Ugrás a fő tartalomra

VÖRÖSBE BORULT AZ ALKOTMÁNY UTCA

Már majdnem azt hittem, egyszer a balosok is tudnak értelmes tüntetést csinálni. Ha a demokráciáért, hát azért. Mert azért az nekem sem jön be, amikor Kubatov legényei állják útját egy állampolgárnak, ez valahogy a stadionoknál sem szokott bejönni. Bár azért valljuk be, a híresztelések ellenére sem lehetünk abban biztosak, hogy ők egyáltalán nem azért voltak ott, hogy valamiféle népszavazási kérelmet adjanak be.  Legalábbis a 444.hu videója valahogy erről árulkodik…. Merthogy miért ne? Aztán meg azért érdekes az is, hogy nevesincs emeszpés bácsi a komplett magyar sajtót odarendelte egyetlen nyüves dokumentumka beadásához, de hát jó ballib szokásként nagy eséllyel túldimenzionálta magát a drága. Vagy annyira mégsem? Ki tudja, lehet, hogy ők már valamit tudnak!

Vagy lehet, hogy mégsem, pusztán csak a hatalomból és népszerűségből kiszorult vörös csürhének sikerült alapot teremtenie egy laza, kedd esti habiszti-hisztihez. Az Alkotmány utca ugyanis vörösbe borult újra, hacsak röpke időre is. Szerencsére csak egy kis darabkája, mert a hirtelen felindulás alig 200 embert tudott összerántani e tavaszias kedd esti órán.  Nagy eséllyel a sok nem-megélhetési még dolgozott, vagy családjával volt elfoglalva, de aki ráért, és akit elértek, az indult a hívó szóra. És azok bizony mind sok-sok vörös zászlót vittek magukkal. Az persze senkit nem érdekelt, ez belőlem mekkora félelmet vált ki, de én hősiesen magamban rettegve tovább osonkodtam a bősz vörösök tömegén át. Mert hát fel vörösök, proletárok, nemde? Sőt, meghallgattam a Tóbiás fiú és Gőgös papa izzó beszédét, akik szerencsé(nk)re most éppen nem a Vakok Intézete vagy egyéb patinás épület elboltolását propagálták, régi jó szokásukhoz híven. Sőt, Kunhalmi Ágika is felszólalt, és még ezt is lenyomta valahogy a tavaszias este a torkomon, némi rettegés kíséretében hallgatva felharsanó és lázadásra izzító szavait.

Mondjuk néha, körbenézve azért elgondolkodtam, hogy a fél Migration Aid most éppen miért nem a határnál ajvékolva segít lyukas ementálivá varázsolni a kerítést, mert hát nekik jó ideje ez a nemzetárulás csúcsa. Ám úgy látszik, a fejesek felé irányuló mélytorkos seggnyalás még ettől is képes ideig-óráig eltántorítani azt is, aki időnként egy picit elárulta társait. Aztán jó vörös módra úgyis visszatért.

Szóval bőszen rettegtem a sok vörös zászló és volt pufajkás, no meg a gerontozombi-leszármazottak gyér tömegében. Ám nem sokáig, mert gyorsan rájöttem: én itt labdába sem rúghatok egyszemélyes rettegésemmel. Kedvenc Zoltai Andreánk, a főrettegő ugyanis hívei csoportjában állva überelt még ebben is. A náciknak nem nyilatkozó, ám szereplési vágyától túlfűtve mégis mikrofonjuk elé álló agyonszoláriumozott balceleb ugyanis ezt az eseményt sem hagyta ki rettegés-ügyileg. Volt itt minden: Fidesz és Jobbik, Orbán és Vona, diktatúra és vasárnapi nyitva tartás, le a templombajárással, és Orbán takarodj. 
Zengett a kormánydöntögető demokraták megszokott szólam-tengere, majd ezt is megunták, és háromnegyed óra múltán hazamentek. Véget ért a piknik mára, zárul a maszop mókatára. De ha tetszett, visszajön majd Tóbi, Gőgi, Ágca, s valahány név a naptárban, várnak a múzeum elé, az ünnep napjára!

Azt, hogy a beadványt végül valaki átvette-e tőlük, vagy csak vihart kavartak megest a biliben – a jó előre odarendelt médiarabszolgák kameratüzében – nem tudni. Azt viszont igen, hogy rettegésem távoztamban újra átjárt, ugyanis egyikük autójából felharsantak az Internacionálé dallamai. Hangosan és harsányan üvöltöttek a sajnos jól ismert dallamok a kocsiból, és örült az ott maradt maréknyi sereg. Számukra pár pillanatig visszatértek az egykoron volt valódi diktatúra dallamai. Számunkra, remélem, sose fognak. Se ez a csürhe, se imádott dalaik.


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Spontán mulatozás után összebalhéztak az ajándékon a cigány tüntetők

  Elér minket a tüntetési szezon. Vélhetőleg mindenki Gyuri bácsija ráeszmélt, hogy magyar kedvencei nem igazán díjazzák a hóban-fagyban ácsorgást, a tornából felmentetteknek ez nem igazán megy. Főleg nem, ha közben bezár a Spar, és már nem tudják lélekmelegítőkkel a hőn szeretett Kossuth téren tartani a bagázst. Úgy két hónap fáziskéséssel sikerült tehát megtartani egy demonstrációt a gyöngyöspatai ítélet kapcsán. Ott jártunk mi is. Gyülekezett hát a buszokkal odaszállított jónép a Nyugati pályaudvar előtt, igaz, az eseménynél még saját cigány hősük nevét sem voltak képesek leírni, bár az is lehet, hogy csak a nagy szeretetben rontották el Puczi Béla nevét, és keresztelték át Puszinak, de kicsire nem adunk. A röpke ötsoros hír többi része sem nagyon ment hibátlanul, de legalább azt tudták, miért tüntetnek: a szegregáció ellen, a szabad bíróságokért és a gyöngyöspatai romákért, akik az istennek sem kapnak pénzt, folyton csak képzést, tanítást ajánlanak ne

ISKOLA A HATÁRON - avagy Európa megleckéztetése

Osama Abdel-Muhsen Alghadab nem bocsát meg László Petrának. Szíve joga. Nem keresztény, nem ismeri a tanítást: „bocsáss meg az ellenünk vétkezőknek”. Ő másban hisz, és másként él, számára a hitetlen értéktelen. Én pedig nem bocsátom meg neki azt, hogy betört az országomba. Azt, hogy nem kopogtatott az ajtón, hanem áttörve az ablakot ránk rontott. De azt sem, ahogy társaival együtt követelt, elvárt, amolyan „nekünkmindenjármertmenekültekvagyunk” alapon. Nem bocsátom meg neki, hogy Szerbia magyar lakta falvaiból, városaiból kuplerájt csináltak. És nem bocsátom meg azt sem, hogy szeméttelepet gyártottak ebből a meseszép országból. Nem bocsátom meg a Keleti pályaudvart, amelyet magyar családok hetekig elkerültek. Nem bocsátom meg neki Röszkét, amely jó pár napig überelte a legkeményebb cigánytelepet is. Röszkét, amely Ásotthalom és a Keleti után a migráns-válság újabb ikonikus helye lett. Röszkét, ahová még a határzár előtt elmentünk. Horgosról indultunk. A vasúti sín mel

Miért történelmietlen Horthyt fasisztázni?

Valljuk be, van annak valami bája, amikor a tornából felmentettek társasága mellé csatlakoznak a történelemből felmentettek, és egy gigamega utcai demonstráció keretében akarják megmagyarázni saját bénaságukat és tudatlanságukat. Legalább ennyire értelmezhetetlen számomra a jelenlegi magyar köznyelv, mely előszeretettel köpködi fel magából – mint egy irritáló slejmet a torkából – a fasiszta, náci jelzőket csak úgy, spontán, minden neki nem tetsző, vagy az övével ellenkező véleményt megfogalmazó számára. És éppen ezért ennyire bájos az a naivitás és/vagy ostobaság, hogy a Horthy Miklós kormányzó emlékére meghirdetett esemény ellen antifasiszták tiltakoznak. Most abba ne menjünk bele, hogy kicsiny országunkban már mindennek van egy „anti”-ja, sőt, még az „anti”-nak is. Vegyük tudomásul, hogy mostanság divat „anti”-nak lenni, bármi ellen és kész. Horthy Miklós Horthyt fasisztázni, és ellene antifasisztáskodni azonban már több mint röhejes. De h