ilyen volt a migránsáradat. Barátunk, aki korábban cigányt, négert vadul hajított ki boltjából, elkötelezett migráns - simogató lett. Járt ki a pályaudvarokra, terekre, szállított adományt, vásárolt és vitt mindent, amit csak jónak gondolt. Ment éjjel és nappal, mint zsidóban a fájdalom. Én is ritkán