Ugrás a fő tartalomra

A FEHÉR RABSZOLGÁK MODERN RENESZÁNSZA

Olvasom a hírekben, hogy Georg Spöttle szerint a muszlim migránsok rabszolgái lettünk. Igaza van, de én továbbmennék, és azt mondom: Európa drága pénzen megvásárolta magának a rabszolgaságot. Szép kis összegeket fizet minden egyes ország. Mi azért, hogy lehetőleg elkerüljenek bennünket, és amennyire tudjuk, megússzuk a nyáron megtapasztalt sáskajárást. A németek, a svédek, és a többi tártkarokkalvárunk-ország pedig azért, hogy eltarthassa a sok agysebészt és mérnököt. No meg taníttathassa és integrálhassa a tanulni nem akaró és integrációra nem vágyó hordákat. Hiszen végül is a remény hal meg utoljára. Hátha lesz az egy – két millióból legalább egyetlen atomfizikus.

A multikulti vad hívei a megvásárolt rabszolgasággal együtt drága pénzen megvették maguknak a rettegést is. A horrorfilmekre már immunis nemzedék megteremtette magának a saját horror-sztoriját, és testközelbe importálta a félelmet. Egy kis erőszakolás itt, késelés ott, robbantás amott. Napi szintű pedofília, rablások, mint munkatevékenység. Minden napra nem egy, de egy tucat mese. Ami már nem is mese. Amit már eltitkolni is csak részben lehet. Napi szintű félelem, percről percre megélve. Gyanítom, a vígjátékok rajongói ennek a drámának kevéssé örülnek. Különösen úgy nem, hogy mindezek árát ők fizetik. Busásan. Bezáruló országok, elhalasztott ünnepek, bezáró kocsmák és uszodák. Európa arca szépen lassan a rabszolgatartó csürhe igényeinek megfelelően alakul.

Mi pedig kushadunk itt méla, néma csendben, és sápítozunk, hogy megint jönnek a vadak. Igaz, most nem jut át több ezer a határon, de rekordmennyiség vágja át magát a kerítésen. Tegnapelőtt, tegnap, ma és holnap. Hatvan – nyolcvan – száz. Minden áldott nap. Még. Addig, amíg tart a tél. Ír róla mindenki, van hír, tévében is mutatják, lehet sipítani pro és kontra. A sok migránssimiző vadul készül, hátha jön az egzotikum-utánpótlás. Akinek nem sikerült csodabogarat ágyasnak kikukázni, hát most remélhet, mert egyre sötétebbek és különlegesebbek jönnek. A másik oldal szervez és készül, menne a határra hont védeni, ha hagynák. Lázong, forrong néhány ember, a többi meg csak les némán, és nem érti az érthető valóságot. Mert erről bizony nem mesél a Barátok közt.

És ami sehol nem hír, és sokan bele sem gondolnak: ezek itt is maradnak. Lesz szép bírósági eljárás, nagy csinnadratta az ítélet körül, és a mese itt véget is ér. Merthogy nincs hová tenni a sok cukifiút. Erős, izmos, harcedzett, potens hímek garmadája szorul be ebbe a pici országba. Szerbiának nem kellenek, de sokukat saját hazája sem fogad vissza. Ha elment, hát vissza többé ne menjen, mondják. És tudod mit, igazuk van. Aki megtagadja hazáját, szökik és menekül onnan, vissza sose menjen. De itt se maradjon! Márpedig ezek az egzotikumok itt ragadnak. Zárt táborban, kerítések és felügyelők között. Még. Ahol majd svéd mintára lesz pár idegállapotban levő késelő negyvenes „kamasz”, és néhány balhéra vágyó, kitörést megkísérlő vad bantu harcos. Egyre többen lesznek, és tudjuk, egységben az erő. Márpedig ha szemétkedni kell és akaratot érvényesíteni a hatalom és a toleráns fehérek ellenében, hát a síita – szunnita ellentét is gyorsan félretehető röpke időre.

Európa országai pedig egyre és másra is csak adják a sok pénzt, többet és még, mert a baksisok népének semmi nem elég. Adják, cserébe a rettegésért. Vásárolják a terrort, a félelmet, az elszegényedést, áldoznak saját rabszolgává alacsonyításuk oltárán vadul. Bundesmutti ádázul alkuszik törökkel és göröggel, mennyit adhatna még, mennyi az annyi, és mennyi baksis tán az elég, hogy mindez így is legyen. Hogy így is maradjon. Fehér rabszolgák egy elárult és kiárusított Európában, a vén kontinens üszkös és szemétdombbá vált romjain.


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Pride, patrióták, pisilő kisfiú

Valamikor nagyon szerettem Brüsszelt. Kedves, kicsi főváros, a Benelux államok egyik gyöngyszeme, a németalföldi kereskedővárosok egyik legszebbje. Ma pedig a városalapító Goorik, és a Brüsszelt fővárossá kinevező Jó Fülöp forognak a sírjukban. Ma már ez a szépséges város, a klasszicizáló, de gótikus és barokk elemeket is felvonultató csodáival megint méltó lett nevének eredetéhez. Település a mocsárban.  Igen, Brüsszel neve eredetileg, a frank nyelvjárásban Bruocsella volt, ezt változtatták később Broeklanden aan de Zenne-re, melynek jelentése nem más, mint település a mocsárban. Ebbe a mocsárba süllyedt vissza mára Brüsszel, az Európai Unió és a NATO fővárosa. A kontrasztok fővárosa. A kontraszt jó és kell, ám van, amikor már túl sok, amikor már zavaró a szemnek és az agynak. Ezt éltük most Brüsszelben… Most hétvégén európai patrióták tüntettek az unió fővárosában. A nyolc ország polgárai, bár kis létszámban, de annál elkötelezettebben álltak ki el...

A MIGRÁCIÓ IGAZI ARCA

Temérdek kérdés, kétely, kétség. Egy új helyzet, amivel most Magyarország szembesül. Péter – nevezzük így – korábban a BÁH-nál dolgozott. Napjait bevándorlók, letelepülők és menekültek között töltötte, még akkor, amikor egy ügyintéző ráért beszélgetni velük, amikor még volt esély és erő az egyéni sorsokkal foglalkozni. Szabadidejében imád olvasni, a földrajz, a történelem, a vallástörténet és a jog komolyan érdekli. Ezek miatt is átfogóan ismeri, összefüggéseiben látja a jelenlegi helyzetet. Nem akartam többet, mint beszélgetni vele. Beszélgetni a hazánkat elárasztó menekültekről, történeteket osztani meg egymással, és megkérdezni mindent, ami ma, Magyarországon a hétköznapi emberek számára érthetetlen és zavaró. Péter pedig mesélt, ám ez a mese keserű jövőt mutat.  -           Annyi féle fogalom kering! Tegyük tisztába, mi a különbség bevándorló, menekült, migráns között…. -        ...

Kutyaszilveszter

Amíg nem volt petárda, ostorokkal csattogtattak, egyszerre többel. Meg lövöldöztek. Régen néha ágyúkkal is. Egyszerre többel. Kedves “állatvédők”, pontosabban orvaceznórai magasságokba emelt posztokat agyatlanul osztogatók! Az nem zavar titeket hogy agyontenyésztett, őseire már kicsit sem hajazó kutyát dédelgettek? Hogy nektek köszönhetően nincsenek kutyák, mert teljesen megváltoztattátok a kutyák eredeti valóját? Lakásban tartjátok, ruhákban, csilivili cicomával, ami a legnagyobb állatkínzás, ami csak létezik, közben meg ti vagytok a nagy megmondó állatvédők? Naponta néhányszor engeditek valós környezetükbe a kutyákat, és nagyjából azt csináljátok vele mint a 16 éves gyereketekkel, aki nem tudja eldönteni, fiú-e vagy lány. Szerencsétlen ötvenkilós eb meg éli a plüssmacik életét. Nem kutyával ÉLEK, hanem kutyát TARTOK, annak megfelelően, ahogy több mint tízezer évig tartották. Ebben az is benne van, hogy igényeinek megfelelően etetem, nem trendi vegánul....