Ugrás a fő tartalomra

HA MOHAMED NEM MEGY A HEGYHEZ - AVAGY A MACEDÓN-FÍLING

Mondják már napok óta, a helyzet a Keletiben fokozódik. Rejtélyes módon onnan nehezen mozdulnak a migránsok, meghálálják ott maradásukkal a sok szeretgetést, büfiztetést Babáéknak. Meg hát...onnan indul a vonat Németország felé.
Mondja Tarlós is, ez már így nem mehet tovább. Mondják a hírekben, áll a bál Macedóniában, tüntetnek a németeknél, szóval a helyzet mindenfelé fokozódik.
Ma épp a Keletinél élesedett cseppet. Még nem folyt vér, még nem volt könnygáz, de az állóvíz egy kicsit felkavarodott. Kicsit vonatot foglaltak a migránsok. Nem nagyon, csak kétszázan ültek fel rá. És valahogy igazán senkit nem érdekelt. A médiában sem hír, mert nem fér bele a polkorrekt képbe.
Senkit, kivéve azt a pár utast, aki este kilenckor a müncheni vonattal akart Németország felé indulni.
És nem csak ők akartak, hanem vagy kétszáz migráns is, aki úgy gondolta, jegyet vesz valahogyan és nekiindul a szép, új világnak.
Az, hogy hogyan vettek jegyet, rejtély. Az viszont a MigAidesek irányából hallott hír, hogy a BÁH rendszerének teljes összeomlása miatt csak valamiféle kézzel firkált papírjuk volt, így a kétszáz hatásértő annak tudatában szállt a vonatra, hogy az unió tárt karokkal várja őket. Mert nekik a tiltott határátlépés után ehhez is joguk van.
Hát rá kellett jöjjenek, hogy nem. Közel sem. A fogadóbizottság nem a német himnusz, hanem a magyar Készenléti Rendőrség lett, és üdvrivalgás helyett hirtelen ronda rasszistává és nácivá váló, színskála alapján utast szelektálni vágyó mezei emberek sora fogadta őket.
Pár MigAId-es rohangált fel és alá, mondván ők tolmácsolnak, ám Babát most az utasok nem fogadták oly nagy örömmel, mint az Afgán Parkban játszó, mosó, pihenő és élő családok. El is ment hát hamar. Távolról láthattuk, hogy megérkezett a szóvivő asszony is, aki stresszesen guggolva kuporgott, Istenhez, Allahhoz, vagy ki tudja, kihez imádkozva gyámolítottjaiért. Vizet, ételt adni vágytak, mert hát a rendbontóknak is jár az adomány.
Kétszáz migráns a peronon, a fél Keleti lezárva, és már a fél város rasszista lett. Mert mindenki anyázott. A migránsok időszakos skandálásával, kiabálásával, felugrálásával, időnkénti vonatra felosonkodásával egyenes arányban nőtt rasszizmusuk, ugyanis galád módon rendőrért kiáltottak, mikor páran a rend éber őreit kijátszva hátul felszálltak. De sebaj, néhány tettre vágyó, de főleg utazni szándékozó ifjú a kiscsaládot gyorsan leterelte a nem nekik szánt helyről.
A hol leülő, hol felálló emberek közelébe pedig senki nem jutott. Nem menthették meg őket a piros sapkás rendőrök gyűrűjéből, és nem volt mentség a ki tudja, hogyan megvásárolt jegy sem.
Kicsit több, mint három óra. Ennyi ment el családok életéből, munkájából, nyaralásából, idejéből. Három óra meg egy kicsi, amiért cserébe a jegy árának felét kapják vissza. Ők. A migránsok pedig? Majd megmagyarázhatják, hogy jutottak jegyhez, akik jutottak, hogyan szálltak a vonatra, egyáltalán hogyan jutottak el Pestig. Ha a zöldhatáron még nem volt dokument, Pesten, a jegyvásárláshoz vajon hogyan lett?
De nekik jogaik vannak. Joguk van élni, vonatot foglalni, papírok nélkül végiggrasszálni egész Európán, és jogunk van pokollá tenni mások utazását. Joguk van emberek életét megzavarni, félelmet kelteni másságukkal, hangoskodásukkal, renitens viselkedésükkel. Mert ők migránsok.
Félreértés ne essék. nem menekültek. Aki zöld határon jön, nem menekült.
A helyzet tehát fokozódik. Egyre többen vannak, és valami itt is megmozdult. Még nincs verekedés, még nem folyik a vér. Még ura a helyzetnek a rendőrség, amely itt is szépen leültette a renitenseket. A kérdés csak az meddig? Mikor telik meg újra a Keleti, mikor jár csúcsra a migránshullám, és mikor jön egy olyan horda, amely a Balkánon megszokott módon majd a vonat tetejére húzza fel magát. Vagy követi marokkói társa példáját és lő, netalán frusztráltan késel eritreai cimborája útját követve az Ikeában. Mert a nagy számok törvénye alapján mindennek eljön az ideje.
Valamiért a macedón vonatok képe ugrik elém. Tömegek fürtökben lógnak rajta, hétköznapi ember felszállni nem tud, és mr nem akar. Sejtem, és félem, ez a kép hamarosan realitássá válik itt is tán. Mert erre tart a fekete sereg.
És nem kell nagyon nézelődni, hogy az ember rájöjjön: a fél ország nácirasszistafasisztaantiszemita itt már. Mert ment a pályaudvaron rendesen az anyázás. Anyázott ott háziasszony és üzletember, öreg és fiatal. Nem érdekelt senkit,ki hallja a segítők csillagos vallásának felemlegetését és a jegyvizsgálat bőrszín-vizsgálattal történő összekapcsolására történő felhívást.
Ne legyenek illúzióink: a helyzet fokozódik. Az utánpótlás a Keleti aluljáróban pihen. Eközben pedig két részre szakad az ország: rasszistákra és migráns - simogatókra. A szakadás vége pedig nem lesz nyugodt és kedélyes kávézás a peronok szélén.


Megjegyzések

  1. Ez van, Európa és a fehér országok mind olcsó, plüsslelkületű kurvák. Addig jönnek ezek a balkáni ki tudja micsodák amíg nyitva van a lábunk. Most már meg hiába a sírás, le vagyunk teperve. Nem értem komolyan, kettőig nem látnak az emberek? Örülök neki komolyan, hogy egyesek vattacukor lelkének elégtétel ha kaját osztogathat, meg pillangókat rajzolgathat a nyomorult gyerekeik arcára. A tranzit zónába pedig egy magyar hajléktalan nem mehet be, mondván higiéniátlan. El sem tudom képzelni annak az embernek a belső világát, aki ezt lehiszi. Mert ezek az emberek nem tudnak semmi keleti járványt idehurcolni, és különben is a szociális és egyéb helyzetükből fakadóan meg lehet magyarázni minden deviáns viselkedést, mert valóban... Európa egy csitri, ahol mindenki azt hiszi meglehet szelídíteni a harmadik világot, hát hogyne. A béke szót nem is ismerik hát mit akarunk már komolyan -.-

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Spontán mulatozás után összebalhéztak az ajándékon a cigány tüntetők

  Elér minket a tüntetési szezon. Vélhetőleg mindenki Gyuri bácsija ráeszmélt, hogy magyar kedvencei nem igazán díjazzák a hóban-fagyban ácsorgást, a tornából felmentetteknek ez nem igazán megy. Főleg nem, ha közben bezár a Spar, és már nem tudják lélekmelegítőkkel a hőn szeretett Kossuth téren tartani a bagázst. Úgy két hónap fáziskéséssel sikerült tehát megtartani egy demonstrációt a gyöngyöspatai ítélet kapcsán. Ott jártunk mi is. Gyülekezett hát a buszokkal odaszállított jónép a Nyugati pályaudvar előtt, igaz, az eseménynél még saját cigány hősük nevét sem voltak képesek leírni, bár az is lehet, hogy csak a nagy szeretetben rontották el Puczi Béla nevét, és keresztelték át Puszinak, de kicsire nem adunk. A röpke ötsoros hír többi része sem nagyon ment hibátlanul, de legalább azt tudták, miért tüntetnek: a szegregáció ellen, a szabad bíróságokért és a gyöngyöspatai romákért, akik az istennek sem kapnak pénzt, folyton csak képzést, tanítást ajánlanak ne

ISKOLA A HATÁRON - avagy Európa megleckéztetése

Osama Abdel-Muhsen Alghadab nem bocsát meg László Petrának. Szíve joga. Nem keresztény, nem ismeri a tanítást: „bocsáss meg az ellenünk vétkezőknek”. Ő másban hisz, és másként él, számára a hitetlen értéktelen. Én pedig nem bocsátom meg neki azt, hogy betört az országomba. Azt, hogy nem kopogtatott az ajtón, hanem áttörve az ablakot ránk rontott. De azt sem, ahogy társaival együtt követelt, elvárt, amolyan „nekünkmindenjármertmenekültekvagyunk” alapon. Nem bocsátom meg neki, hogy Szerbia magyar lakta falvaiból, városaiból kuplerájt csináltak. És nem bocsátom meg azt sem, hogy szeméttelepet gyártottak ebből a meseszép országból. Nem bocsátom meg a Keleti pályaudvart, amelyet magyar családok hetekig elkerültek. Nem bocsátom meg neki Röszkét, amely jó pár napig überelte a legkeményebb cigánytelepet is. Röszkét, amely Ásotthalom és a Keleti után a migráns-válság újabb ikonikus helye lett. Röszkét, ahová még a határzár előtt elmentünk. Horgosról indultunk. A vasúti sín mel

Miért történelmietlen Horthyt fasisztázni?

Valljuk be, van annak valami bája, amikor a tornából felmentettek társasága mellé csatlakoznak a történelemből felmentettek, és egy gigamega utcai demonstráció keretében akarják megmagyarázni saját bénaságukat és tudatlanságukat. Legalább ennyire értelmezhetetlen számomra a jelenlegi magyar köznyelv, mely előszeretettel köpködi fel magából – mint egy irritáló slejmet a torkából – a fasiszta, náci jelzőket csak úgy, spontán, minden neki nem tetsző, vagy az övével ellenkező véleményt megfogalmazó számára. És éppen ezért ennyire bájos az a naivitás és/vagy ostobaság, hogy a Horthy Miklós kormányzó emlékére meghirdetett esemény ellen antifasiszták tiltakoznak. Most abba ne menjünk bele, hogy kicsiny országunkban már mindennek van egy „anti”-ja, sőt, még az „anti”-nak is. Vegyük tudomásul, hogy mostanság divat „anti”-nak lenni, bármi ellen és kész. Horthy Miklós Horthyt fasisztázni, és ellene antifasisztáskodni azonban már több mint röhejes. De h