Ugrás a fő tartalomra

VÖRÖSBE BORULT AZ ALKOTMÁNY UTCA

Már majdnem azt hittem, egyszer a balosok is tudnak értelmes tüntetést csinálni. Ha a demokráciáért, hát azért. Mert azért az nekem sem jön be, amikor Kubatov legényei állják útját egy állampolgárnak, ez valahogy a stadionoknál sem szokott bejönni. Bár azért valljuk be, a híresztelések ellenére sem lehetünk abban biztosak, hogy ők egyáltalán nem azért voltak ott, hogy valamiféle népszavazási kérelmet adjanak be.  Legalábbis a 444.hu videója valahogy erről árulkodik…. Merthogy miért ne? Aztán meg azért érdekes az is, hogy nevesincs emeszpés bácsi a komplett magyar sajtót odarendelte egyetlen nyüves dokumentumka beadásához, de hát jó ballib szokásként nagy eséllyel túldimenzionálta magát a drága. Vagy annyira mégsem? Ki tudja, lehet, hogy ők már valamit tudnak!

Vagy lehet, hogy mégsem, pusztán csak a hatalomból és népszerűségből kiszorult vörös csürhének sikerült alapot teremtenie egy laza, kedd esti habiszti-hisztihez. Az Alkotmány utca ugyanis vörösbe borult újra, hacsak röpke időre is. Szerencsére csak egy kis darabkája, mert a hirtelen felindulás alig 200 embert tudott összerántani e tavaszias kedd esti órán.  Nagy eséllyel a sok nem-megélhetési még dolgozott, vagy családjával volt elfoglalva, de aki ráért, és akit elértek, az indult a hívó szóra. És azok bizony mind sok-sok vörös zászlót vittek magukkal. Az persze senkit nem érdekelt, ez belőlem mekkora félelmet vált ki, de én hősiesen magamban rettegve tovább osonkodtam a bősz vörösök tömegén át. Mert hát fel vörösök, proletárok, nemde? Sőt, meghallgattam a Tóbiás fiú és Gőgös papa izzó beszédét, akik szerencsé(nk)re most éppen nem a Vakok Intézete vagy egyéb patinás épület elboltolását propagálták, régi jó szokásukhoz híven. Sőt, Kunhalmi Ágika is felszólalt, és még ezt is lenyomta valahogy a tavaszias este a torkomon, némi rettegés kíséretében hallgatva felharsanó és lázadásra izzító szavait.

Mondjuk néha, körbenézve azért elgondolkodtam, hogy a fél Migration Aid most éppen miért nem a határnál ajvékolva segít lyukas ementálivá varázsolni a kerítést, mert hát nekik jó ideje ez a nemzetárulás csúcsa. Ám úgy látszik, a fejesek felé irányuló mélytorkos seggnyalás még ettől is képes ideig-óráig eltántorítani azt is, aki időnként egy picit elárulta társait. Aztán jó vörös módra úgyis visszatért.

Szóval bőszen rettegtem a sok vörös zászló és volt pufajkás, no meg a gerontozombi-leszármazottak gyér tömegében. Ám nem sokáig, mert gyorsan rájöttem: én itt labdába sem rúghatok egyszemélyes rettegésemmel. Kedvenc Zoltai Andreánk, a főrettegő ugyanis hívei csoportjában állva überelt még ebben is. A náciknak nem nyilatkozó, ám szereplési vágyától túlfűtve mégis mikrofonjuk elé álló agyonszoláriumozott balceleb ugyanis ezt az eseményt sem hagyta ki rettegés-ügyileg. Volt itt minden: Fidesz és Jobbik, Orbán és Vona, diktatúra és vasárnapi nyitva tartás, le a templombajárással, és Orbán takarodj. 
Zengett a kormánydöntögető demokraták megszokott szólam-tengere, majd ezt is megunták, és háromnegyed óra múltán hazamentek. Véget ért a piknik mára, zárul a maszop mókatára. De ha tetszett, visszajön majd Tóbi, Gőgi, Ágca, s valahány név a naptárban, várnak a múzeum elé, az ünnep napjára!

Azt, hogy a beadványt végül valaki átvette-e tőlük, vagy csak vihart kavartak megest a biliben – a jó előre odarendelt médiarabszolgák kameratüzében – nem tudni. Azt viszont igen, hogy rettegésem távoztamban újra átjárt, ugyanis egyikük autójából felharsantak az Internacionálé dallamai. Hangosan és harsányan üvöltöttek a sajnos jól ismert dallamok a kocsiból, és örült az ott maradt maréknyi sereg. Számukra pár pillanatig visszatértek az egykoron volt valódi diktatúra dallamai. Számunkra, remélem, sose fognak. Se ez a csürhe, se imádott dalaik.


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Nyájak, csordák, szellemek

  Azért van annak valami furcsa bája, hogy ha az ember nem akar egyik birkanyájba se beállni bégetni, akkor az egyik nyáj számára fideszbérenc lesz, a másik nyáj számára meg libsi. Úgy aggatjuk a sztereotip jelzőket, mintha kötelező lenne. Nincs átmenet, nincs gondolkodás, csak rekedt, unalmas, egyhangú bégetés. Van annak valami furcsa bája, hogy az emberek manapság a tényközlést összekeverik a véleménnyel, és számukra, de csak a számukra már maga a tény is vélemény, ami valamelyik birkanyáj számára rossz, a másiknak jó. Mert gondolkodni nem trendi, egyszerűbb kicsi dobozokba zárni és felcímkézni mindent. Van valami furcsa bája annak, hogy én ettől már hányni sem tudok, csak sztoikus nyugalommal várom, hogy megfosszák a nyájakat a bundácskájuktól, és szépen levágják őket, így végre valami valós hasznot is hajtva a társadalom számára.  Megjelent: hunhir.info 2020.01.24.

Miért történelmietlen Horthyt fasisztázni?

Valljuk be, van annak valami bája, amikor a tornából felmentettek társasága mellé csatlakoznak a történelemből felmentettek, és egy gigamega utcai demonstráció keretében akarják megmagyarázni saját bénaságukat és tudatlanságukat. Legalább ennyire értelmezhetetlen számomra a jelenlegi magyar köznyelv, mely előszeretettel köpködi fel magából – mint egy irritáló slejmet a torkából – a fasiszta, náci jelzőket csak úgy, spontán, minden neki nem tetsző, vagy az övével ellenkező véleményt megfogalmazó számára. És éppen ezért ennyire bájos az a naivitás és/vagy ostobaság, hogy a Horthy Miklós kormányzó emlékére meghirdetett esemény ellen antifasiszták tiltakoznak. Most abba ne menjünk bele, hogy kicsiny országunkban már mindennek van egy „anti”-ja, sőt, még az „anti”-nak is. Vegyük tudomásul, hogy mostanság divat „anti”-nak lenni, bármi ellen és kész. Horthy Miklós Horthyt fasisztázni, és ellene antifasisztáskodni azonban már több mint röhejes. De h

Spontán mulatozás után összebalhéztak az ajándékon a cigány tüntetők

  Elér minket a tüntetési szezon. Vélhetőleg mindenki Gyuri bácsija ráeszmélt, hogy magyar kedvencei nem igazán díjazzák a hóban-fagyban ácsorgást, a tornából felmentetteknek ez nem igazán megy. Főleg nem, ha közben bezár a Spar, és már nem tudják lélekmelegítőkkel a hőn szeretett Kossuth téren tartani a bagázst. Úgy két hónap fáziskéséssel sikerült tehát megtartani egy demonstrációt a gyöngyöspatai ítélet kapcsán. Ott jártunk mi is. Gyülekezett hát a buszokkal odaszállított jónép a Nyugati pályaudvar előtt, igaz, az eseménynél még saját cigány hősük nevét sem voltak képesek leírni, bár az is lehet, hogy csak a nagy szeretetben rontották el Puczi Béla nevét, és keresztelték át Puszinak, de kicsire nem adunk. A röpke ötsoros hír többi része sem nagyon ment hibátlanul, de legalább azt tudták, miért tüntetnek: a szegregáció ellen, a szabad bíróságokért és a gyöngyöspatai romákért, akik az istennek sem kapnak pénzt, folyton csak képzést, tanítást ajánlanak ne